A hagyományokhoz híven ebben az esztendőben is megemlékezést tartottak október 6-án Nagyváradon a nemzeti-polgári szervezetek és egyesületek. A helyszín ezúttal is az Ezredévi emléktéren álló szoborkompozíció volt, amely az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot követő megtorlásban mártírhalált halt váradi országgyűlési követnek, Szacsvay Imrének állít emléket.
Az 1907-ben felavatott, 1937-ben elbontott, majd 1942-ben újraállított remekmű talapzatán álló felirat ? ?Csak egy tollvonás volt bűne? ? arra utal, hogy a Kisürögdön (Bihar m.) éppen 200 éve született jogász-politikust azért végeztette ki a császári hatalom 1849. október 24-én, mert az év áprilisában részt vett a függetlenségi nyilatkozat megszövegezésében-szerkesztésében, és a Debrecenben ülésező országgyűlés választott jegyzőjeként kézjegyével hitelesítette a Habsburgok trónfosztását.
Noha az október 6-i nemzeti gyásznapon főként arra a 13 honvéd főtisztre emlékezik a világ magyarsága, akiket a szabadságharcot leverő osztrákok 1849-ben ezen a napon Aradon kivégeztek, a Haynau-féle rémuralom többi áldozatának emléke sem halványulhat el soha. Ebből kiindulva Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke nagyváradi beszédében megemlített több jeles mártírt is, felhívva a figyelmet, hogy ?számtalanok és névtelenek egész sora csatlakozik hozzájuk: egész népünk véráldozata és hősiessége szinte szakadatlan szabadságharcról árulkodik, annak a bizonysága?.Szacsvayék, Batthyányék, Damjanichék áldozata a haza- és szabadságszeretet szimbóluma.
A szép koraőszi időben lezajlott nagyváradi megemlékezésnél a Vitézi Rend bihari tagjai és a Szent László cserkészcsapat ifjai álltak díszőrséget. A rendezvényt Török Sándor, az EMNT megyei elnöke vezette le, az elején külön is köszöntve a megjelent politikai, közéleti, egyházi, civil szervezeti, akadémiai személyiségeket, köztük az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőit és a helyi RMDSZ küldötteit, továbbá a határon inneni és túli emlékezőket. Felolvasta a 170 évvel ezelőtt megindult szabadságharc aradi vértanúinak neveit, majd szólásra kérte Tőkés Lászlót, illetve Szilágyi Zsoltot, az EMNP elnökét.
?Az aradi vértanúk a Magyar Golgotán áldozták fel életüket a hazáért. Nevük és vállalásuk a haza- és szabadságszeretet szimbólumává vált? ? kezdte felszólalását Tőkés László Kossuth Lajos megfogalmazására utalva, egyben idézve is a kormányzót: ?leborulok a nemzet nagysága előtt?. Az EMNT elnöke történelmi ívű beszédében megemlékezett több vértanúnkról is, veretes gondolataikat és hitvalló búcsúszavaikat citálva. A továbbiakban azt a célzatos tudatosságot domborította ki, amellyel a különböző eredetű, nemzetiségű, képzettségű és képességű polgárok a magyar forradalom és szabadságharc mellé álltak, azonosulva a törekvésekkel, vállalva a véráldozatot. Jelenkori európai üzenete is van március 15-ének és október 6-ának: a világszabadságtól a regionális szabadságharcokig terjedő pászmán egyetemes ügyről van szó. Akkori és azutáni vértanúinkról szólva jelentette ki európai képviselőnk: ?Szilárd értékrendjük követésre méltó ebben az öntudatát és identitását vesztett világban. E szellemben kell manapság is megvívnunk vértelen harcainkat, s ebben a szellemben kell tekintünk az egész Európára kiterjedő összeütközésekre, valamin az eszmei- és politikai küzdelmekre.?
Tőkés László beszédében ? Szacsvay Imre búcsúleveléből idézve ?a közképviselettel felruházottak felelősségéről is szót ejtett, illetve annak hiányáról. Noha ez a fajta közképviselet Isten akaratából és a népfelség elvéből fakad, a pártpolitika mocsarában vergődő mai politikusaink minduntalan csalódást okoznak. Nem véletlen, hogy megingott a választópolgárok bizalma a parlamenti demokráciában és egyes parlamentekben, hiszen lépten-nyomon olyan politikusokkal találkozni, akik nem népükért, hanem népükből akarnak élni. ?Hol állunk ma már Szacsvay Imre példájához képest? Előtte és a vértanúink előtt Krisztus példája ragyogott, és ha siratjuk is őket, a nagypéntek szomorúságával és a húsvét ragyogásával emlékezzünk rájuk? ? zárta felszólalását az EMNT elnöke.
?Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik e szolgálatot? ? Aulich Lajos ezen utolsó szavaival kezdte felszólalását Szilágyi Zsolt. A Néppárt elnöke elmondta: boldog lehet az a nemzet, melynek mártírjai vannak, hiszen ők azok, akiktől az utókor megtanulhatja a nemzet melletti elkötelezettséget. ?Az aradi tizenhármak szolgálata tudatos választáson alapult. Megadatott nekik, hogy válasszanak a császári hadsereg és a magyar honvédség között, ők pedig döntöttek: a magyar nemzet szabadságáért harcoltak, hogy ma a magyar szívekben és a Kárpát-medencében a szabadság vérrel áztatott ajándék lehessen. Azok, akik október 6-án szerte a világban rájuk és a szabadság hőseire emlékeznek, megértik a vértanúk szolgálatának lényegét. 1849-ben a szabadságért a kiválasztottaknak halni kellett. Ma viszont élni kell. Ebben az érték- és irányvesztett Európában csak akkor lesz magyar szabadság, ha van, aki harcoljon érte. A kivívott szabadság pedig mindig az élőké lesz? ? hangsúlyozta Szilágyi.
A politikus figyelmeztetett: míg a szabadságharc idején ez nem volt kérdés, ma már megkerülhetetlenül választ kell adnunk arra, hogy lesz-e élő utód, aki megéli majd a szabadságot, s él azokkal a lehetőségekkel, amelyekről szüleink vagy nagyszüleink nemzedéke csak álmodott. ?Megdöbbentő hasonlóságot találunk az akkori és a mai viszonyok között. Rajtunk is áll, hogy a világ világossága elér-e gyermekeink lelkéhez, és megtanulják-e, hogy a jó és a rossz örök vitájában ők a jó oldalra kell álljanak, hogy kuruc és labanc között a lényeges különbség, hogy míg egyik a nemzetéért harcol, addig a másik csak a hatalomért. Egy olyan világot, egy olyan Európát és egy olyan Erdélyt kell kialakítanunk, amelyben helye van az igazságnak, a szabadságnak és a szeretetnek? ? mondta a politikus. ?1849 után hetven évvel jött a trianoni békediktátum, hetven évre rá pedig az 1989-es temesvári forradalom. Mindhárom esemény meghatározta a következő hetven évet, s mindhárom a szabadságról, valamint annak leveréséről szólt. Joggal tesszük fel a kérdést: milyen hosszú lesz az 1989 utáni időszak? Hisszük, hogy ez tőlünk is függ, hogy a jövőt mi is alakítjuk. Éljen a magyar szabadság!? ? zárta beszédét Szilágyi Zsolt.
Alkalomhoz illő szavalattal és dalokkal Gáll Annamária színművész, valamint a Váradi Dalnokok dalárda működött közre a rendezvényen, amely a koszorúzás után a Himnusz eléneklésével zárult.
