A nagyváradi fiú, aki kivívta magának az elismerést

Mindössze kilencedikes tanuló volt, amikor edzőjét, Nyisztor-Csáki Sándor athéni olimpikont követve, Nagyváradról egy szál magában Debrecenbe költözött. Azóta leérettségizett, idén felvették az egyetemre, edzőképzésre jár, és nem mellesleg, kiváló sporteredményekkel büszkélkedhet. Bíró Dávid párbajtőrvívó azért csavart még egyet élete menetén: jelenleg a Craiovai Egyetemi Csapat tagja.

Denagy.hu: Arról, hogy a 2018-as junior Román kupán nemrég bronzérmes lettél, egy debreceni vívóklub honlapjáról szereztem tudomást…

Jelenleg az Interfencing Debrecen SC egyesületben edzek, ahol úgy kezelnek, mintha csapattag lennék, és büszkék az eredményeimre. Annak idején az edzőmet követve jöttem Debrecenbe. Leigazolva viszont nem itt vagyok, hanem a Craiovai Egyetemi Csapatnál, akárcsak az edzőm. De itt élek, az edzőm is itt él. Innen utazunk a versenyekre.

Denagy.hu: Miért pont Craiova?

Konkrétan azért, mert ők kínáltak értem nagyobb pénzt, és fizetést is. 19 éves vagyok, és szerettem volna levenni a terhet a szüleimről, amit nyilván ők nem éreznek annak, de nekem mégiscsak jó érzés, hogy az albérletet már magamnak fizetem. Öt éve élek Debrecenben egyedül, a kilencedik osztályt már itt kezdtem, egy évig laktam kollégiumban, és ez a negyedik év, hogy albérletben lakom.

Denagy.hu: Szüleid Nagyváradon élnek?

Igen.

Denagy.hu: Te jársz haza, vagy ők jönnek?

Mostanában már inkább ők jönnek. Mindig van valami program, az egyetem mellett elkezdtem egy edzői képzést, ami hétvégéken zajlik, és hát a versenyek jó része is ekkora esik. Így nem igazán tudok hazajárni.

Denagy.hu: A sport miatt, az ottani klubod miatt mennyit kell Romániába utaznod?

Még csak három-négy hete vagyok az új, craiovai egyesületemnél, az elmúlt három-négy évben Marosvásárhelyen voltam leigazolva. Régebben előfordult, hogy egy-két hónap alatt ötször-hatszor is fent voltam Bukarestben edzőtáborban, meg ilyen-olyan kötelező dolgok miatt. Ilyenkor átmegyek Váradra, és mivel a vonatozás sok időt venne igénybe, repülővel jövök-megyek.

Denagy.hu: Jól beszélsz románul?

Kilencedikben még egészen jól ment, azóta ez kicsit kopott, mert nem igazán tudom itt használni. De a nyelvvizsgám megvan belőle. Persze, még mindig nincs gond. Marosvásárhelyen mind magyarok voltunk a csapatban. Most bekerültem egy teljesen román közegbe, hát, meglátjuk, mi lesz.

Denagy.hu: Magyarországi versenyeken is megméretteted magad?

Igen. Csak ilyenkor nyilván azt tüntetik fel a nevem mellett, hogy Románia. Itt is leigazolhatnék, de a jelenlegi csapatom ezt nem támogatja annyira, mert természetesen félnek, hogy eljövök. A szabályok szerint leigazolhatok két külön egyesülethez Romániában és Magyarországon is, viszont csak az egyik országos bajnokságán indulhatok el. Én pedig jelenleg még ott tartok, hogy a román országos bajnokságon indulok.

Denagy.hu: Úgy tűnik, sokakkal ellentétben, te felvállalod, és egyfajta lehetőségként éled meg, hogy mindkét országban otthon vagy.

Igen, próbálom a legtöbbet kihozni ebből a dologból. Az, hogy magyar vívók között edzhetek az hatalmas előnyt jelent sokszor, hisz ebben a nemben a magyar vívás erősebb. És sokat jelent, hogy itt edzhetek köztük. Az elején nagyon nem volt egyszerű. Kilencedikesként eljönni otthonról, miközben még magyar papírjaim sem voltak. Úgy kezdtem az évet, hogy októberben, az országos bajnokság előtt lebetegedtem. Tudtam, hogy ha elmondom anyukámnak, akkor haza kell mennem, és nem tudok edzeni. Orvoshoz nem tudtam elmenni, nem volt TAJ-számom. Edzés után már nagyon rosszul éreztem magam, magas lázam volt. Bementem egy boltba, vettem fokhagymát, teát, a kollégiumban megettem, megittam, befeküdtem az ágya, magamra húztam a takarót, és reggelre jobban lettem. Rá öt napra megnyertem az országos bajnokságot.

Denagy.hu: Azt mondod, nem vagy sportoló alkat. Akkor mi az, ami a víváshoz kell. Mi az, amit te tudsz?

Szerencsém, hogy balkezes vagyok. Körülbelül tíz emberből egy, maximum kettő balkezes. Bár most nem vagyok a legjobb formámban, viszonylag gyors is vagyok a koromhoz képest.

Denagy.hu: Fizikai edzésre mekkora szükség van, te mennyit edzel?

Napi két órát. Több nem is egészséges. Kilencedikben nagyon motivált voltam, nagyon csinálni akartam, és pórul jártam, lesérültem. Ennek következményeit ma is viselem. Megtanultam vele élni, de az edzést napi két órára redukáltuk. Igaz, a hét minden napján, és intenzíven dolgozunk.

Denagy.hu: Mindezt hogyan lehet az egyetemre járással összeegyeztetni?

Ezt még nem tudom. A középiskolában elég nehezen sikerült, folyamatosan problémák voltak. Nem lehetett azt megszokni, hogy annyit hiányzok, mint az egész osztály együttvéve. Sajnos egy kicsit lusta vagyok, ezért egy időben még magántanuló is voltam, persze nem lett az egész tanulásból semmi. De túléltem. Leérettségiztem, felvettek egyetemre, ráadásul oda, ahová menni szerettem volna.

Denagy.hu: Az egyetemen származik valami előnyöd abból, hogy sportoló vagy?

Nagyon kevés. Mivel nem magyarországi egyesületnek vagyok tagja, nem is kapok sportösztöndíjat. Nem volt senki, akit megkérdezhettem volna, milyen lehetőségeim vannak, ha egy másik országnak vívok. Azért pályáztam, majd meglátjuk, hogy összejön-e?

Denagy.hu: Mi leszel, ha befejezed az egyetemet?

Elméletileg sportmenedzser és rendezvényszervező. Ezután szeretnék gyógytornász szakra is beiratkozni. Az edzői-, a gyógytornász- és a sportmenedzser végzettséget összekapcsolva szeretnék majd kezdeni valamihez.

Denagy.hu: Akkor beszéljünk egy kicsit a sporteredményeidről. Melyik az, amire a legbüszkébb vagy, amelyik a leginkább fontos számodra?

Bíró Dávid (balról a harmadik) remek vívással bronzérmet nyert a 2018-as junior Román kupán.

Amire a legbüszkébb vagyok, az 2015-ben volt, Ausztriában, Klagenfurtban. U17-es kategóriába, európai körversenyen, ahol 270-280-an voltunk, 15 évesként a tizenhét évesek között tizedik lettem. Tudom, nem a legnagyobb eredmény. Nyertem román országos bajnokságot, román kupát, U 17-es versenyen harmadik is voltam, U20-as válogatottal világkupát nyertünk, európai bajnokságban szintén csapattal ötödikek lettünk, de én mégis erre vagyok a legbüszkébb. Akkor éreztem úgy, hogy minden összevág.

Denagy.hu: Mi az, amit el szeretnél érni a sportban? Meddig szeretnél eljutni?

Az álom a kétezer-húszas olimpia volt, erről le kellett mondani, sem fizikailag, sem pszichikailag nem engedhetem meg magamnak ezeket az álmokat. Viszont a huszonnégyest nem szeretném elengedni. Bízom benne, hogy ezt az álmot sikerül is megvalósítani. Ha érmet nyernék, nyilván nem sírnék, de már azt is csodálatos volna megélni, hogy ott lehetek.

Denagy.hu: Nagyváradon valamikor nagy hagyománya volt a vívásnak. Van még eziránt érdeklődés, vagy mára meghalt ez a sport ott?

Haldoklik, ami nagyon szomorú. Régen Várad és Szatmár volt a két nagy rivális. Sajnos Váradon nem megfelelő kezekbe került az irányítás, miközben ott volt az edzőm, Nyisztor-Csáki Sándor, aki ha jól tudom, a városi sportklub színeiben kilencszer nyert román országos bajnokságot egymás után, kint volt a 2004-es Athéni olimpián, és sorolhatnám. Miután méltatlanul bántak vele, ő Vásárhelyre igazolt, én pedig mentem utána, most is edzőm, csapattársam, és most már nagyon jó barátom is.

Denagy.hu: Ha egyszer sportmenedzser és edző leszel, el tudod képzelni, hogy Nagyváradon alapítasz egyesületet?

Jó érzés lenne. Bár azon még nem gondolkodtam, hogy hol szeretnék dolgozni, az biztos, hogy mindenképpen a vívás mellett szeretnék maradni.Más sportban nem is érzem jól magam.

A vívás világnapján rendezett debreceni flashmobon Dávid is ott volt.

 

Fotók: debrecenivivok.hu