Alig néhány hete nyitotta meg kapuit Nagyváradon a Varga Vilmos és művésztársai ? Partiumi Színházi Gyűjtemény, a közönség máris a szívébe zárta. A régió egyedülálló, folyamatosan bővülő, gazdagó színészmúzeumáról, annak megálmodójával, Kiss Törék Ildikó színművésszel beszélgettünk.
A partiumi, ezen belül a nagyváradi színjátszásnak állítottál maradandó emléket, ez már önmagában egyedülálló teljesítmény. Hatalmas munka áll mögötted. Mesélnél egy kicsit arról, milyen érzések, gondolatok kavarogtak a fejedben, amikor átvágtad a szalagot?
– Öt ével ezelőtt kezdtem el gondolkodni azon, hogy jó lenne valamilyen módon emléket állítani azoknak a művészeknek, akik a?világot jelentő deszkákon? élték le életüket. A gyűjtemény nemrég elhunyt társam, Varga Vilmos különböző tárgyai, fényképek, jelmezek stb. révén ?indult el? , majd a legközelebbi barátok, kollégák, ismerősök által gyarapodott. Akkor már a lehetséges helyszíneket kerestem, nem volt könnyű megtalálni, a nehézségek és visszautasítások ellenére nem adtam fel, végül Pálfi József rektor úr révén, a Partiumi Keresztény Egyetem egyik épületének lakrészére kötöttünk bérleti szerződést. Óriási felújítási munkálatokat kellett elvégezni, ebben a Nemzetpolitikai Államtitkárság által meghirdetett és elnyert pályázatok segítettek. Tavaszi Hajnal dokumentaristával lassan-lassan testet öltöttek az elképzelések, a belső berendezés tárgyait – tárlók, világítás, székek, jelmezek bemutatására szolgáló próbababák stb. ? beszereztük, a művészek életútját bemutató poszterek is elkészültek, mígnem sok-sok munkaórával a kis csapat (kettőnk mellett Meleg Vilmos színművész, Bíró Gabriella főkönyvelő, Piski Norbert fő technikus) elérkezett a bemutatóig. Talán a megnyitón elhangzott rövid beszédemből idéznék: A több mint 220 esztendős váradi színjátszás gazdag történetéből most a közelmúltban itt élő, alkotó színészek alakjai elevenednek meg a kiállított tárgyak, a szöveges emlékezések, fényképek és hangzó anyagok jóvoltából. Általuk felsejlik egy jelentős korszaka a Körös-parti teátrumnak.
– Hogyan fogadta a közönség, és hogyan fogadta a szakma a tárlat megszületését?
– Eddig a megnyitón kívül három alkalommal mutattuk be a kiállítást, adventi műsorral egybekapcsolva. A járvány okozta megszorítások miatt kb. húsz főt tudunk fogadni. Akik eddig látták, színészkollégák, újságírók, az egyetem képviselői nagyon jól fogadták ezt az új kulturális teret. De jöttek a Kiss Stúdió Színház alapközönségének tagjai közül is néhányan, akik számára valósággal megelevenedtek a régi színházi élmények. Más múzeumokkal való kapcsolat a jövő esztendőben fog megvalósulni, mi is várjuk a járvány enyhülését, hogy szabadabban lehessen utazni.
– Melyek a kiállítás legkülönlegesebb darabjai?
– Talán az egyik legértékesebb darab az a selyemanyagból készült ?plakát?, amely a nagyváradi színház épülete megnyitójának ünnepi műsorát tartalmazza, 1900. október 15-én. Ebből már nagyon kevés példány van. Földes László színművész kollégáé volt, aki Meleg Vilmosra hagyta, ő pedig nekünk adományozta. Szintén értékes darab az épület fennállásának 50. jubileumára készült plakát, amelyből sok van ugyan, de ennek különlegessége, hogy a feltűntetett műsorban szereplők aláírták, nemcsak színészek, hanem színházi dolgozók is. Ezeken kívül sok személyes tárgyat adományozott Papp Magda leánya, Bannerné Papp Mária, általuk kirajzolódik egy kivételes tehetségű operett-primadonna életpályája. De a sort folytathatnám, hiszen minden itt szereplő művész hozzátartozója értékes anyagot bocsátott rendelkezésünkre. És hadd említsem meg a Németországban élő innen elszármazott fotóművészt, Weiss Istvánt, aki gyönyörű fotókompozícióival elénk varázsolja az olyan nagysikerű előadásokat, mint Az ember tragédiája, az Ősvigasztalás vagy A bosszúálló kapus.
– Találunk-e a kiállító térben debreceni vonatkozású tárgyakat, emlékeket?
– Egyelőre nem, de a folytatásban erre is sor kerül majd.
– A gyűjtemény által jelenleg tíz színművész pályájával ismerkedhet meg a látogató. Mivel bővül az elkövetkezendőkben a gyűjtemény? Partiumi színházi gyűjteményként megjelenik-e esetleg Szatmár, Arad, Debrecen?
– Már a jelenlegi gyűjteményben is még legalább tizenöt színművészt láthatnak a látogatók, akik rendezőként vagy partnerként vannak jelen. Partiumi a gyűjtemény, hiszen a még nem önállóan kiállított Szabó Ódzsa révén Szatmár is bekapcsolódott, de fényképen látható még Vándor András, Ács Tibor vagy a rendező Farkas István, akik szintén szatmári múlttal is rendelkeznek. Varga Vilmos Temesváron is volt színész, bő évtizedig, de a fényképeken például ott van Ferenczy Maya, aki innen indult és a Bega partján fejezte be pályafutását. A gyűjtemény bővítését pedig már elkezdtük, mert reményeink szerint a kiállító tér is gyarapodni fog. A napokban megkeresett Cseke Péter, színművész, színházigazgató, Kossuth-díjas művész, Cseke Sándor fia, aki szülei hagyatékából fog ajándékozni nekünk. Köszönet érte!
– Mi az, amivel a partiumi színházszerető közönség, vagy akár maguk a színházak hozzá tudnak járulni a gyűjtemény bővítéséhez?
– Egyelőre csak magánszemélyektől, hozzátartozóktól, barátoktól várjuk az újabb adományokat. Már van egy elég nagy listám azokról, akikkel felvettem a kapcsolatot, illetve akiket meg fogok keresni. Érdekes módon, menet közben sok új információhoz is jutunk. Az eddigi anyag digitalizásához is hozzákezdett Tavaszi Hajnal. A közösségi térben is megpróbáljuk kiemelten megjeleníteni a gyűjteményünket, a honlapunkon pedig rajta vannak az eddig megjelent újságcikkek, fényképek.
– A gyűjtemény még nem nevezheti magát múzeumnak. Kíván-e a későbbiekben azzá válni, és mik ennek a feltételei?
– A gyűjteményt a Kiss Stúdió Alapítvány hozta létre, mint ilyen, egyelőre ez a legjobb megoldás a működtetésre és bővítésre. Természetesen a későbbiek során felmerülhet a múzeum kérdése, de annak még most nem tudunk megfelelni. Szerintem nem az elnevezés a fontos, hanem hogy jelet hagyhassunk az időben és a térben? Végezetül szintén a megnyitó szövegéből idéznék: Egy személyes gondolatot osztanék meg befejezésképpen: valahányszor végignézek a tárgyakon, fényképeken, relikviákon, mindannyiszor fölsejlik bennem egy-egy emlék, és örvendezve újra együtt élek a régi játszótársakkal. Kívánom mindenkinek, hogy hasonlóképpen teljék el a lelke az emlékezés örömével.
A Varga Vilmos és művésztársai ? Partiumi Színházi Gyűjtemény Nagyváradon, a Pavel utca 10. szám alatt található. Bővebb információk, bejelentkezés: https://www.kiss-studio-szinhaz.ro
Bércesi Tünde, Farkas László
