Elsőként Debrecenben, az Ünnepi Könyvhét keretében mutatták be vasárnap este a frissen megjelent Nagyvárad krónikája című impozáns kiadványt. A kötetet, mely mintegy nyolcszázötben oldalon, több mint kétezer illusztrációval tárgyalja Nagyvárad történetét a kezdetektől a jelenkorig, a Csapó utcai színpadon Kormányos László szerző; Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője, a beszélgetés moderátora; valamint a rendezvényen a Festum Varadinum programkurátoraként jelen lévő Szabó Ödön mutatta be az érdeklődőknek.
“Tizenkét év megfeszített munkáját tarthatjuk ma itt a kezünkben”? mondta a beszélgetés elején Szabó Ödön, aki a kötet születéséről mesélve elmondta: a Magyarok krónikája adta annak idején az ötletet a könyv megírásához. Létezik ugyan egy fekete-fehér képeket tartalmazó Budapest krónikája, igazából hasonló várostörténeti mű ez idáig nem született. Mivel Nagyvárad a történelem során sok mindenben volt első, a kezdeményezők úgy gondolták, csodálatos volna, ha ebben is úttörőkként, most megjelentethetnének egy hasonlót. Egyrészt a váradi magyarok számára, hogy büszkén felmutathassák azt, ami ennek a városnak az öröksége, ugyanakkor a többségiek és a városból elszármazottak számára is. Mint azt Szabó Ödön elmondta, több próbálkozás is volt arra, hogy másokat is bevonjanak a munkába, de végül Kormányos László egyedül vállalta magára ennek a hatalmas mennyiségű adatnak az összegyűjtését és feldolgozását. A könyv a maratoni munka mellett gazdasági terhet is jelentett, hiszen a jogtiszta képek különböző országokból történő megvásárlása komoly pénzbe került.
Szűcs Lászlónak arra a kérdésére, hogy a kötet készítésének tizenkét éve alatt milyen munkamódszert alakított ki, Kormányos László elmondta: maga a kutatás sokkal több ideig tartott, mint tizenkét év. ?1998-ban végeztem a kolozsvári egyetemen, és ottani professzorom, Csucsuja István arra biztatott bennünket, hogy ne általánosan vett történelmi témákkal foglalkozzunk, hanem helytörténettel, mivel 1989 előtt ez a fajta kutatás leállt, illetve nem voltak eredmények. Így a szakdolgozatom is már a tanácsköztársaság korából íródott, utóbb pedig a doktori dolgozatom a huszadik század bizonyos évtizedeit dolgozta fel. Vagyis amikor a könyv megírása felvetődött, már volt némi anyag. Mert ha teljesen nulláról kellett volna kezdeni, talán nem is vágtam volna bele? – emlékezett vissza a szerző, akit saját bevallása szerint végül ?elragadott a hév?. Mint mondta, onnantól, hogy a jelenkoros részek rendelkezésre álltak, ami részben az információgazdagság, részben a közérdeklődés miatt a könyvnek legalább egyharmad részét teszi ki, a többi rész is érdekessé és megírandóvá vált.
A beszélgetés során természetesen felvetődött Debrecen és Nagyvárad kapcsolatának megjelenése a kötetben. A szerző úgy vélte, nagyon sok ponton kötődik egymáshoz a két város, kezdve Debreceni Dózsa személyével, folytatva a 16-17. század protestáns korszakával, amikor Debrecen és Várad ennek a térségnek egyenrangú partnereivé, és időnként riválisaivá váltak. A két város egymáshoz kötődése nem csak formailag, de a gondolkodásban is mindig jelen van. Mint azt Kormányos László elmondta: a kötetben a debreceni olvasó gazdasági, vallási, politikai téren is nagyon sok ponton találkozhat a saját városával. Példaként az egyetemet említette, mely Debrecennek nyilván nagy büszkesége, és amelyben Nagyvárad volt a legnagyobb riválisa. A századfordulót követően ez a két város volt az, amelyik a miniszterelnöknél lobbizott ez ügyben, és Nagyvárad biztos volt benne, hogy e téren nem érheti kudarc, hiszen a jogakadémia révén már fel tudott mutatni felsőoktatási hagyományokat. S bár a döntés nem neki kedvezett, ez is jól mutatja, hogy a két város ezen a téren is egymás mellett harcolt saját városának fejlődéséért.
A szerző bevallása szerint a krónika összeállításakor kifejezetten törekedett arra, hogy a mű a széles közönséget célozza meg, és az átlagolvasó éppúgy megtalálja benne, amit keres, mint az, aki szakmai szempontok szerint mérlegel, és keres információkat, újdonságokat és olyan kutatási eredményeket, amelyeket fel tud használni forrásként a saját műveiben.
?A könyv rólunk, nekünk szól, de a város mai többségének is fontos volna, hogy megértse a város szellemiségét? ? fűzte hozzá Szabó Ödön, aki azt is elmondta: a hosszú távú terv az, hogy a munkát valamilyen formában román nyelven is átadják a városnak. ?Úgy gondoljuk, olyan információkat tartalmaz, olyan megfogalmazásban, amely egyrészt nem sértő senki számára, másrészt komoly kutatások állnak valamennyi szócikk mögött, és mindannyiunk büszkeségét, lokálpatriotizmusát támogathatja”? mondta.
Kormányos László és Szabó Ödön arról is beszélt, hogy az olyan vitatott kérdések esetében, mint például az impériumváltás, a legjobb megoldás a tényszerűség volt. Mint a szerző elmondta, a kötet műfaja nem is alkalmas mély tanulmányok bemutatására, ezért a szorosan vett tényközlésre szorítkozott. Annak viszont az elfogulatlan pontosságára. Szabó Ödön szerint ott, ahol alternatív narratíva alakult ki egyes témák kapcsán, ott mind a két narratívát betette a szerző. “Mindez lehetőséget adott arra, hogy mindkettő jelen legyen a könyvben, tényszerűségében, ugyanakkor megállapítva azt, hogy mi az, amit mi inkább gondolunk, jobban hiszünk.” – mondta.
?Nem ítélkeztem, nem alkottam véleményt. Ugyanakkor a tényszerűség nem azt jelenti, hogy az embernek nincs véleménye, álláspontja, és az nem jelenik meg a könyvben. Mindezek nem alternatívaként, hanem eltérő narratívaként jelennek meg a kötetben. ?Ezt azért tartottam fontosnak, hogy a magyar olvasóknak is elmondjam, van még miről beszélni, van mit átbeszélni – ha tudjuk, és ha lesz rá lehetőség. Ha lesz román kiadás, ott ennek is helyt kellett adni ? – fűzte hozzá Kormányos László.
A kötetet, melynek igényes nyomdai kivitelezéséért a váradi vendégek a bemutatón is köszönetüket fejezték ki a debreceni Alföldi Nyomdának, Nagyváradon jövő csütörtökön mutatják be, a Városháza dísztermében.
