Mint minden esztendőben, most is sok Nagyváradról elszármazott látogatott haza éppen a Szent László Napok rendezvényeivel egy időben, hogy együtt ünnepelhessen a régi barátokkal, ismerősökkel, és hogy kicsit visszautazva az időben, felelevenítse a régi idők hangulatát.
A kulturális fesztivál keretén belül idén is megrendezett Nagyváradról elszármazottak találkozójának szervezője, Farkas László, rövid megnyitójában bemutatta a meghívott, valamikor a városban született, élt fellépőket, majd átadta a szót Zatykó Gyulának, a Szent László Napok főszervezőjének, a találkozó ötletgazdájának.
Mi jellemzi a váradiakat? Az, hogy bárhova is kerülünk a világon, helytállunk. Illetve az, hogy bárhol is éljünk ezen a világon, visszavágyunk – mondta Zatykó Gyula köszöntőjében, majd arról is beszélt, hogy szívéhez mindig közel állt ez a rendezvény.
A rövid megnyitót követően Kozák Anikó, Sárándon élő amatőr népdalénekes és Rácz Gyula, Budapesten élő, nagyváradi származású színész egy Wass Albert költeményt adott elő.
Ezután, a moderátor felkérte a résztvevőket, meséljenek életükről, az új hazájukban őket ért hatásokról és a szülővároshoz fűződő érzéseikről.
A továbbiakban, a rendezvény sztárvendége, A.G. Weinberger zenész, előadóművész mesélt karrierjének állomásairól.
A felszólalók élménybeszámolói között Rácz Gyula egy Horváth Imre és egy Kányádi Sándor költeményt szavalt el, Kozák Anikó pedig népdalokat énekelt.
Végezetül Szilágyi Perjési Katalin, Algyőn élő könyvtáros, írónő mutatta be A hógolyóárus című novellás kötetét, melyből Márton Erzsébet színésznő olvasott fel.
A jó hangulatú találkozó baráti beszélgetéssel zárult. Mint ilyen alkalmakkor mindig, az “épp van nálam egy kép a gyerekekről, unokákról” mondatok kíséretében, most is előkerültek a családi fotók, persze már nem papíron, hanem a csillogó-villogó modern kütyükön. De ezeket is pont olyan jólesett megmutatni a rég nem látott kedves ismerősöknek, barátoknak, mint amikor utoljára találkoztunk.
