A magyarországi hajdútelepülések elöljárói e hét végén a Bocskai-zarándoklaton vettek részt, amelynek célja a hajdúmúlt ápolása és őrzése, valamint a határok fölötti magyar nemzeti egység erősítése. Nagyváradon Tőkés László európai parlamenti képviselő köszöntötte a zarándoklat résztvevőit.
A magyarországi hajdútelepülések az idén tizenharmadik alkalommal, február 22-én és 23-án szervezték meg a Hajdúnánás?Hajdúböszörmény?Debrecen?Derecske?Kolozsvár?Gyulafehérvár ?Nagyenyed?Nagyvárad?Debrecen?Hajdúnánás útvonalat követő zarándoklatot, hogy felkeressék a Bocskai István (1557?1606) életéhez és uralkodásához kapcsolódó egyes helyszíneket. Kolozsváron a fejedelem szülőházánál, Gyulafehérváron a székesegyházban lévő sírnál, Nagyenyeden az 1849-es magyarellenes pogrom emlékhelyénél hajtottak fejet és emlékeztek a hajdúk mai utódai.
Szombat délben érkeztek Nagyváradra, ahol Bocsai István emlékezete erősen kötődik a városhoz, hiszen Várad kapitánya, Bihar vármegye főispánja volt, innen indulva lett a Partium ura, Erdély fejedelme, Magyarország választott és megkoronázott uralkodója.
Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen, a volt református egyházkerületi székházban Tőkés László és id. Pintér István, a Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke és ügyvezetője köszöntötték a zarándokokat.
A találkozón Tőkés László európai parlamenti képviselő méltatta a hagyományossá vált Bocskai-zarándoklatot, Bocskai István rövid, de korszakos jelentőségű uralkodásából azon eredményeket emelte ki, amelyek a ?szabad hazában szabad vallás? jegyében egyfajta folytonosságot teremtettek a reformáció és a tordai vallásbéke korától a Rákóczi-szabadságharcon át 1848-ig, majd pedig a kiegyezésig. A három részre szakadt Magyarhonban ?két malom közt? őrlődő fejedelem mintegy ?második Mózesként? vált Erdély és a nemzet megmentőjévé, aki egyszersmind a hit védelmezőjeként hagyott kitörölhetetlen nyomot történelmünkben ? fogalmazott Tőkés László. A időszerűség jegyében pedig ? úgy is, mint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke ? kiemelte, hogy Bocskai politikai örökségét folytatva, végrendelkezését szem előtt tartva az lenne ?szükséges és hasznos? Erdély számára, hogy mivel a ?korona ott fenn, nálunknál erősebb nemzetségnél?, Bukarestben van ? mutatis mutandis ?, legalább önrendelkezési jogához ragaszkodjon. ?Másodsorban egy olyan történelmi szerepcserére van szükség, melynek megfelelően Erdélynek a királyi Magyarországhoz fűződő egykori viszonyában az előbbi szerepét az utóbbi vegye át? ? vélte, majd ebben a tekintetben hálát adott a mai kis Magyarországnak, hogy a határok fölötti nemzetegyesítés politikája értelmében alkotmányos felelősséget vállalt az erdélyi és partiumi magyarokért, az idegenbe szakadt nemzetrészekért, síkra száll szabadságukért és boldogulásukért.
A továbbiakban Tasi Sándor, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés alelnöke osztotta meg néhány mondatban a zarándokúton szerzett élményeit, az ?élő Bocskait? is méltatva egyben, hiszen nem hal meg az, akit nem felejtenek el.
Végül az emlékezők az egyetem belső udvarába, az ún. Partium panteonban, hallgatták meg Somogyi László, hajdúböszörményi református lelkipásztor rövid igei áhítatát, majd a köztük az EMNT, a PKE és az Erdélyi Magyar Néppárt tisztségviselőivel együtt, elhelyezték a tisztelet koszorúit Bocskai István emléktáblájánál, ami éppen egy évtizede áll itt.
