Az ének, ami összeköt – Dalárdatalálkozó volt Debrecenben

A dalárdák a közösségépítés, az egészséges nemzeti érzés műhelyei. Különösen felértékelődik ezeknek a közösségeknek a léte, ha határon túliakról van szó, hisz ezek a férfikarok történelmünk leghitelesebb tudósítói – mondta a Debreceni Dalárdatalálkozóról annak ötletgazdája, Berkesi Sándor Kossuth-díjas karnagy. Akik elmentek vasárnap délelőtt a város főterére, részt vettek a virágvasárnapi keresztúton, azt is megtapasztalhatták, hogy a dalárdák nem csak a kis közösségeket tudják összekovácsolni, de két testvérváros papíron már létező kapcsolatát is képesek valódi tartalommal megtölteni.

Ismét megrendezték Debrecenben az immár hagyományos Dalárdatalálkozót. Berkesi Sándor Kossuth-díjas karnagy kezdeményezésére megvalósuló Dalárdatalálkozót, melyen a Váradi Dalnokok, a Köröstárkányi Dalárda, a Gyimesvölgyi Férfikar, a Pest-Budai Dalárda és a Sárándi Dalárda vett részt.

Az április 14-i találkozó kórusai a helyőrségi zenekar fúvósainak közreműködésével Kossuth-nótákat adtak elő, de felhangzottak egyházi énekek, zsoltárok is.

A hivatalos programon túl, a Váradi Dalnokok előadásában, a Református Nagytemplom lépcsőjén meghallgathattuk a Himnuszt is, míg a Gyimesvölgyi Férfikar a Székely Himnuszt énekelte el – a téren összegyűlt hallgatóság nem kis örömére.

A nagyváradiak körében is tisztelt és szeretett Berkesi Sándor, Kossuth-díjas karnagy az egyórás program ideje alatt szerényen álldogált a nézők között, végül a szervezőknek, a dalárdák tagjainak és a fotósoknak köszönhetően végül sikerült őt is egy-egy közös fénykép erejéig “tanítványai” körébe vonni.

Örömmel tölt el, hogy egykori diákom ma a Váradi Dalnokok vezetője

A “tanár úr”, ahogy mindenki szólítja őt, húsz éven át volt a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem vegyeskarának karnagya. A kórust az akkor doktorálni készülő Kristófi Jánostól vette á.

“Két évtizeden át volt szerencsém átjárni Debrecenből Nagyváradra” –  mondta hírportálunknak Berkesi Sándor, aki azt is elárulta, nagyszerű érzés Debrecenben látni és hallani a Váradi Dalnokokat. “Különösen az tölt el nagy örömmel, hogy a kórus vezetője, Márkus Zoltán, egykor kedves tanítványom volt Nagyváradon” – mondta a tanár úr, aki a Partiumi Keresztény Egyetem vendégtanára volt húsz éven át, de a királyhágómelléki egyházkerületek, valamint a székelyudvarhelyi kántorképzés szolgálatába is bekapcsolódott, és 2018-ban a magyar protestáns énekkultúra megőrzését és továbbadását elhivatottan szolgáló értékteremtő művészi és tanári pályája, valamint a határon túli magyarság körében végzett kiemelkedő zenepedagógusi munkája elismeréseként vehette át a Kossuth-díjat.

Debrecen és Nagyvárad együttműködéséről szólva azt mondta: a két város közötti kapcsolat messzi történelmi időkbe nyúlik vissza, gondoljunk csak például Martonfalvi Tóth Györgyre, aki, amikor a török elfoglalta Váradot, áthozta az egyetemet Debrecenbe. “De az elmúlt évtizedekben is többen segítettünk innen Debrecenből Váradnak, gyakran utaztam egy autóban a Debreceni Egyetem nyelvprofesszoraival, hogy óráinkat megtartsuk. Természetesen a zene is összeköt bennünket: például 2000-es  Bach-évben, átjött a partiumi egyetem vegyeskara, és egy olyan kétkórusos Bach-motettát énekeltünk, ahol az egyik kórust a Kántusom (Debreceni Református Kollégium Kántusa – szerk. megj.) énekelte, a másikat a váradiak” – idézte fel Berkesi Sándor a két város közötti együttműködés szép pillanatait.

A Dalárdatalálkozó résztvevői a délutánt is Debrecenben töltötték, hiszen a virágvasárnapi városi keresztút alkalmával is fontos szerepet kaptak. Nem csak a körmenetben hallatszott a férfiak zengő érces hangja, az egyes stációknál is felhangzott előadásukban egy-egy ének.