Nagyváradiak és debreceniek együtt örültek a mindkét városhoz szorosan kötődő Toró József kiállításának

A nagyváradi Szent László Napok nyitónapján, június 20-án nyílt meg a Tibor Ernő Galériában Toró József, Debrecenbenélő képzőművész tárlata. A Hazatérés címet viselő kiállítás vernisszázsára nagyon sokan eljöttek, hiszen a művész egykor itt élt és alkotott, a Tibor Ernő festő nevét viselő független alkotói csoport egyik alapítója, több éven át művészeti vezetője is volt.  

A debreceni Partium Ház immár második alkalommal nem csak vendége, de programalkotóként kicsit részese is a rangos kulturális fesztivál, a Szent László Napok megszervezésének. Idén a Ház vendégeként Toró József, nívódíjas képzőművész tért haza a Körös-parti Párizsba, hogy szülővárosa elé tárja az elmúlt esztendők termését.

A megnyitón a galéria jelenlegi művészeti vezetője, Csathó Töhötöm köszöntötte elsőként a láthatóan megilletődött művészt és a vendégeket. „Ez a mostani kiállítás nagy öröm számunkra, hiszen újra köreinkben köszönthetjük barátunkat, aki egykor galériánk oszlopos tagja volt. Alkotásait nézegetve, őszintén sajnálom, hogy ma már nem a mi alkotói csoportunk erejét és színvonalát emeli. Toró József utoljára 2012-ben állított ki itt, Nagyváradon. A mostani kiállítás címe igazán beszédes, utal arra az érzelmi háttérre, amivel hozzánk kötődik. Szeretettel köszöntöm hát itthon” – mondta Csathó Töhötöm.

A kiállításra a cívisvárosból is sokan érkeztek, a tárlatot Puskás István, Debrecen kulturális alpolgármestere nyitotta meg. „Azt hiszem, a Szent László Napokon belül a debreceni programoknak méltóbb, aktuálisabb és nagyobb jelentéssel bíró  megnyitója nem is lehetne, mint a mostani kiállítás. Hiszen nem csak egy kulturális programot, egy művészeti kiállítást hozott el Debrecen szeretett testvérvárosába, Nagyváradra, de egy olyan alkotó és egy olyan kiállítás érkezett most ide, akin keresztül remekül tudjuk demonstrálni a két város élő, produktív kapcsolatait. Olyan kapcsolatok ezek, amelyek a két várost folyamatosan gazdagítják” – mondta Debrecen elöljárója. Puskás István, a tárlat anyagáról szólva saját élményeit is megfogalmazta. „Eszembe jutott, hogy valaha az én életemben is volt egy olyan korszak, amikor hosszabb időt tölthettem a szülővárosomon kívül. És bármennyire is örömteli és inspiratív volt ez, a legszebb pillanatokban is folyamatosan ott munkált bennem a honvágy, az otthonnak a hiánya. Ahhoz, hogy valóban értékelni tudjuk, mit jelent számunkra az otthon, ki kell belőle szakadnunk. Amikor el kell távolodnunk, akkor döbbenünk rá azokra az észrevétlen szálaknak a fontosságára, amelyek az otthonunkhoz kötnek: a családnak, a barátoknak, az ismerős utcáknak, a nyelvnek, mindazoknak az illatoknak, hangoknak az erejére, amik körbe vesznek bennünket születésünktől fogva az otthonunkban. Bármennyire is találja meg valaki a számítását akár a magánéletben, akár a karrier terén az otthonán kívül, én azt hiszem, ezeknek a kötődéseknek a hiánya fájó. Ugyanakkor pontosan ez az a momentum, ami miatt mindannyiunknak, jelen esetben nekünk, debrecenieknek különösen értékelni kell Toró József munkásságát, és mindazt, amit Debrecen városa számára adott és ad. Hiszen azt a sok kreativitást, értéket, amit létrehoz, azt nem csak szülővárosa számára adja, hanem egy másik közösséget is méltónak tart arra, hogy ezekkel az értékekkel gyarapítsa azt.” Puskás István elmondta, Toró József nem csak művészként, hanem pedagógusként is fontos része Debrecen város közösségének. Arról, hogy számára mit jelentenek a művész most kiállított, Debrecenben született alkotásai, így vallott: „A jelen helyzetből inspirálódva, számomra ezek a művek azt a kettős, ambivalens állapotot tükrözik, amiben az ember akkor létezik, amikor egy se itt, se ott helyzetben éli az életét. Bármennyire is otthonosan mozog egy közegben, amikor szembe kell néznie önmagával, akkor az otthonnak, az igazából hozzá közel álló közegnek a hiánya mindig megfogalmazódik. Bennem az egyszerre nyitottság, a világ felé való kitárulkozás, másrészt pedig a világ bezártsága, korlátainak az érzékelése fogalmazódik meg a képek láttán. Azt kívánom Önöknek, hogy akár ezeket a gondolatokat tovább fűzve, akár személyes tapasztalatokkal kiegészítve, akár a művekkel szabad dialógusba kerülve szemléljék a kiállítást. Beszélgessenek önmagukkal, egymással ezekről a művekről, mindarról, amit itt látnak, és arra invitálom Önöket, hogy fűzzük tovább a két város, közösség közötti beszélgetést is, most, a Szent László Napok programjain is, és a jövőben találkozzunk minél többet” – mondta Puskás István.

« A 7 »

Debrecen alpolgármesterének szavait követően Csathó Töhötöm értékelte a kiállítás anyagát. „Ahogy végigtekintek a műveken, úgy gondolom, egy teljesen kiforrott emberről és művészi világról beszélhetünk. Együtt van a művekben a finom ecsetkezelés, színhasználat, mint ahogy Toró József lelkében is megvannak a finom érzések, a mindenre fogékony, mindenre odafigyelő ember. De ugyanakkor, a nagyon erős felosztásokkal, vonalakkal szétbontva ezt a finomságot, látom a teljes mértékben kiélezett helyzeteket is. A mindig jelen lévő, kemény döntéseknek a sorozata foglaltatik ezekbe a képekbe. Igen, vagy nem? – a művész erős döntéseket hoz, és úgy alkotja meg képeit. Színviláguk, mondanivalójuk, a különböző meggyűrt, meggyötört dolgoknak az egymáshoz kapcsolása, összebogzása teljes mértékben visszaadja azt a világot, amelyben élünk, amely a művészt is minden bizonnyal körbeveszi. A maguk nonfigurativitásával, elvontságával tükrözik azt a lelkiállapotot, amiben az alkotó éli mindennapjait, látja az őt körülvevő világ vívódásait” – mondta Csathó Töhötöm.

A tárlatnyitón, melyen a művész felesége, debreceni és nagyváradi barátai, művésztársai, a Szent László Napok szervezői, politikusok és közéleti személyiségek egyaránt részt vettek, közreműködött Brúgós Anikó énekes és Thurzó Sándor József brácsaművész is.