Az elmúlt hetekben, a Debrecen-Nagyváradi Értesítő szervezésében, mintegy ötszáz nagyváradi érdeklődő tekintette meg Debrecenben az Impressziók kiállítást, és ismerkedett a cívisváros látnivalóival. Eljött az idő, hogy a debreceniek is ?viszonozzák a szomszédolást?, így október 20-án, szombaton, hírportálunk elvitte az első debreceni csoportot Nagyváradra. Ma pedig, a nagyváradi Lucon utazási irodával együttműködve, további tíz turisztikai ajánlatot tettünk közzé, amelyek lehetővé teszik, hogy az egymás iránt érdeklődő debreceniek nagyváradi, a nagyváradiak pedig debreceni kirándulásokon jobban megismerjék egymás értékeit, hogy szorosabbra fűzzék kapcsolataikat.
Szombat reggel a Kishegyesi úti Tesco parkolójában gyülekezett a Szecessziós séták Nagyáradon címmel meghirdetett egynapos kirándulásunkra feliratkozott társaság.
Nyolckor indultunk, és alig egyórás utazás után az ártándi határátkelőnél tartott, rövid ellenőrzést követően, már Nagyváradon haladt a kisbusz a középkori vár felé. Közben felszállt Farkas László, aki rögtön tisztázta, nem idegenvezetőnek csatlakozott a csoporthoz, mert tősgyökeres nagyváradiként, a debrecenieket nem tekinti idegennek, örömmel adja tovább nekik mindazt, amit amatőr helytörténeti bloggerként, a város történetéről összegyűjtött.
A több mint húszmillió eurós ráfordítással rekonstruált várban, hivatalos nevén a Nagyváradi Várostörténeti Múzeum és Kulturális Komplexumban, amelynek története 1083-ban kezdődött, amikor a később szentté avatott I. László, magyar király elkezdte építeni a váradi prépostsági monostort.
Az évszázadok során a vár védelmét vizesárok, sövény- vagy palánkfal, kőfal védte, míg az olasz építőmesterek fel nem építették, az öt bástyával szegélyezett falait. Az öt koronás fő nyughelyének is helyt adott vár többször elpusztult az évszázadok során, de mindig újraépült. Többször cserélt gazdát, míg 1692-től az osztrák császárság birtokába került és viszontagságos évszázadokon át, az első világháború végéig abban is maradt. A kommunizmus idején internáló láger volt 1947-1952 között, majd katonai objektum, levéltár, rendőrségi iroda, kereskedelmi raktár. A teljesen leromlott állagát, a rendszerváltást követően, 2009-ben kezdte el feljavítani a városi önkormányzat, az európai finanszírozásból öt évig tartó rekonstrukció eredményeként, nyolc felújított épületben 486 termet alakítottak ki összesen 25 380 m? hasznos területtel, valamint 26 400 m? teret is felújítottak. Kiépítették a víz-, szennyvíz-, villany- és fűtéshálózatot is. A megújult épületekben kapott helyet a vár múzeuma, a városi múzeum, a kenyérmúzeum, a kőtár, valamint a céhek. A tér különböző rendezvényeknek, karácsonyi vásárnak adott otthont. Itt zajlik minden évben a váradi magyarság legnagyobb kulturális rendezvénye, az egy hétig tartó Szent László Napok.
Rövid sétát teszünk a várudvaron, majd Fechete Porsztner Kitti muzeológus veszi szárnyai alá a csoportot, és több mint egy órán át meséli, mutatja a vár múltját és jelenét.
A Szent László által alapított székesegyház maradványait, amelyben ? Székesfehérvár után ? a legtöbb magyar királyt eltemették, de a Kisebbik Szűz Mária templom romjait is, amelyre a várfelújítás kezdeti szakaszában bukkantak rá váratlanul. Erről megtudhattuk, hogy a püspökök saját használatú temploma volt, az egyszerű hívek előtt zárva volt. Temetkeztek is ide, egy beazonosítatlan csontváz szabad szemmel is látható a romok között.
A fejedelmi palota alatt hosszan húzódó pincében az ásatások során előkerült köveket, épületmaradványokat állítottak ki, ez meglehetősen kezdetleges képet nyújt, várhatóan tovább bővítik. Néhány kínzóeszköz is megtekinthető, de ezek csak a turisták szórakoztatására kerültek kiállításra, nem köthetőek a várhoz. A pincerendszernek kiváló az akusztikája, emiatt komolyzenei koncerteket is tartottak már itt.
Láthattuk a palota freskós és griffes termeit, amelynek falát a középkorból származó, mitikus állatokat ábrázoló reliefek díszítik, az egykori. Kitti szerint ezek olyan szépek voltak, hogy sem a török, sem az osztrák sem a román katonaság nem akart kárt tenni bennük.
Az egykori, Szent László által alapított székesegyház maradványait, és a Kisebbik Szűz Mária templom romjait is megtekintettük, a fejedelmi palota alatt hosszan húzódó pincében az ásatások során előkerült köveket, épületmaradványokat pedig a Kőtárban vettük szemügyre.
Elindultunk a várból az Ullmann palota felé, közben Farkas Laci elmondta, hogy ezen a helyen a Nagyvásár tér volt.
Megyünk tovább, mögöttünk az egykori kereskedelmi csarnok 1893-94 között, eklektikus stílusban épült, impozáns épülete, amely most a Nagyváradi Egyetem orvosi és Gyógyszerészeti karának ad otthont.
A Neológ Zsinagógában a nagyváradi zsidóság történetéről hallgatunk rövid előadást. Az épület Busch Dávid tervei alapján, a város híres építésze, id. Rimanóczy Kálmán alig másfél év alatt építette fel, 1878 szeptemberében adták át. Az alapító oklevél az épület rendeltetésének a következőket tartotta: ?e falak között a tiszta vallásosság és a korszerű haladásnak megfelelő isteni tisztelet gyakoroltassék s hogy szószékéről a tévfogalmak salakjától megtisztult vallás és erkölcs igéi mellett a magyar nemzetiség és hazafiság, az egyenlőség és a testvériség, a királyhűség és hazaszeretet örökszép tanai hirdettessenek mindörökké.?
A váradi szecesszió legreprezentatívabb és egyszersmind legismertebb épülete a főtéri Fekete Sas palota. Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján, Sztarill Ferenc vezetésével, 1907-ben épült fel. Az épületegyüttes megrendelője két elismert váradi ügyvéd, dr. Kurländer Ede és dr. Adorján Emil, voltak.
A Zöldfa utcai kijáraton hagyjuk el a Fekete Sas, palotát, ahol a Deutch- és a Róth-házzal valamint a Moskovits Adolf palotával ismerkedünk. És elmondjuk, hogy a zászlóerdőt a közelgő centenárium indokolja.
A Szent László téren, Farkas Laci a Fekete Sas palota, a Moskovits Adolf, a Holdas templom, a nemrég kiégett görög katolikus püspöki palota, a Szent László templom és a városháza épületének történetét mondta el.
Gyűlt a sok információ és történet, készültek a fotók, az egyik teraszon le is ültünk egy rövid pihenőre, egy kávé erejéig.
A városháza előtt erőt gyűjtöttünk, hogy megmásszuk a 61 méter magas torony lépcsőit. Megérte a sok lépcső, csodálatos panoráma mutatta a városközponti részét.
A Szerencsés Fogadóban (Hanul cu Noroc) nem sokat kellett várni a csorbákra, flekkenekre, mititéjre, erdélyi tokányra, az áfonyával töltött fánkra. Minden nagyon finom volt és bőséges.
Ebéd után betértünk egy korsó kézműves sörre Mark Zweig osztrák üzletember sörfőzdéjében kialakított Tom Beer nevű sörözőbe.
Marc Zweig, a sörfőzde osztrák tulajdonosa is köszöntötte a csapatot.
A bőséges ebéd és a korsó sör után nem volt könnyű ismét útra kelni, de a Bémer téren új ?csodák? fogadtak: a Szigligeti Színház, az EMKE palotája, ahol a Holnap született, a Pannónia szálló, a Poynár ház és a Royal Kávéház, ahonnan Léda üzengetett Adynak.
A Fő utcán folytattuk az utat a szecessziós paloták felé?
Láttuk id. Rimanóczy Kálmán palotáját?
és z Apolló palotával szemben, a frissen felújított és eredeti szépségében pompázó Moskovit-palotát
Indulás előtt, sétánk utolsó állomásán, a Kanonok sor 52 oszlopos árkádsorában gyönyörködtünk.
Megállapítottuk, hogy a római katolikus püspöki palota, amit sokan Barokk palotának emlegetnek, felállványozva is impozáns, gyönyörű látvány.
A Római Katolikus Bazilikával a háttérben, Szent László királyunk szobra előtt, már mindenki értette, miértnevezik sokan Nagyváradot szent László városának.
Sötétedett mire felszálltunk a buszra, és elindultunk Debrecen felé.
Este kilencre már mindenki otthon mesélte az élményeit, írta Facebook-bejegyzéseit. Az egyik bejegyzés így foglalta össze a napot: Jó volt! Sőt, nagyon jó volt. Köszönjük!
