Debrecen az idei Szent László Napok kiemelt vendége. Ebből az alkalomból a testvérváros több kulturális intézménye is ellátogatott Nagyváradra. A Déri Múzeum három programmal is részt vett a kulturális fesztiválon: előadást hallhattunk a debreceni mézeskalácsosság történetéről, és a gyerekek múzeumpedagógusok segítségével alkothattak a kreatív sátorban. A Múzeum Párhuzamosok találkozása kiállítása ezekben a hónapokban Nagyváradon vendégeskedik, a különleges tárlatot a fesztivál alkalmából most a debreceni intézmény szakértőjének tárlatvezetésével nézhették meg a váradiak.
Azok, akik meghallgatták a Déri Múzeum etnográfus-muzeológusának, P. Szászfalvi Mártának az előadását a debreceni mézeskalácsosságról, bizonyára más szemmel nézték meg a Szent László Napok kézműves vásárában portékáikat kínáló debreceni mézeskalácsosok különlegességeit.
A szakember előadásából nem csak a mézeskalács eredetéről, de a debreceni mézeskalácsosság kialakulásáról, egykori művelőiről, hajdanvolt és mai népszerűségéről is számos érdekességgel gazdagodhattunk.
Láthattuk, és kézbe is vehettük az egykori ütőfákat, megtudhattuk, hányféle klasszikus mézeskalács létezik, és abba a nehéz munkába is bepillantást nyerhettünk, amivel a debreceni finomság készült. De az előadásból az is kiderült, hány mézeskalácsos árulta egyszerre termékeit egy-egy debreceni nagyvásáron, mi is az a Szabó Magda egyik regényének címében is szereplő mézescsók, és hogy hová jártak egykor a debreceni színészek vásárolni, ha tükrös szívet akartak adni egy meghódítandó hölgynek. Hallhattunk Kerékgyártó Sándor ezüstkoszorús mézeskalácskészítőröl is, akinek hagyatéka a Déri Múzeum mézeskalácsosságot bemutató, ma is megtekinthető tárlatának alapja.
P. Szászfalvi Mártát arról is megkérdeztük, szerinte mi lehet az oka annak, hogy miközben Debrecenben ekkora ekkora hagyománya van a mézeskalácsosságnak, Nagyváradról ez nem mondható el?
Debrecenben úgy tartjak, hogy azért alakult ki a városban ekkora mézeskalácsos központ, mert mindig nagyon jó minőségű volt a liszt, és a méhészetnek is nagy hagyományai vannak. Én azt gondolom, dicsérve a mézeskalácsosainkat, hogy mindig volt valaki, aki továbbadta, több generáción keresztül tovább vitte ez a hagyományt. Nagyváradon vélhetően ez a folyamat valahol megszakadt. Debrecenben mindig, folyamatosan volt mézeskalácsos, és a hortobágyi vásároknak köszönhetően mindig volt felvevő piac is ? mondta a szakember.
P. Szászfalvi Márta előadásának írott változatát – annak érdekében, hogy a pedagógusok, és azok, akik nem vehettek részt az előadáson elolvashassák és esetleg munkájukban hasznosíthassák – letölthető formátumban rendelkezésünkre bocsátotta.
Szombat délután dr. Magyari Márta főmuzeológus, etnográfus tárlatvezetésével járhatták be az érdeklődők a Déri Múzeum Nagyváradon vendégeskedő Párhuzamosok találkozása – A magyar népi kerámia emlékei két magánygyűjteményben című kiállítását.
A szakszerű tárlatvezetésre kicsi, de annál érdeklődőbb csapat gyűlt össze. Dr. Magyari Márta nem csak a kerámiákról, a különleges gyűjtemény létrejöttéről, a két erdélyi gyűjtőről mesélt érdekesen, de egy olyan világba is elvitte a jelen lévőket, ahová az átlag tárlatlátogató nem nyer bepillantást. Megismerhettük a tárgyak restaurálásának, rendszerezésének történetét; azt, hogyan született meg a kiállítás immár két városban is hatalmas sikert aratott, különleges arculata; és mi az, amit a Debrecenből Nagyváradra átköltöző tárlathoz a helyi szakemberek hozzátettek.
Hogy milyen jól érezték magukat azok, akik a fesztivál délutáni programjai közül ezt választották, hogy a tárlatvezetés meghatározott idejét jóval túllépve is milyen sokáig tartott még a közös beszélgetés, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a váradi múzeum munkatársai “velünk zárták az ajtókat”.
