Egyházművészeti kiállítással nyitotta meg kapuit a közönség előtt az egyház által csaknem három éve birtokba vett, és még felújítás alatt álló nagyváradi római katolikus püspöki palota szombaton.
A Délkelet-Európa és Románia legjelentősebb, legösszetettebb barokk műemlékeként számon tartott palota tulajdonjogát nyolc év pereskedés után, 2004-ben kapta vissza az egyház, ám további 15 évet kellett várnia, míg ténylegesen birtokba vehette az épületet. A püspökség a magyar állam támogatásával látott neki az épület felújításának, miután úgy alakították a romániai feltételeket, hogy EU-támogatásra nem pályázhatott. Az egyházművészeti kiállítást az épület már felújított részében rendezték be.
Ünnepi beszédében Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára megemlítette: az elmúlt évszázad viharainak a túlélését, és az elmúlt évtizedben történt megerősödést mutatja, hogy a püspöki palota egyik épületrésze visszakapta régi fényét és rendeltetését. Reményét fejezte ki, hogy az épület visszaszerzése, megnyitása egy gyümölcsöző korszak nyitánya lesz.
Böcskei László megyés püspök, aki történelmi pillanatnak nevezte a mait, felidézte: amikor 2009-ben átvette elődjétől, Tempfli Józseftől a palota kulcsát, azt a feladatot kapta: “csináljátok tovább!” Ehhez kapott nélkülözhetetlen segítséget a magyar államtól. A felújítás folyamatáról azt mondta, úgy dolgoztak, hogy a palota megőrizze régi pompáját, ugyanakkor meg is feleljen a mai követelményeknek. A püspök felidézte a 2017-ben megkezdett felújítási munkák legfontosabb pillanatait: új színekbe öltözött a székesegyház és a palota; átalakult a kert, amely a béke és az elfogadás oázisává lett; a főbejárat fölé visszakerült egy elfelejtett felirat; a főhomlokzatot egy a régi szerint alkotott címer díszíti; nem beszéle arról, hogy hatalmas belső átalakulásoknak is lehettünk szemtanúi és követői, amikor a nyitott kapuk alkalmával a nagyközönség is bejárhatta az épületet.
“A püspöki palota munkálatai még nem fejeződtek be teljesen, de már elegendő teret biztosítanak ahhoz, hogy új eszközökkel és igényes jelenlétünkkel a közösség szolgálatára siessünk.” – mondta.
Megjegyezte: most csak az első emeletet adják át, de reményeik szerint őszig befejeződik a pince, a földszint és a második emelet felújítása is.
Böcskei László köszönetet mondott a magyar kormánynak a támogatásért, a kivitelezőknek, munkatársainak, a támogatóknak, és azoknak is, akik egy-egy bátorító szóval segítettek.
Az eseményen beszédet mondott Hegedüs Csilla, a romániai európai alapok minisztériumának államtitkára is.
Lakatos Attila, az egyházművészeti gyűjtemény felelőse bemutatta a most megnyíló klasszikus gyűjteményt. Mint mondta, nem múzeumot szeretnének építeni. “Azt szeretnénk, ha az a szépség, amit megmutatunk, megérintené az embereket.” Idézte Böcskei László püspök szavait: Mi látogatókat fogadunk, és zarándokokat eresztünk el.
A kiállítás az egyházmegye vallásos festészeti és portrétárának legjelentősebb darabjait mutatja be a reneszánsztól a 19. századig. Emellett az egyház liturgikus ötvösgyűjteménye és a 18-19. századi egyházi textilgyűjteményének egy része válik láthatóvá. A szakrális tárgyak mellett a látogatók bepillanthatnak Ferenc József és Erzsébet királyné váradi lakosztályába is.
Az épület földszintjén az év második felében nyílik emlékkiállítás Szent László királynak, a város alapítójának, valamint az egyházmegye mártír püspökeinek, Boldog Bogdánffy Szilárdnak, Boldog Scheffler Jánosnak és a Váradon pappá szentelt Boldog Apor Vilmosnak a tiszteletére. A palota második emeletére modern művészeti kiállítást és konferencia-központot rendeznek be.
Potápi Árpád János államtitkár ünnepi beszéde
Köszöntő a megújult Nagyváradi Római Katolikus Püspöki Palota részleges átadására (Nagyvárad, 2021. június 12.)
?Szedjétek össze a romokat, s / tegyetek belőle mély alapot / jövendő nagyságnak?
Excellenciás Püspök Úr! Tisztelt Intézményvezetők! Kedves Nagyváradiak!
Kölcsey Ferenc soraival szeretettel köszöntöm Önöket a püspöki palota már megújult épületrészében kiállításra kerülő egyházművészeti gyűjtemény megnyitásán. Ennek az épületrésznek az elkészülte a remény egyik fénysugara. A reményé, amely azt vetíti elénk, hogy közösen elindultunk az úton, közösen dolgozunk azon, hogy a Püspökség majd méltó formában vegye használatba a teljes épületet, jogos tulajdonát, amelyért hosszú évtizedeken keresztül harcolt.
Ha az ember Nagyváradra jön, nem tudja elkerülni, hogy Szent László királyunkról ne ejtsen szót. Hiszen ő döntött úgy királyi bölcsességgel, hogy ez a hely itt, a Sebes-Körös partján központi helyszíne legyen ennek a térségnek. Ő alapította meg itt a püspökséget, amely azóta is az egyik legfontosabb megtartó és szervező ereje ennek a közösségnek és az itt élő magyarságnak.
Aztán időről időre jöttek olyan idők, amikor ennek a városnak újra kellett kezdenie mindent: a romokból új alapot kellett építeni. A nagyváradiak azonban mindenkor azzal a szellemiséggel láttak neki az építkezésnek, hogy ?jövendő nagyságnak? vessenek alapot. Nem befoltozni akarták a réseket, nem éppen csak kipofozni kicsit, hogy össze ne dőljön, hanem újra nekifogtak, hogy a város rangjához, múltjához méltó épületet emeljenek a romokon.
Ez az épület 250 esztendővel ezelőtt a korszak egyik leghíresebb építészének tervei alapján készült el és vált nemcsak a térség, hanem az ország egyik legrangosabb intézményévé. Nemcsak az egyházi élet, de a kultúra európai szintű központjává. Falai között világhírű zenészek, művészek fordultak meg. Általa Nagyvárad be tudott kapcsolódni a kontinens kulturális életébe, sőt annak alakítójává vált. Ez is arról tanúskodik, hogy egy épület igazán akkor válik egy közösségi építménnyé, ha az megtelik azzal a tartalommal, amik mi magunk vagyunk, ami a közösség maga: keresztény értékeivel, kultúrával, művészettel, közös történelmünkkel. Egy épület falai emlékeznek is, amely emlékezésnek látható elemei egy kiállítás formájában is elénk tárulnak. Olyan, mintha maguk a falak is mesélnének. Mesélnek nekünk a múltról: a dicsőséges időről és a megpróbáltatásokról is. Ugyanakkor a jelennek szólnak: azt hirdetik, hogy ma is van itt egy közösség, amely emlékezni tud, amelyik ezekre az alapokra akarja építeni jövőjét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A római katolikus püspöki palota egy olyan korszak tanúja, amikor nagy terveket tudtunk közös erővel megvalósítani. Egy olyan korszaké, amikor az egyház nemcsak része, hanem az egyik legerősebb szereplője volt a közösség életének. Egy olyan korszaké, amikor ennek a térségnek a népei közösen tudtak dolgozni hazájuk, szűkebb és tágabb régiójuk felemelkedéséért.
Az, hogy ma a püspöki palota egyik épületrésze újra visszakapja régi fényét és rendeltetését, nem kevesebbet üzen, mint hogy túléltük a mögöttünk álló évszázad minden viharát és az elmúlt évtizedben végre sikerült megerősödnünk és lendületet vennünk, amellyel újra a ?jövendő nagyságnak? alapjait tudjuk lerakni. Ez az épületrész és benne a mai kiállítás egy nagyon fontos alapkő, amely majd a felújítás teljes befejezésével lesz egész.
Annak is szimbolikus üzenete van ugyanakkor, hogy az épület régi tulajdonosához, az Egyházmegyéhez visszakerülve újulhat meg. Mégpedig az, hogy történelmi egyházaink végre újra visszakapják méltó helyüket és szerepüket közösségeink jövőjének alakításában. 2010 óta azon dolgoztunk, hogy a magyar egyházak a külhonban is minden segítséget megkapjanak hitéleti és közösségszervező munkájukhoz. A katolikus egyház kiemelt szerepet vállalt az erdélyi magyarság megőrzésében az elválasztottság, az elnyomás és az üldözetés évtizedeiben és ma is a magyarság egyik legfontosabb támasza, megtartó ereje. Ennek az útnak, a Nagyváradi Katolikus Egyházmegye történetének legfontosabb emlékei kerülnek bemutatásra a megnyíló tárlaton. Ez az út azonban ide vezet: a megújuló püspöki palotához, a bíztató jövőhöz. Kívánom, hogy ez az első lépés, mikor a katolikus egyház újra beteszi lábát régi otthonába, nyitánya legyen egy gyümölcsöző korszaknak!
Kedves Nagyváradiak!
Közös múltunk, történelmünk a jelenben is felelősséget ró ránk. Ennek az épületnek létrehozásától fogva kiemelt funkciója volt, hogy otthont adjon annak a sokszínű kulturális életnek, amely ezt a várost, ezt a térséget jellemezte. Elődeink tettei, közösségszolgálata ugyanezt a jelent és jövőt kívánja nekünk: ennek a kulturális sokszínűségnek a megőrzése közös feladatunk. Itt állva is fontos, hogy kimondjuk, hogy a Bihar-megyei kulturális intézmények önállóságának megtartása olyan ügy, amelyért nemzetiségtől függetlenül együtt kell, hogy kiálljunk! Színházaink, kulturális intézményeink megmaradásunk biztosítékai, felívelő jövőnk zálogai. Bízunk abban, hogy azok, akik a felhatalmazásából döntenek a megye jövőjéről, belátják, hogy ennek a térségnek a felemelkedéséhez továbbra is önálló, erős kulturális intézményekre van szükség!
Mert csak így valósíthatjuk meg azt az örök feladatot, amit őseink ránk hagytak: olyan alapot építeni tégláról téglára, amely jövendő nagyságnak lehet fundamentuma.
?Szedjétek össze a romokat, s / tegyetek belőle mély alapot / jövendő nagyságnak.?
Kívánom, hogy a nagyváradiak erre az alapra: a keresztény szellemiségre, a közös múltra, a kölcsönös tiszteletre építsék jövőjüket!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Fotók: Farkas László
