Bábszínházak, független társulatok, oktatási intézmények és szakmai szervezetek március 21-én ünneplik a bábszínházi világnapot. 2019-ben a bábosok immár hatodik alkalommal, szokatlan körülmények között mutatják be a műfaj sokszínűségét. Az eseménysorozat célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a bábművészetre, annak sokszínűségére, intézményeire. Így ez a nap az összes magyarországi és határon túli, kő- és független bábszínház közös ünnepe.
A Vojtina Bábszínház programjai Debrecenben
10.00 és 14.00 órától a Boldog képek című színháztermi előadást láthatja a gyermekközönség, akiknek meglepetésekkel is készül a bábszínház társulata a világnap alkalmából. A kíváncsi nézők 17.00 órától beleshetnek a Vojtina kulisszái mögé!
18.00 órától rendhagyóan a felnőtt közönség számára mutatja be a társulat a Boldog képek című színháztermi előadását hagyományteremtő szándékkal.
Az előadást követően pedig beszélgetésre marasztalja nézőit a társulat, többek között arról, hogy kinek mit jelent a boldogság. Erről faggathatják Nagy Tamás pszichológust és Dr. Bálint Péter mesekutatót.
A társulat szeretné a jövőben negyedévente a felnőtteknek is megmutatni egy-egy előadását. (A következő ilyen alkalommal a Kodály madara című előadást láthatja majd a felnőtt közönség előreláthatóan májusban.)
A Boldog képek előadásról a gyerekeknek:
Mesénk egy faluról szól, ahová, ha betérünk, mosolygós emberek néznek ránk. Egy faluról, ahol a lányok viselete a tündérekéhez hasonlít. Egy faluról, ahol éjszakánként boldogok az emberek álmai, és ahol még a macskák is boldogan pödörgetik a bajszukat a tejeslábas fölött. Ennek a falunak még a neve is Boldog! Ne keressétek idegen országok térképein, hiszen a Mátra alján, a Galga folyó völgyében, Palócföldön található, Magyarországon. Gyertek velünk Boldogra, a boldogság titkát keresni! Az előadást 4 éves kortól ajánljuk!
A Boldog képek előadásról a felnőtteknek:
A Boldog képek egy nonverbális (szöveg nélküli) előadás, melyben nem a történet, hanem a képi hatások az elsődlegesek. Fényképekből építi fel történetét. Az előadást egy a Néprajzi Múzeum kiállításából készült fényképalbum inspirálta: a palóc vidék alján található Boldog nevű falu sajátos népviselete, élő néphagyománya a fotóművészet tárgya lett.
Boldoghoz hasonló, a századelőn még létező faluközösségeket azonban ma már nem találunk, csupán ? a jelen felől nézve ? idilli világuk emléke maradt meg. Erre reflektál az előadás: a múlt ezen emlék-lenyomataiból (fényképekből) kelt asszociációkat, rendez kompozíciókat.
Az előadás képiségében nagyon következetes és komplex jelrendszerrel dolgozik, amelynek forrása a magyar népi kultúra és a katolikus hit Palócföldön egymásba itatódott szimbólumrendszere. Ezt a látványvilágot egészíti ki Bakos Árpád (szintén múltból merítő, magyar népzenei motívumokat idéző) zenéje.
Bartal Kiss Rita (rendező) nagy ellentétpárok (élet-halál, születés-elmúlás, fiatalság-öregség) kontrasztjában dolgozta fel az előadás címében is jelzett témáit. Egyfelől Boldog múltjának ? apró szegmensekből felépülő ? idilli képét. Azonban mindeközben nemcsak Boldogról, hanem a boldogságról szóló képeket is látunk: a csillagos ég nyugodt szemlélése, a tánc a tavaszi esőben, az első csók megelevenedett élő képei mesélnek létünkről, ahogy a darab címe is ígéri: boldog létünkről. Az előadás gyönyörű látomás egy talán mindenkiben ott rejtőző mítoszi létről.
A Lilliput Társulat programja Nagyváradon
A Szigligeti Színház Lilliput Társulatánál már hagyomány, hogy a bábszínházi világnapon kiviszik a bábszínházat az óvodákba, iskolákba.
Idén a társulat tagjai – legutóbbi, Hollós Mátyás című előadásuk Matyi és Bori bábjainak társaságában a nagyváradi Bonitas speciális oktatási központ tanulóihoz látogatnak el.
Mintegy az ünnep folytatásaként, a Lilliput Társulat Hollós Mátyás című előadásával március 24-én Debrecenbe látogat. Online jegyfoglalás ITT.
Hollós Mátyás
I.Mátyást, azaz Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya, Ausztria hercegét; európai krónikákban Corvin Mátyást mi egyszerűen Mátyás királyként ismerjük. De a bölcs uralkodó, az erős hadvezér, az igazságos bíró és a szoknyavadász férj volt gyermek és kamasz is: kíváncsi, csintalan, igazi kópé. Akadt vele gondja elég a jámbor tanítónak, aki akkor éppen Várad püspöke, Vitéz János volt. A püspöki palotából titokban gyakran kiszökdöső jólelkű, vidám kis csibészt a váradiak úgy ismerték: Hollós Mátyás.
Írta és rendezte: Dió Zoltán
Zeneszerző: Fehérvári Lilla
Zenei szerkesztő: Ágoston Béla
Tervező/kivitelező: Majoros Gyula
Játsszák: Daróczi István, Hanyecz Debelka Róbert, Németi Emese, Stéfán Mária, Szabó J. Viktor
Zenészek: Csepei Róbert, Varga Imre
Ügyelő: Varga Friderika
A világnap magyar üzenete
Kovács Géza, a szombathelyi Mesebolt Bábszínház igazgatójának üzenete a 2019-es Bábszínházi Világnap alkalmából:
Megtisztelő felkéréssel találtak meg az elmúlt napokban. Írjak pár gondolatot a Bábszínházi Világnap alkalmából. Nem mintha gondolatmentes lennék, de mégis inkább úgy döntöttem, hogy mesterem, sokunk mesterének Kovács Ildikónak gondolatait osztanám meg ez alkalomból.
Az ő kiadatlan, így sokak számára ismeretlen életműve nem egyszerűen műfaj, rendezéselméleti okfejtések sora, sokkal több annál. Beszél a gyermek tiszteletéről, a bábszínház mágiájáról, annak társadalmi fontosságáról. Híd volt ő, nyelvek, alkotók, művészeti ágak között, s nekünk tanító tanítványoknak kötelességünk ezt a hidat tovább építeni.
?A bábozás képzőművészet, kézművesség, életadás, születésmisztérium, világteremtés. Ezért egyedülálló művészet. Ezért tartottam ki mellette minden társadalmi, politikai, szakmai hátrány és nehézség ellenére is; ezért hiszek továbbra is ennek művészi, erkölcsi szerepében, elhivatottságában, az elidegenedett, zavarossá vált XX. századnak a végén. Pedig nemegyszer tapasztaljuk, hogy a bábszínház szó hallatán elnéző mosoly jelenik meg az arcokon, amely a feltételezett játékszernek meg annak a gondolatnak szól: felnőtt emberek és még mindig játszanak. Mindez összefügg a gyerekeknek szóló művészet megítélésével. Számtalanszor ütköztem bele abba a bizonyos ?csak? szócskába: ?csak? gyerekszínház, ?csak? gyerek, ?csak? gyerekeknek szól? Mindez a felnőttvilág közönyét, megbocsáthatatlan érdektelenségét tükrözi, vakságát, amellyel ? élen a politikusokkal ? nem veszi tudomásul, hogy a gyerek a jövő társadalmának felnőttje, Wordsworth szerint: a gyermek az emberiség apja. Ha pusztán gyakorlati érdekszempontokra volnánk tekintettel, akkor is az lenne a logikus, hogy a társadalom egészségi, erkölcsi, szellemi szempontokból egyaránt maximális figyelmet szenteljen a gyerekvilágnak. De úgy tűnik, hogy közönyösen megyünk el a kézenfekvő, alapvető igazságok mellett, ugyanakkor maximális fontosságot tulajdonítunk a hatalom, a pénz, az agresszió minden megnyilvánulásának. A közöny és az előítélet végigkísérte és -kíséri a bábszínház gyremek előadásait, a színházak és a művészek munkáját.?
Pedig a bábszínház:
?ősi, mágikus művészet?
Az életre keltés csodáját hordozza?
Szemünk láttára történő csoda?
Élő kapcsolatot teremt a kisugárzásával,
a velünk született ősi kódok közösségteremtő erejével?
mert a lehetetlenség művészete?
Idő és térbeli szabadság lehetőséget kínál a képzelet szárnyalásának?
Az áttetsző költészet, a bizarr látomások, a képzelet alkotta lények, világok testet öltenek a jelkép erejével?
Alkotó játék. Világteremtés lehetőség!
mert tiszta játék
Nem emberre szabott színjáték ? bábura szabott játék?
játszani csak ép, egészséges lélekkel lehet,
a gyermeki játék hitével, önfeledt örömével!
Ez a játék nem szól a személyes sikernek, a tapsoknak,
ez a játék közös játékot teremt,
sírást és nevetést, gyermeknek, felnőttnek egyaránt.
Ez a játékhit erő, adni tud
léleknek, szellemnek.
Ébreszt és gyógyít!
Még élő, valóságos játék egy értékzavarodott, pénz, hatalom, agresszió vezérelte, virtuálissá idegenedő beteg világban,
SZERETET SZÍNHÁZ!?
Kovács Ildikó, bábrendező 1928?2008
Címlapon: A Hollós Mátyás előadás egyik jelenete (Fotó: Lilliput Társulat)
