Hamvazószerdán veszi kezdetét a negyvennapos böjt, melynek során a keresztények húsvétra, Jézus Krisztus föltámadásának ünnepére készülnek. Hamvazószerda az elnevezését a bűnbánat és a vezeklés őskeresztény jeleként szolgáló hamuról kapta: az előző év Virágvasárnapján megszentelt barka hamujával a pap ezen a napon keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: ?Emlékezz, ember, hogy porból lettél és porrá leszel!?
Hamvazószerdán és nagypénteken szigorú böjtöt tartunk, vagyis háromszor étkezünk, egyszer lakunk jól és nem eszünk húst. Nagyböjt többi péntekén pedig hústilalom van. A hústilalom 14 év felett, a szigorú böjt 18-60 éves kor között kötelezi azokat a katolikusokat, akiknek betegségük okán nincs étrendi korlátozás.
Hamvazószerdán és nagyböjt 1. vasárnapján minden szentmise után lehet a hamvazás szentélményében részesülni.
A negyvennapos böjtben péntekenként templomainkban imádkozzuk a keresztutat, majd ezt a legtöbb helyen szentmise követi.
Debrecenben és Nagyváradon
A Debreceni Szent Anna-székesegyházban és a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban péntekenként 17.15-től kezdődik a keresztút, majd 18 órától szentmise lesz.
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, hamvazószerda reggelén az egyeki Szent József-templomban mutat be szentmisét, nagyböjt első vasárnapján pedig 10.30-tól Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban.
A nagyváradi székesegyházban ezen a napon hétköznapi program szerint lesznek a szentmisék: reggel 7 és este 18 órakor, de a hamvazás szentelményét nagyböjt I. vasárnapjának szentmiséin is kiszolgáltatják. Hamvazószerda szigorú böjti nap: azaz e napon 18 éves kortól 60 éves korig csak háromszor szabad étkezni és csak egyszer szabad jóllakni, húst 14 éves kortól nem szabad fogyasztani.
A böjt a Szentírásban soha sem öncélú, hanem mindig a bűnbánat, a gyász vagy az Istenhez forduló kérés vagy pedig a nemzeti tragédiákra való emlékezés kísérőjeként jelenik meg. Így történik ez az ószövetségi Szentírásban, amikor a nép Saul halála után hét napig böjtölt (1Sám 31,13), ilyen volt Dávid király bűnbánati böjtje is, de keresztény szempontból a legfontosabb Mózes személye, aki mielőtt átvette volna a tízparancsolatot mint az Istennel kötött szövetség alapokmányát, negyven napon át böjtölt (Kiv 34,28). A böjtöt illetően az Ószövetségben nem találunk egységes előírásokat, viszont voltak külső jellemzői, úgy mint a bűnbánati öltözék, hamu szórása a fejre vagy épp az ételtől, italtól való tartózkodás. A böjt célja az ember Isten előtti megalázkodásának kifejezésre juttatása volt. Ugyanakkor a próféták különösen is hangsúlyozták azt, hogy a külső, fizikai böjt belső megújulást kell hogy szolgáljon, azaz ennek a felebaráti szeretet cselekedeteiben is meg kell nyilvánulnia (vö. Iz 58,3 kk).
Az Újszövetségben Anna próféta asszony böjttel és imádsággal szolgálta Istent és várt a megígért Messiásra (Lk 2,37). Lukács evangéliuma szerint Jézus nyilvános működésének kezdetén negyven napra elvonult a pusztába (vö. Lk 4,1 kk), illetve az Ő példája nyomán az első keresztény közösségek számára is alapvető volt a böjt és az imádságos lelkület: ezt teszik az apostolok elküldésekor (vö. ApCsel 13,2?3) és a keresztény elöljárók kiválasztása kapcsán is (vö. ApCsel 14,23). Mindennek az az üzenete, hogy a böjt és az imádság megtisztítja és felemeli a testet és a lelket, így az ember alkalmasabbá válik Isten szavának befogadására, és tudja, hogyan kell helyesen cselekedni.
A negyvennapos böjt a 4. századra vált általánossá a keresztény világban. Mivel a vasárnapot ? hiszen e napon az Úr feltámadását ünnepeljük, tehát örvendezünk ? az Egyház nem tekinti böjti napnak, így a 7. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt: hamvazószerdától húsvétvasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki. A 11. századig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek; húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak.
Illusztráció: magyarkurir.hu
