A nagyváradi származású AG Weinberger kivételes képességű gitáros, énekes, zeneszerző, dalszövegíró, lemezkiadó producer, a blues zene romániai meghonosítója, azt mondta magáról, hogy ?gitáros, aki zsidónak született, magyarul nőtt fel, románul élt, és angolul dolgozik, szeret és remél. Számos kultúra örökségének a hordozója, amely a zenéjére is kihat.? Egy ideje Magyarországon él, de azt mondja, gondolkodik azon, hogy talán Váradon is kialakít egy kis bázist. Onnan pedig csak egy ugrás Debrecen, ahová örömmel megy – ha hívják.
Farkas László: Nagyváradról induló életed sok állomása után, most szülővárosodhoz közel, Magyarországon élsz. Hogyan fogadtak ?otthon?? Mennyire más Magyarországon az élet, mint az eddigi helyszíneken?
Bár ide s tova egy év óta élek Budapesten és a Balaton melletti Lovason, ahol van egy kis házunk, számomra egy teljesen új közeg Magyarország. Próbálom megérteni elsősorban a zenész társadalom gondolkodásmódját és lélektanát. Meg kell mondanom, ?elkényeztetett társaság?, akik elég kilátástalan helyzetben vannak. Nem azért, mert a mostani rendszer nem bátorítja őket, hanem azért, mert nem vállalják fel önmagukat, és azt várják, hogy az égből pottyanjon a segítség, és a pályázati pénzek. Persze az ország kicsi, viszont rengeteg jó zenész van, mert kitűnő iskolák működnek, ahonnan kiváló zenészek kerülnek ki minden évben. Mindenki szeretne érvényesülni, ezért a nagyon barátságtalan feltételeket is elfogadják, csak hogy játszhassanak. Már-már ott tartunk, majdhogynem ők fizetnek azért, hogy felléphessenek. Ugyanakkor a gázsik lényegesen kisebbek, mint mondjuk Romániában. Én ezt nagyon nagy meglepetéssel és szomorúsággal tapasztaltam. És a könyöklés is aljasabb. Mert rád mosolyognak, de hátulról megfúrnak. Romániában rád sem mosolyognak, egyből megfúrnak, ott legalább tudod, hogy kivel állsz szemben.
Én azon dolgozom, hogy egy másfajta üzleti modellt vigyek be Magyarországra. Bízom benne, hogy az, amivel nekem sikerült érvényesülni Romániában és Amerikában, talán sikeres lesz itt is. Anélkül, hogy bárki köreit is zavarnám. Magyarországon a bizalom sajnos ismeretlen fogalom a zenészek között.
Farkas László: A 2018-ban kiadott Reborn című albumod Romániában elnyerte az Év Blues Lemeze díjat, az Egyesült Államokban a Roots Music Report sikerlistáján, amely a világ rádióiban sugárzott zeneszámokat, a lejátszásuk gyakorisága szerint rangsorolja, a hatodik helyen szerepelt. Mi a Reborn sikerének a titka?
Jó a zene. Nem tudom, nekem nem volt semmi keretem arra, hogy ezt a lemezt világszerte bevezessem. Ez egy nagyon szerény költségvetésű album, elküldtem egy rádióhoz Memphisbe, onnan felkapta a többi rádió. Ma 82 országban játsszák, és már hetedik hónapja vagyok ezen a top ötvenes listán. Ez premier, mert eddig Közép-Európában senki nem érte el ezt a sikert.
Farkas László: Bár részben már megválaszoltad a kérdést, azért felteszem: a világsikerek ellenére, Magyarországon mintha nem ismernék, nem értékelnék eléggé a zenédet. Mi ennek az oka?
Szerintem értékelik. Néhány helyen rendszeresen koncertezem, és nyolcvan-kilencven jegyet adok el egy-egy alkalommal. Mindezt olyan helyzetben, amikor magyarországi nagy sztárok alig tudnak eladni negyven-ötven jegyet, fele annyiért mint én. De mivel nagyon sok zenész van, nehéz bekerülni ebbe a körforgásba, nem úgy, mint Romániában, ahol én kezdtem ezt el. Én megértettem ezt. Nekem nem kell azért koncerteznem, hogy kifizessem a rezsiszámlákat. Én nem azért zenélek már, hogy zenei szolgáltató legyek. Várok hát türelmesen, ameddig kialakul a saját kis házi köröm.
Farkas László: Mostanában gyakran jársz Nagyváradon, hogy érzed magad gyermekkorod helyszínein?
Mindig jól, kicsit meghatva, kicsit könnyezve. A temetőbe szoktam a leggyakrabban kijárni, édesanyám sírjához. A város állandóan megújul. Nagyváradból óriási központ lesz, főként, ha az autópálya a közelünkben megépül majd valahogy. A feleségemmel azon is gondolkodtunk, mi volna, ha Váradon is felépítenénk egy amolyan kis itthoni bázist, és elindítanánk itt is valamit.
Farkas László: Mikor láthat, hallhat a debreceni közönség?
Ha meghív valaki, nagyon szívesen megyek bármikor, bárhová. Debrecenben még nem ismerem a koncertekkel foglalkozó közösséget, de ennek is eljön majd az ideje. Csak egy hívás, csak egy facebook üzenet, és azonnal lehet velem beszélni…
Kiemelt kép: denagy.hu
