A szabadság fővárosának szomszédságában – 13. rész

„Debrecen – a szabadság fővárosa” címmel, fél éven át tartó rendezvénysorozat emlékezik Debrecenben arra, hogy 1849. január elsejétől június elejéig a cívisváros volt a nemzet fővárosa. Hírportálunk Dr. Fleisz János, nagyváradi történész, egyetemi tanár „Kossuth és Nagyvárad” című tanulmányából szerkesztett sorozattal idézi fel a „másik főváros” szomszédságában történt eseményeket. A következő részekben Kossuth Lajos és Nagyvárad kapcsolatát mutatjuk be.

 Kossuth Lajos és Nagyvárad kapcsolatáról a forradalom előtt és 1848/49-ben 2.

1849 január és május közötti időszakban tehát a legélénkebb volt a kapcsolat Kossuth és Nagyvárad között. Kossuthnak nagy szerepe volt a hadiipari hálózat megszervezésében és a felszerelési nehézségek megoldásában. Debrecenből csaknem naponta érkeztek utasításai, rendelkezései amelyek hozzájárultak a munkaerő mozgósításához és a termelés fokozásához. Kossuth számára is nyilvánvaló volt, hogy Nagyvárad a szabadságharc egyik legsikeresebb időszakában rendkívül jelentős szerepet játszott. A Váradon maradt részlegek tovább folytatták tevékenységüket, de ezekkel Kossuth személyesen már kevesebbet foglalkozott, mivel a növekvő nehézségek kötötték le a figyelmét. A súlyosbodó katonai és politikai helyzet hatására, Nagyvárad újabb kiemelkedő esemény helyszíne lett. 1849 június 18-án Kossuth Lajos Nagyváradra érkezik, hogy Bem Józseffel fontos találkozón egyeztesse a szabadságharc további menetét. Addig Kossuth nem jutott el Váradra sem a toborzások sem a költözködések idején.

Kossuth szükségesnek látta, hogy személyesen találkozzon Bemmel, aki tapasztalt főparancsnokjelölt volt s egyetlen jelölt Görgeyvel szemben. A hadiesemények alakulása még időszerűbbé tették a találkozót, amelynek terve szerepelt a minisztertanácson is. Kossuth azt javasolta, vagy ő vagy Csányi menjen Nagyváradra. Utóbbi bizalmatlanul viselkedett Bem Józseffel szemben és azon a véleményen volt, hogy Bem nem hajlandó kijönni Erdélyből, sőt azzal a váddal is illette, hogy ott Vendée-t fog csinálni. Végül abban állapodtak meg, hogy Kossuth személyesen menjen a találkozóra s vigye magával Csányit is. A találkozót 1849. június 18-ra tűzték ki és a helyszínének Nagyváradot választották, ahová meghívták Bemet. 

Kossuth június 17-én délután indult el Budapestről Csányi László közlekedés és közmunkaügyi miniszter társaságában Nagyváradra a Bemmel való kiemelkedően fontos találkozóra. Ezt mutatja az is, hogy a találkozót nagy titokban készítették elő, írásos nyoma alig maradt, a közvélemény többsége is csak utólag értesült róla. Csányi a különvonatot is úgy rendelte meg, hogy „a szolnok-erdélyi vasút munkálatainak megszemlélésére utazik egy nagyobb társaság.” Kossuth június 18-án érkezett Nagyváradra és Vasile Erdeli (Erdélyi Vazul) görög katolikus püspök palotájában szállt meg. Este a palota erkélyéről fogadta Kossuth Bem tábornokkal együtt a város polgárainak üdvözletét, akik óriási fáklyás zenét adtak a nagyrabecsült vendégek tiszteletére. Kossuth a kispiactéri püspöki rezidencia emeleti ablakából tartott nagyszabású beszédet a teret zsúfoltságig megtöltő néphez. Feljegyezték, hogy Kossuth szavait még a hídnál is tisztán lehetett hallani. A kormányzót és a tábornokot a város közönsége nevében Mezey Mihály, a polgárság nevében pedig Szacsvay Imre üdvözölte nagyhatású beszéddel. Rövid ideig Nagyvárad került az események központjába. Mielőtt a találkozó egyéb részleteire térnénk, igyekszünk nyomon követni Kossuth rövid váradi tartózkodásának eseményeit, illetve helyszíneit. Kossuth több polgárcsaládot látogatott meg Váradon, sajnos erről kevés adat maradt. Június 19-én látogatást tett Mezey Mihálynál a későbbi királyi közjegyző édesapjánál, akit egy úgynevezett Kossuth szivarral kínált meg. Az értékes ajándékot a család tokba helyezve ereklyeként őrizte.  Kossuth rövid időt eltöltött Hegedüs Imre, a későbbi városi főpénztárnok Hegedüs Imre édesapjának házában, ahol kiséretének tagjai is gyakran megfordultak. Távozása előtt egyik kísérője által elküldte Hegedüséknek a munkácsi ágyúöntőben készült mellszobrát, amely jellegzetes körszakállal ábrázolta Kossuthot. Ennek utóéletéhez tartozik, hogy a neoabszolutizmus idején Hegedüs Imre a régi Posta utcában lévő portája (amelynek helyén később a Gedeon ház épült) pincéjében kénytelen elásni a szobrot, amelyet csak 1867 után lehetett ismét elővenni. Hegedüs Géza főpénztáros, Kossuth halálának 100. évfordulója idején 28 cm nagyságú gipsz másolatokat készíttetett Peller Ferenc szobrász műtermében, amelyeket két koronáért bocsátottak áruba, a bevételt pedig a nagyváradi Kossuth szoboralap javára utalták át.A források említik, hogy Kossuth még több váradi családnál is megfordult, azonban ezekről nem maradt fenn semmilyen megbízható adat.

Kossuth szakít arra is időt, hogy első alkalommal meglátogassa a nagyváradi várban működő hadiüzemeket, amelyek tovább folytatták tevékenységüket. A látottakkal nem volt megelégedve, emiatt intézkedett a vezetőség felfüggesztéséről.

Kossuth és Bem között 1849 június 19-én lefolyt négy óra hosszat tartó találkozó – titkossága miatt – részleteit homály fedi. A sajtóbeszámolók is a tanácskozás titkosságát húzzák alá, egyedüli nyílvánvaló tényként azt találták, hogy Bem feladatként kapta „azon esetre, ha csakugyan orosz hadsereg törne be hazánkba, Galiciára és az Oláhfejedelemségekre is kiterjeszti figyelmét. Ha rejlik egy szikrája a szabadságra törekvésnek azon tartományok népeiben, és gyámolítani fogja őket, mint bátorító, vezető és hatalmas segéd, egy győzni tanult hadsereg élén, a szabadság európai hírű bajnoka: milliónként kelnek föl a zsarnok uralom ellen s elkövetkezend az északi óriás végórája, midőn halálhörgései közé átkozni fogja a percet, melyben segédkezet ajánlott egy szabadságért küzdő nemzet leigázására.” 

A tárgyalásokról írásos feljegyzés nem készült, ezért csak találgatni, illetve a későbbi fejleményekből következtetni lehet arra, hogy a fővezérség kérdéséről és Bem újabb bánsági hadjáratának tervéről esett szó. Kossuth abban az esetben, ha a felső-dunai sereget legyőznék, a seregek új gyülekezési helyének Marosvásárhelyt választotta ki, Bem parancsnoksága alatt.

A fővezérséggel kapcsolatban Horváth Mihály azt állította, hogy Bem nem óhajtotta elhagyni Erdélyt és a viszálykodásokba sem szívesen keveredett volna. 

Vukovics Sebő emlékirataiban pedig ezt írja:

„ Kossuth nemcsak teljesen megnyugodott Bem minden szavában, hanem egzaltálva Bemért tért Pestre vissza. A fővezérség elvállásáról is szólott Bemmel. Bem azt mondta: Önöket még verni fogják Magyarországon, de nem tesz semmit, még lesz arra idő, hogy én Erdélyből kijöjjek… De azt is mondá Bem, hogy a fővezérséget akármikor csak azon feltétel alatt fogadja el, hogy hat hétig senki legkevésbé sem keveredjék a sereg dolgába. Kossuth… bizodalma a győzelemhez látszólag nagyobb lett e támaszkodás által, amelyet a Bemmeli értekezésből nyert. Az összejövetel tehát a kormányzó és Bem közötti harmóniát megerősítette, de Kossuth és Csányi között ez időtől fogva lankadott a szoros összeforrás, melyben az előtt valának.” 

A nagyváradi találkozó főpontja bizonyára a hadvezetés irányítása és Bem tervezett fővezérsége volt. A többi problémák, például a Vécsey-affér lezárása, a polgári vezetés és Bem viszonyának kérdései, az erdélyi hadügyi igazgatás központjának kialakítása stb. nem lépték túl a napi feladatok jelentőségét. A részleteket nem ismerjük, azonban a további fejleményekből sok minden kiolvasható. Úgy tűnik Bem tett ígéreteket Kossuthnak a Délvidékre, majd pedig a fősereghez való kivonulásra. Mindezeket a terveket azonban felborította az a helyzet, hogy az értekezlet idején az oroszok már két oldalról is – Besztercénél és Brassóban – betörtek Erdélybe. Bem rögtön az ellenség által megfutamított besztercei sereghez sietett és időlegesen a kezdeményezést is elvesztette. Ilyen körülmények között már nem gondolhatott komolyan Erdély elhagyására.

A találkozóval kapcsolatban támpontot kapunk Kossuthnak 1849. június 22-én Görgeyhez írott leveléből, amelyben azt ígéri, hogy a találkozó eredményeiről majd szóban fogja részletesen tájékoztatni Görgeyt. Nem tudni, hogy az elővigyázatossággal vagy Kossuth titkolt szándékával a fővezérséget illetően magyarázható a fenti eljárás. Egyébként a terjedelmes levél beszámolt Bem hadműveleteinek állásáról, a Vécsey-afférban történt lépésekről stb. 

Kossuth és Bem nagyváradi találkozójáról megoszlanak a vélemények. Egyes kutatók szerint Kossuth helyesen látta azt, hogy csak Bem fővezérsége oldhatná meg valamennyire a helyzetet. Mások, például Gyalókay Jenő eredménytelen tanácskozásnak nevezi a váradi találkozót, mivel a legválságosabb momentumban terelte el Bem figyelmét a feladatától. Az tény, hogy a gyorsan alakuló körülmények miatt a találkozó, úgy tűnik már túl későn jött létre, és a meghozott döntéseket már nem volt idő érvényesíteni. A nehezen dokumentálható eseményt máig is több titok lengi körül. Ezek egyike, hogy Kossuth nem báró Bémer László római katolikus püspök palotájában szállt meg, akihez jó barátság kötötte és akit a szabadságharc leverése után börtönbe vetettek, hanem Erdélyi Vazul görög katolikus püspöknél, akit pedig később az osztrák kormány kitüntetett. Az is titkot sejtet, hogy a magyar kormány ebben az időszakban a még Bihar megyéhez tartozó Debrecenben székelt, mégis Kossuth mindössze ezúttal e találkozó alkalmával látogatta meg Nagyváradot.

Nagyvárad számára emlékezetes történelmi napokat jelentett Kossuth váradi jelenléte. Egyes források szerint ezen a két napon a magyar korona is Nagyváradon volt Szemere Bertalannál a római katolikus püspökségen. 

Nagyvárad a következő időszakban is fontos események színhelye volt. Az oroszok megjelenése gyorsan megváltoztatta a hadihelyzetet és a város sorsa is bizonytalanná vált. Több levélből is kitűnik, Görgey azt szerette volna, ha a kormány Nagyváradra húzódik vissza és az összes haderő összpontosítása is itt történik. Kossuth azonban jobban bízott Arad újabb erődítményeiben mint Nagyvárad elavult sáncaiban. A döntésben valószínűleg az is közrejátszott, hogy a város közelebb volt az északkeleti részekhez, ahonnan a veszély fenyegetett.

A helyzet nyomasztóvá vált, mert az osztrák és a cári orosz hadak gyorsan közeledtek egymáshoz. Kossuth június végén levélben fordult Bemhez, amelyben tájékoztatta az erők koncentrálásáról hozott döntésről és leírta: „Ezáltal az ellenség Debrecen s Nagyvárad alatt úgy látszik az ön serege háta mögé akar menni s önt a többi seregtől elvágni. Fő feladatunk legyen ezt meggátolni s a kormány részéről a fent leírt koncentrálás ezért határoztatott.”

Az orosz beavatkozás miatt rövidesen napirendre került a váradi hadiüzemek megmentése és áttelepítése. Kossuth a közeledő összeomlás napjaiban is nagy gondot fordított a hadianyag-utánpótlásra. Nagyváradon az ittmaradt üzemek fő termelési szakasza 1849. június 30-val lezárult, s dönteni kellett további sorsáról. Kossuth a hadügyminisztériummal együtt végleg döntött Várad kiürítéséről. Július 3-án, Arad sikeres visszafoglalása után, az aradi várat jelölte ki a fegyver és hadianyaggyártás központjának.  Emiatt Aradra rendelték a lőkupak és gyutacsgyárat és a puskákat gyártó osztályt. Miközben a Váradon maradt anyagok, már szállításra kész állapotba kerültek, a közeledő orosz seregekről szóló rémhírek pánikot keltenek a város lakosságában, azonban a nyugalmat sikerült rövid idő alatt helyreállítani.  Kossuth Lahner jelentéséből értesült a váradi eseményekről és felkéri, hogy legyen erélyes, mert egyelőre nem kell félni az oroszok előretörésétől. Kossuth levelében Várad védelmét javasolja Lahnernek, bátorító szavakkal: „Ha tízen maradnak a várban húzzák fel a hidakat, szegezzenek ki egy pár ágyút, ne gondoljanak 3-4 napi puffogtatással és én ott leszek önöket megmenteni.” Véleménye szerint a gyári munkások még „kalapáccsal is agyonverhetik az ellenséget, ha vezérük akad!” A vaklárma elkerülése véget, kémek kiküldését javasolja, akik által időben értesülhetnek az ellenség esetleges közeledéséről. 

Mivel Aradon nem volt hely az odairányított összes részleg elhelyezésére, ott csak a lőkupak és gyutacsgyár maradt. Az ágyú-, és csőfűrásra szolgáló gépeket, valamint a főhadszer hivatalt és a tűzérdolgozó házat visszaköltöztették Nagyváradra, ahol az ágyúgyár és a lőpormalmok is továbbműködtek.

Július második felében Nagyváradon újból minden készen állt a termelés újraindításához. Az ágyúöntőműhely helyreállítását Halász százados július 17-én kezdte meg, a „főhadszertár hivatal” július 20-án már működött, július 22-én a lőpormalmok is újból üzemeltek. Az újraindítást azonban egy robbanás gátolta a lőporgyárban, amelyet a pusztulástól Szvoboda tűzmester mentett meg. Kossuth részben Cserey ezredes jelentéséből, részben más váradi forrásokból szerzett tudomást az eseményekről. Kossuth a balesetért Csereyt teszi felelőssé, aki azzal hárítja el a vádat, hogy nem is tartózkodott az esemény idején Váradon és visszaérkezésekor ő állította helyre a rendet és indította újra az üzemet. 

Az Országos Honvédelmi Bizottmány július 24-én foglalkozott utoljára a váradi gyárak kérdésével. 

Nem sokkal azután az események fő áramlata újból érintik Váradot. A hadihelyzet alakulása miatt, már nem a gyárak termelése, hanem a béketárgyalások megindítása került előtérbe.

Kossuth halála alkalmával a Nagyvárad napilapban ismertetik életútját, ebben az orosz invázióról szóló fejezetben ezt olvashatjuk: „A főváros ismét az osztrákok kezébe került, természetesen a magyar kormánynak ismét keresni kellett székhelyet a vidéken. Először Szegedre, innen 1849. augusztus 1-én Nagyváradra jött Kossuth a kormányférfiakkal…” Ennek az állításnak semmilyen további nyomát nem találtuk a dokumentumokban, illetve a szakirodalomban, így nem tartjuk valószínűnek, hogy Kossuth Nagyváradon tartózkodott volna, az viszont elképzelhető, hogy Aradra tartva átutazott a városon. Egyébként Kossuthról gyakran terjesztették, hogy különböző helyiségekben látták feltűnni, anélkül, hogy ennek lett volna valóság alapja. 

1849. augusztus 3-án Szemere Bertalan miniszterelnök Nagyváradra érkezett a szent koronával együtt és a katolikus püspöki palotában szállt meg. Innen tudósít Nagy Sándor József debreceni vereségéről és a főhadiszálláson szerzett tapasztalatairól. Kossuth levélben felhatalmazta, hogy a koronát egy orosz hercegnek kínálja fel. Görgey serege augusztus 4-ről 5-re a városban szállt meg. Szemere közölte Görgeyvel, hogy magának tartja fenn a béketárgyalás jogát és kereste a kapcsolatot az oroszokkal. Mielőtt Görgey seregei élén tovább vonult az ágyúöntőműhelyt szétromboltatta, a gépek egy részét és a hadianyagot magával vitte. Tehát a váradi gyártelepek szinte az utolsó pillanatig működtek, amíg ezt a hadihelyzet megengedte. 

Kossuth augusztus 5-i levelében alternatívaként javasolta Görgeynek, hogy Nagyváradon ütközzön meg az ellenséggel. Görgey azonban a fő koncentrálási helyre, Aradra vonult tovább. Az őt követő Rüdiger augusztus 7-én éri el Váradot. Ezzel Nagyvárad szerepe befejeződött a magyar szabadságharcban, de egyidőben megkezdődött a lecsendesítésben és a megtorlásban. Augusztus 14-én Paszkevics is Váradra érkezett, s a világosi fegyverletétel után Gögeyt is Váradon őrizték. 1849. augusztus 16-án két fontos levél is íródott Nagyváradon. Az egyikben Görgey Artur tábornok értesítette Kazinczy Lajos ezredest, hogy Világosnál letette a fegyvert, a másikban Paszkevics jelentette Bécsbe, hogy a magyar hadsereg feltétel nélkül letette a fegyvert az oroszok előtt. 

Nagyvárad augusztus 14-től 30-ig volt székhelye az orosz főhadiszállásnak. Kossuth mint ismeretes augusztus 17-én Orsovánál emigrációba vonult, azonban még ebben a szakaszban is történik hozzá kapcsolható esemény Nagyváradon. A városhoz kötődik a Kossuth család egyik szomorú eseménye. Amikor Kossuth elhagyta az országot, a Kossuth családnak is menekülnie kellett s az orosz parancsnokság védelmét keresve Nagyváradra érkeztek. Kossuth 80 év fölötti édesanyja, három leányával és kilenc unokájával szerény elhelyezést kapott és hamarosan felkereste őket a helyi osztrák paracsnok és az orosz főhadiszállás parancsnoka. Előbbi durván és tiszteletlenül viselkedett a hölgyekkel, mivel az osztrák parancsnokság attól tartott, hogy Kossuth családtagjai kormányellenes cselekedeteket kezdeményeznek, ezért követelte az oroszoktól, hogy vessék tömlöcbe őket. A tábornagy ebbe nem egyezett bele, azonban „az osztrák tisztek és katonák látva, hogy feletteseik mennyire rosszindulatúak a magyarokkal szemben, maguk is ennek megfelelően bántak velük.” 

Ezzel az epizóddal egy időre megszakadt Kossuth és Nagyvárad között a kapcsolat. Összegezve megállapíthatjuk, hogy Nagyvárad Kossuth számára mindig jelentőséggel bírt és ez különösen 1849-ben volt így. Abban az évben Kossuth sokat foglalkozott a váradi hadiipari üzemekkel és felszerelési központtal, illetve itt találkozott Bem Józseffel. Ugyanakkor valószínűleg az akkori várlátogatás következtében vetette el az összes erők Váradon való koncentrálását és inkább Arad mellett döntött. A kapcsolatok 1849 augusztus után sem szűntek meg, azonban egy időre megszakadtak s a további események a következő fejezet tárgykörébe tartoznak.

Kossuth Lajos és Nagyvárad kapcsolata a forradalom előtt, illetve a forradalom és szabadságharc idején jelentős fejezetét képezi a mintegy másfél évszázaddal ezelőtti dicsőséges helytállásnak.