Feydeau, a vígjáték francia nagymestere a Csokonaiban -

A komédia, a szórakoztatás francia nagymestere, Feydeau Őnagysága megboldogult című darabját egy izgalmas keretjátékkal egészítette ki Adéla?de Pralon rendező a Feydeau, avagy egy próba története című előadásban. A darab bemutatója ma este lesz a Víg Kamaraszínházban.

A Feydeau, avagy egy próba története izgalmas felvetéssel indul: mi van akkor, ha öt színész elhatározza, hogy Feydeau-t fognak játszani úgy, hogy egyáltalán nem próbáltak előtte? Persze, semmi sem megy úgy, ahogyan szeretnék. A bohózat működéséhez azonban mindent be kell vetni, legyen az létszámhiány, hatalmi harc, puszta nézeteltérés vagy fizikai akadály. Kezdődhet hát a csetepaté! Sikerül-e a színészeknek és az általuk megformált szereplőknek legyőzni a felmerülő akadályokat?

A nézők ? miközben Feydeau színházi eufóriájának részeseivé válhatnak ? bejutnak a kulisszák mögé, és láthatják, milyen a próba nélküli, ritmustalan jelenet, s milyen a begyakorolt. Tanúi lehetnek, mit tesz a darabhoz a jelmez, a díszlet vagy akár a világítás. Maguk is mérlegre tehetik, vajon kerüljön-e bele a darabba a színész jelene vagy sem? A Feydeau, avagy egy próba története önfeledt, elgondolkodtató vígjáték magáról a színházról és a színészetről.

George Sand után (Ha álom az élet) ebben az évadban ismét egy francia szerzőt választott előadása “alapanyagául” a rendező, Adéla?de Pralon. A Franciaországban nagyon népszerű Georges Feydeau-t Magyarországon kevéssé ismerik, a színházak leginkább a Bolha a fülbe című bohózatot játsszák tőle. A Csokonai Színház Feydeau, avagy egy próba története című előadása az Őnagysága megboldogult Feydeau-darab egy keretjátékkal kiegészítve.

Adéla?de Pralon azért is fordul szívesen 19. századi klasszikus szerzők felé, mert a kort amolyan vízválasztó időszaknak gondolja, amely nagy szabadsággal járt. Az ipari forradalom rengeteg új lehetőséget tárt fel, hirtelen felszabadultak az erkölcsök, és a művészek megkezdték a jövő nagy áramlatainak ? a szürrealizmusnak, a dadaizmusnak, az absztraktnak ? a megalapozását. Pralont két oknál fogva izgatta Feydeau világa: ?először is azért, mert nem könnyű jó vígjátékokat írni. Sokszor szoktak a ? Feydeau-gépezetről ? írni. Ennek alapja a helyzetkomikum és nem a jellemkomikum. Valódi zenei partitúrákat írt meg, és már régóta szerettem volna kipróbálni ezt a fajta írást színpadon, színészekkel. Ki lehet vajon lépni ebből a partitúrából? Hogyan találjuk meg ennek az utolsó vesszőig pontosan megírt ritmusnak az organikus szerkezetét? Virtuóz színházi játékosok tudják csak eljátszani Feydeau börleszk szimfóniáit, a kacagásból zokogásba, őrületből csalásba, érzékiségből szemérmességbe fordulásokat?Ugyanakkor van Feydeau szövegeinek egy teljes mértékben őrült dimenziója is, az abszurd határmezsgyéjén, ezért a színészekkel közösen ki kellett találnunk egy naturalizmustól távoli játékformát. A bulvárszínháznak megvan az a sajátossága, hogy a néző felé fordul. A nézővel szemben, kiszólásokkal, premier plánokkal, fókuszváltásokkal dolgozik, és a színészeknek menet közben kell megtalálniuk a kötelet a színházi fikció és a színház valósága között, amelyen táncolhatnak. Mindig az adott pillanatról van szó. Az azonnaliság színháza ez.”

Szereposztás

Georges Feydeau Őnagysága megboldogult című művét fordította: Czímer József

A keretjátékot fordította: Miklós Eszter

Bakota Árpád
Kovács András
Mészáros Ibolya
Rózsa László
Varga Klári Jászai-díjas

Díszlettervező
Mathieu Lorry-Dupuy

Jelmeztervező
Mészáros Zsófia

Zeneszerző
Márkos Albert

Ügyelő
Karl József

Súgó
Csóka Áron

Világosító
Berinszki Ádám/Molnár Tamás

Rendezőasszisztens
Ozoroczki Erika

Tolmácsok
Bor Szilvia Noémi, Rantal Lilla