Fleisz János történész, egyetemi magántanár nagyváradi város-, társadalom- és sajtótörténeti munkásságáért, sokrétű publicisztikai tevékenységéért, a sakk népszerűsítéséért, nemzetközi sakk versenybírói tevékenysége elismeréseként vehette át néhány napja az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) életmű díját Kolozsváron. Az elismerés birtokosát sokrétű munkásságáról és jövőbeni terveiről is kérdeztük.
? Milyen érzésekkel vette át az erdélyi Oscarnak is nevezett kitüntetést?
? Nagyon örültem a díjnak, nemcsak azért, mert a magyarság egyik legrégibb és legjelentősebb művelődési egyesülete, az 1885 óta megszakításokkal tevékenykedő EMKE adományozta, hanem úgy érzem sokrétű tevékenységem is egy ilyen jellegű díjhoz áll a legközelebb. Ez a díj egyben hitelesítette az eddigi munkásságomat, illetve azt is bizonyította, hogy lehet kapni életműdíjat egy nem mindig a főirányhoz igazodó életszemlélettel is. Amiatt is fontos számomra, mert karrierem nem szokványos, egész életemben a saját utamat jártam, emiatt számos többlet akadállyal kellett megküzdenem.
? Történészként kutatási területei Erdély, Partium és Bánság, valamint elsősorban Nagyvárad várostörténete, társadalomtörténete és sajtótörténete. Első tudományos írását 1980-ban, egy, a történészek számára is nehéz korszakban közölte. Hogyan értékeli pályafutásának ezt a részét
? Kisebbségi magyar történészként, távol a fősodortól, végig küzdenem kellett, hogy lehetőségem legyen az erdélyi, partiumi és nagyváradi magyarság történetének kutatására és hiteles bemutatására. Tudományos munkásságom eredménye az eddig megjelent 20 önálló és 14 szerkeszett kötet, több száz szaktanulmány és cikk, tudományos címeim és az Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagság.
? Generációkat oktatott történelemre, határon innen és túl, ugyanakkor egyik alapítója a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség Bihar megyei szervezetének. Milyen kihívásokat tartogatott a pedagógusi pálya az Ön számára?
? Tanári munkám 42 éve alatt a sors úgy hozta, hogy vidéki általános iskolától egészen a budapesti doktori képzésig minden fokon tanítottam. Szerettem tanítani, de mindig úgy éreztem, hogy e mellett más feladatokat is fel kell vállalni és ezt gyakran nehéz volt összeegyeztetni.
? Jelentős közösségteremtő tevékenységének köszönhetően nem csak a nagyváradi, de az egész erdélyi magyarság számos területen gazdagodott. Milyen célok, elvek vezérlik a mindennapi munka során?
? Civil szervezeti és magyar közösségépítési tevékenységemben igyekeztem végig az egész közösség érdekét nézni, függetlenül a politikai vagy vallási meggyőződéstől, ma is vallom, hogy kisebbségi sorsban a magyarság leglényegesebb érdekeiért közösen kell fellépni. 30 éves civil munkám eredménye több civil szervezet megalapítása és vezetése (Sapientia Varadiensis Alapítvány, Bihar megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ), Nagyváradi Civil Kerekasztal) néhány kezdeményezés, mint a Magyar Kultúra, Magyar Tudomány, a Civil szervezetek napja Nagyváradon, vagy a Tudós püspökök és a Károly József Iréneusz megemlékezések.
? A kilencvenes évek közepétől a helyi politikai életnek is egyik alakítója volt. Miért tartotta ezt fontosnak?
? Amíg úgy éreztem, hogy a magyar közösségi célok elérését megkönnyíti, helyi szinten politikai szerepet is vállaltam, egy alkalommal megyei, illetve Nagyvárad városi önkormányzati képviselő voltam az RMDSZ színeiben, rövid ideig pedig a Bihar megyei RMDSZ kulturális, majd tudományért és civil szervetekért felelős alelnöke is voltam. Ez az időszak összefogással hozott jelentős eredményeket, így sikerült a Festum Varadinum rendezvényeknek, illetve a Szacsvay Imre megemlékezéseknek intézményes kereteket biztosítani, akkor alapítottuk meg közösen a Varadinum és a Magyar Kultúra díjakat, melyek kibővítve ma is léteznek. Később, amikor számomra vállalhatatlan irányt vett a politizálás, akkor visszavonultam.
? Az Önről szóló Wikipédia szócikkben azt olvashatjuk, hogy mivel az 1980-as években valódi történészi munkára nem volt lehetősége, a sakk eleinte pótcselekvésként játszott szerepet az életében. Ehhez képest ezen a területen is figyelemreméltó eredményeket mondhat a magáénak.
? Sakkban sok területen tevékenykedtem, voltam játékos, edző, csapatvezető. Szervezőként kezdeményeztem a Félix-Kupa nemzetközi sakkversenyt, e mellett foglalkoztam a nagyváradi sakktörténettel. A legsikeresebb a sakkbíráskodásban voltam, nemzetközi játékvezető lettem, bíráskodtam világ és Európa bajnokságokon, több régebbi világbajnokot is. Az utóbbi két évben létrehoztam az online Nagyváradi Sakk Klubot, amely keretében eddig 36 online sakkversenyt szerveztem.
Természetesen mindezeket az eredményeket nem érhettem volna el sokak segítsége nélkül. Megragadom ismét az alkalmat, hogy megköszönjem mindenkinek a segítségét és hozzájárulását az elért eredményekhez.
? Bár életmű-díjat vehetett át most, biztosak lehetünk benne, hogy ez a kitüntetés nem egy lezárt életpálya elismerése. Mik a további tervei?
? A díj átvételekor is elmondtam, az életműdíj arra ösztönöz, hogy tovább folytassam tevékenységemet, az értékőrzést és az értékteremtést. Van feladat bőven. Jelenleg a Nagyvárad gazdasága a 20. század első felében című tanulmányom kiadásra való előkészítésével foglalkozom, remélem májusban megjelenik a kötet. Ezen kívül már régóta készül Nagysándor József, nagyváradi születésű aradi vértanúról az új monográfiám, itt főleg az eredeti források beszerzése okozta a késést, de lassan ez is megoldódik és akkor megjelenhet. A közösségi tevékenységet is folytatom, itt is sok feladat ígérkezik az újraindulás közepette, főleg az EMKE nagyszabású cselekvési terve megvalósítása által. A sakkban folytatom az online versenyek szervezését, e mellett kezdeményeztem egy Nagyvárad-Debrecen sakkválogatottak találkozóját, oda-vissza vágóval, váltakozó helyszínnel. Tudom nem lesz könnyű megszervezni a mai helyzetben, de remélem, hogy ezzel is gazdagíthatjuk a két központ közötti élénkülő testvérvárosi kapcsolatokat.
Fleisz János otthonában, az EMKE-díjjal
