?Debrecen ? a szabadság fővárosa? címmel, fél éven át tartó rendezvénysorozat emlékezik Debrecenben arra, hogy 1849. január elsejétől június elejéig a cívisváros volt a nemzet fővárosa. Hírportálunk Dr. Fleisz János, nagyváradi történész, egyetemi tanár ?Kossuth és Nagyvárad? című tanulmányából szerkesztett sorozattal idézi fel a ?másik főváros? szomszédságában történt eseményeket.
Nagyvárad vértanúi
A megtorlás sajnálatos eseményei Bihart sem kerülték el. Nagyváradnak az 1848-49-es forradalom és szabadságharccal kapcsolatban több féle vértanúja is van. Az egyiket közülük (Rulikowsky Kázmér) Nagyváradon végezték ki, a másikat (Nagysándor József) Aradon, de Nagyváradon született és ott töltötte ifjúságát, a harmadikat (Szacsvay Imre) Pesten, de Nagyvárad első népképviseleti országgyűlési képviselője, illetve jegyzője volt. Ezen kívül az aradi vértanúk között volt még Lahner György, aki ugyancsak szorosan kötődik Nagyváradhoz, mivel ő volt a hadiüzemek hadfelszerelési és fegyverkezési felügyelője. Utóbbi emléke érdekes módon kevésbé élt a nagyváradiak tudatában s róla külön ritkán emlékeztek meg. A továbbiakban a Váradhoz kötődő vértanúkat mutatjuk be.
LAHNER GYÖRGY (1795-1849)
1795 október 22-én (máshol október 6-án) született Necpál (Turóc vármegye) helységben, német anyanyelvű katolikus családban. 1812-től szolgált a katonaságnál. 1844-től őrnagyi rangban a 33. gyalogezred 3. zászlóaljának parancsnoka.
1848 nyarán a délvidéki hadszíntérre került, szeptembertől a hadügyminisztériumban a fegyverkezési és felszerelési osztály vezetője. 1848. október 12-én honvéd alezredes a budai országos fegyvergyár parancsnoka. 1848 novemberében ezredes, december 4-től pedig a hadügyminisztérium Tüzérségi és Felfegyverkezési osztályának főnöke. Kulcsfontosságú szerepet játszott a fegyvergyártás megszervezésében, irányításában és vezetésében. Rendkívüli munkabírással szinte a semmiből létrehoz üzemeket és azokba szakmailag képzett alkalmazottakat toboroz, illetve képez.
Tevékenysége Nagyváradhoz 1849 januárjától kapcsolódik, amikor a főváros feladása miatt a hadiüzemeket Nagyváradra kellett menekíteni. Lahner megszervezi a hadiipari létesítmények összehangolását és a nehéz januári útviszonyok mellett is eljuttatja a berendezéseket és alkatrészeket Nagyváradra, ahova 1849 január 11-én érkezik és a rendkívüli nehézségek ellenére 1849. január 26-án a fegyvergyár termelését el is indítja. Négy hónapon keresztül Lahner a Nagyváradon és környékén összpontosított, valamint az ország más pontján létesített hadiipari üzemek fő irányítója. A sok akadály közepette, (például vizsgálatok elrendelése mellett) Lahner végig lelkiismeretesen végezte a dolgát. Ezt ismerik el 1849. február 17-én, amikor tábornokká (vezérőrnaggyá) léptették elő. Lahner és a nagyváradi hadiipari üzemek jelentősen hozzájárultak a ?tavaszi hadjárat? sikereihez. Mire a fegyvergyártás teljesítménye eléri a legmagasabb szintet, újból költözni kell. Lahner javasolta, hogy a fegyvergyár maradjon Váradon és létesítsenek újakat Pesten és Komáromban. utóbbit létrehozták, azonban a nagyváradi fegyvergyárat visszatelepítették Pestre. Lahner júniusban már Komáromban volt és éppen a Nagyváradon kifejtett tevékenysége, kiváló szervezőkészsége miatt kitüntették a katonai érdemjel 2. osztályával.
Augusztus elején a hadiüzemek egy részével Nagyváradról Arad környékére került, a termelést azonban már nem sikerült beindítani. A Feldunai sereghez csatlakozva Világosnál teszi le a fegyvert és az aradi vésztörvényszékre került, mely mint a császári hadsereg esküszegéssel vádolt őrnagyát állítja elő. A szűkebben vett szabadságharcban ugyan nem vett részt, a felfegyverzésben játszott kiemelkedő szerepe miatt semmibe véve tiszti mivoltát, kötél általi halálra ítélik. A halálos ítéletben megállapítják, hogy Lahner György ?csatlakozott a császári fölsőség ellen Magyarországban kitört felkeléshez, s a lázadók hadseregében a cs.k. csapatok ellen, éspedig mint fölszerelési és fegyverfelügyelő, a fegyvergyár munkálatait tábornoki ranggal a fölkelés tartalma alatt vezette…? 1849 október 6-án Aradon kivégzik.
?Nagy léleknyugalommal hal meg, a tábornokok közül harmadikként.? Temetéséről Csernovits Péter volt temesi főispán gondoskodott. Október 9-én a mácsai uradalmi parkban Damjanichcsal együtt helyezték örök nyugalomra. Később díszes sírkövet is kapott, 1899-ben pedig szülőháza helyén állítottak fel emlékoszlopot. 1974 októberében őt is az aradi emlékoszlop tövében létesített kriptában helyezték el. Nagyváradon emlékét évtizedekig utca őrizte, mára már neve nagyrészt feledésbe merült.
Lahner kiemelkedő teljesítményét Kossuth is méltatta, hangsúlyozva, hogy ?helyét oly bámulatos sikerrel töltötte be, hogy azt hasonló sikerrel lehetetlen lett volna más által betölteni.? A főleg nagyváradi tevékenysége miatt kivégzett aradi vértanú megérdemli az utókor megbecsülését.
