Max Frisch Biedermann és a gyújtogatók című drámáját március 1-én mutatják be Debrecenben, a Víg Kamaraszínházban. A svájci író, építész tandrámaként jelölte meg remekművét, mindenféle tanulság nélkül, hiszen a gyáva behódolók képtelenek érteni a nagy tüzekből, miközben kezükben a kanóc, és a zsebükben ott lapul a gyufa. A drámát Szabó K. István állítja színpadra, aki a darabról hírportálunknak egy vele készült régebbi interjúban is beszélt.
Azt gondolná az ember, hogy a rendezett hátterű polgár háza biztonságos hely, hiszen kifogástalan a behatolásgátló rendszer, állandó a felügyelet? de állandóak a gyújtogatások is, a média önti magából a baljós híreket. Mit tehet ilyenkor a félelemmel teli, de vakon bizakodó nyárspolgár? Elébe megy balsorsának, és ő maga nyit ajtót a gyújtogatók előtt?
Max Frisch tandrámaként jelölte meg remekművét, mindenféle tanulság nélkül, hiszen a gyáva behódolók képtelenek érteni a nagy tüzekből, miközben kezükben a kanóc, és a zsebükben ott lapul a gyufa?
A Biedermann és a gyújtogatók a világháború utáni, német drámaírók művelte parabolák előfutáraként születik. Egy gondolkodásra képtelen gyáva kispolgárról szól, aki behódol az erőszaknak.Biedermann, a gazdag hajszeszgyáros retteg a gyújtogatóktól, mégis befogad ismeretleneket a padlására és bár a padlásra felvitt benzines hordók, a betolakodók megjegyzései is azt mutatják, hogy veszélyben van, nem lép fel ellenük, inkább a meghunyászkodást választja. A történet kimenetele már ezen a ponton is sejthető, de Frisch ír a darabhoz egy a túlvilágba vezető utójátékot is?
A drámát az a Szabó K. István állítja színpadra, aki tavaly novemberben a legjobb rendezés díját kapta a brassói 29. Nemzetközi Kortárs Drámafesztiválon Örkény klasszikusa, a Macskajáték debreceni színreviteléért. “Engem különösen zaklat az a fajta furcsa civilizációs öngyilkosság, ami Európában zajlik. A Frisch-drámában ugyanez fogalmazódik meg: ha egy társadalom eljut abba a tunyasági állapotba (nevezzük jólétinek, ha így jobban hangzik), hogy leszámol saját immunrendszerével, szembe kell néznie az elkerülhetetlen véggel. Azt vizionálom, hogy Európa saját magát számolja fel, pervertált szabadságképe, balga kényelme tolja a szakadékba, mint annak idején Rómát. Ha figyeljük a jeleket, látjuk az összefüggéseket, könnyen bebizonyosodik a történelem ciklikussága. Meg az is, ki tudja hányadszor, hogy az ember képtelen tanulni a hibáiból, önteltsége, kapzsisága elsorvasztja természetes reflexeit, és a vélt magaslatáról előbb-utóbb pofára esik.” – ajánlja a darabot a rendező.
Engem kevésbé izgat a politika. Engem inkább azok a társadalmi rezdülések, és azon belül is az egyéni emberi rezdülések érdekelnek, amelyek kortól függetlenül, de folyamatos alakítói a mi életünknek. Bármihez nyúlok hozzá, igazából ezeket keresem. A színház természetesen jelen időben fogalmaz, nagyon fontos, hogy amikor egy darabot választunk, azt is eldöntsük, hogy erre most miért van szükség. Most éppen a Biedermann és a gyújtogatók kapcsán, ami a második nagy világégés után íródott, kellett megválaszolni ezt a kérdést. Ezzel a darabbal, nagyon rossz szájízzel ugyan, de pontosan arra próbálom felhívni újfent a figyelmet: hogy a veszély az nem múlt el, folyamatosan vigyáznunk kell, mert a gyújtogatók mindig jelen vannak. Nem múlnak el, és keresik a módját annak, hogy bejuthassanak a házunkba. És egy olyan társadalom, egy olyan család, egy olyan kispolgári közeg, amely megfeledkezett az önvédelméről, mert jóléti hiúsága révén elbízta magát abban, hogy itt már nem történhet semmi, az bizony könnyen pórul járhat ? mondta Szabó K. István ez vele készült régebbi interjúnkban.
Garay Nagy Tamás a gerinctelen ember tipikus figuráját látja az általa megformált Biedermannban. “A szerző úgy alkotta meg ezt a szereplőt, hogy egy plasztikembert lássunk benne. Mindene megvan: egzisztenciája, családja – csak gerince nincs. Azt gondolom, a félelem szó nagyon fontos, ha róla beszélünk. Fél, ahogyan mi mindannyian. Ez az ősi érzelem a mozgatórugója a cselekedeteinek. Ő azonban inkább eltussol dolgokat, semmint felismerné a helyzetet. Nem akarja észrevenni a veszélyt.”
A darab bemutatója 2019. március 1-én (pénteken) 19 órától lesz a Víg Kamaraszínházban.
Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatók
Tandráma, tanulság nélkül
Fordította: Parti Nagy Lajos
Biedermann úr
Garay Nagy Tamás
Babette, a felesége
Oláh Zsuzsa Jászai-díjas
Schmitz/Cerkóf
Herczeg Tamás m. v.
Eisenring/Belzebub
Janka Barnabás
Anna, cselédlány
Wessely Zsófia
A filozófia doktora/Az alvilág ura
Miske László Jászai-díjas
Feuerleiter
Kéringer László m. v.
Rendőr
Steuer Tibor
Özvegy Knechtlingné
Vékony Anna
Figura
Lezó Ádám
Tűzoltók kara
Györgyfi Zsolt/Radócz Miklós trombita
Kállai Tibor/Márton Levente kürt
Schuller Helmut/Molnár Márton tuba
Soltész Dániel harsona
Díszlettervező
Janis Vasilatos
Jelmeztervező
Florina Vasilatos
Zeneszerző
OvidiuIloc
Dramaturg
Adorján Beáta
Súgó
Góz Adrienn
Ügyelő
Lezó Ádám
Rendezőasszisztens
Ozoroczki Erika
Rendező
Szabó K. István
