Ferenczy Béla képzőművész, tanár – akit a váradiak csak Citromkának becéznek – kiállításának megnyitójára vasárnap került sor a nagyváradi várban.
A szép számmal összegyűlt barátokat, tisztelőket Zatykó Gyula, a Szent László Napok főszervezője köszöntötte. A fesztivál keretében megnyíló tárlatot, melynek címe Ki viszi át?, barátja, Deák Árpád szobrász méltatta. Közreműködött: Thurzó Sándor József, mélyhegedűn. A kiállítás a nagyváradi vár, B épületének, II. emeletén, a 16-os teremben tekinthető meg, június 25-30. között, 10.00-18.00 óra között.
CITROMKA
Ferenczy Béla nem tartozik az elismert képzőművészek közzé, nevét alig lehet megtalálni a lexikonokban vagy az interneten, Nagyváradon mégis ő a legismertebb, azt is mondhatnánk, a legnépszerűbb, leginkább szeretett festő, grafikus, rajztanár. Valószínűleg azért, mert kétségtelen tehetségét, nem az önmegvalósításra, az egyéni érvényesülésre használta, inkább a tanári pálya iránt érzett elhivatottságot, rajztanárként több évtizeden át nemzedékek sorát a szépre.
A nagyváradi Premontrei Gimnáziumban diákja volt, majd 1968-ban , a Ion Andreescu Képző- és Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Nagyváradi mestere Mottl Román volt, de egyéni stílusa meghatározza munkáit. A tusrajzok, vízfestmények, pasztellek és olajfestmények főleg a nagyváradi, bihari, partiumi, újabban németországi tájakat, városrészleteket, épületeket örökítik meg jellegzetes ábrázolásmódban.
Bár nem menedzselte kellő rámenősséggel magát, kiállított Nagyváradon, Debrecenben, Bambergben, munkáit pedig az öt kontinens számos országába elvitték rajongói, akik többnyire volt tanítványai közül kerültek ki.
Életmű kiállításról lévén szó, a kilencvenes években, amikor a nagyváradi sajtó ismét aranykorát élte, pályájának fontos állomása volt a lapok grafikai szerkesztésében vállalt szerepe. Például a Szemfüles című gyermeklap művészeti vezetőjeként, illusztrátoraként nyújtott teljesítményét különösen nagyra értékelte a szakma.
Ferenczy Béla félévszázados pályájának számos maradandó alkotása teszi tartalmasan szebbé környezetünket, de a legnagyobb elismerés számára, hogy fiatalkorában kapott Citromka becenevét megőrizte, amely az évek múlásával ugyan Citromra komolyodott, de így is úgy is környezetének szeretetét, a megbecsülést fejezi ki.
(denagy.hu)
Fotók: Farkas László
