Töredékek címmel, a 80 éves László Ákos grafikusművész összefoglaló kiállításának megnyitóját tartják a héten Debrecenben. A művész a nagyváradiaknak is kedves alkotója, aki ugyan Budapesten született, de sokáig Nagyváradon élt, onnan költözött 1982-ben Debrecenbe a családjával. Azóta szerelmese ennek a városnak.
?Egy várossal való találkozás számomra olyan, mint a szerelem. Nagyváradon a Körös-parton és a lengyelországi Kazimierzben éltem át korábban a táj és az emberek olyan harmóniáját, egymáshoz kötődését, amikor Debrecen óvárosában felfedeztem a gyönyörű, patinás udvarokat, amelyhez foghatót csak az ősi erdélyi városok negyedeiben találunk. Először 1972-ben találkoztam a várossal, még nagyváradiként. Tíz évre rá Debrecenben telepedtem le. És úgy jártam, mint Köves Tibor világcsavargó erdélyi író írta: ?A csavargó megérkezik az új városba, s rajtafelejti a szemét a kolduson, a folyó hídján, egy fogaton, egy szép nőn. Nem gondol semmire, csak érez, s ilyenkor megjelenik az arcán az a gyöngéd tűz, az a hívő báj, az az ártatlan, önfeledt rajongás, amivel különben csak írók szokták a templomban térdeplő szüzeket jellemezni? – olvasható a művész Vallomásában.
László Ákos 1940. március 6-án Budapesten született. Öt hónapos korától nagyszüleinél nevelkedett Nagyváradon, itt töltötte iskolás éveit. 1963-ban végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola képgrafikusi szakán. 1982 őszén települt át családjával Nagyváradról Debrecenbe.
Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, alapító tagja a debreceni Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesületének. Tanulmányúton járt Litvániában, Franciaországban, Svájcban, Lengyelországban és az egykori Szovjetunióban, részt vett a vilniusi, a kazimierzi, Saint-Micheli, a hajdúböszörményi, a derecskei, a kézdivásárhelyi nemzetközi művésztelepek munkájában. Svájcban, Sankt Gallenben is eltöltött egy hónapot, a városról készült rajzait a városházán állították ki nagy sikerrel.
Művészeti tevékenységét számos díjjal ismerték el, a jelentősebbek: 1970-ben a Béke pályázat II. díja (Nagyvárad), Káplár Miklós-emlékérem, Holló László-díj, GADE Ajtósi Dürer emlékérem, Debrecen Város művészeti ösztöndíja és Debrecen Város Csokonai-díja, majd Pro Urbe-díja. Nívódíjasa volt számos debreceni és országos nyári és tavaszi tárlatnak, megyei őszi tárlatoknak. Hirson város (Franciaország) Pro-Urbe díjas művésze.
?Közel negyven éve végtelen hűséggel járom Debrecen utcáit és művészi odaadással örökítem meg karakteres épületeit, eldugott városrészeit, égbe törő tornyait. Két albumot és öt naptárt jelentettem meg az elmúlt években a várost ábrázoló munkáimmal. Műveim a XX. sz. végének karizmatikus üzenetei ? megrendültségről, fájdalomról, reményről, szenvedésről, hiányérzetről tudósítanak. Grafikáimban a japán kalligráfia és a gesztusfestészet hatása érzékelhető. Sajátos technikám a monotípia és a tollrajz, egyedülállóak a vaknyomással készült lapjaim. Alkotásaim expresszív, szürrealista asszociációkat sugallnak sok konkrét figuratív utalással. (?) Debrecen város ábrázolójaként mindig arra törekedtem, hogy munkáimban a képzőművészet, az irodalom és a filozófia szimbiózisa valósuljon meg? – vallja magáról az alkotó, akinek március 6-án, Töredékek címmel nyílik összefoglaló kiállítása a debreceni Kölcsey Központban.
A közelgő születésnapi kiállítás alkalmából Szénási Miklós, a Dehir.hu munkatársa interjút készített a művésszel. A beszélgetés során László Ákos többször érinti Nagyváradot, kiállítása közelgő megnyitójáról szólva azt is megjegyzi, ?lesz egy pár nagy hiányzó: többek között Rigasz és Burai Pista barátom, Katona Gyuri, a szovátai festő, Ferenczy Béla, a zseniális váradi grafikus…”
László Ákos pénteken nyíló kiállítása hétfő kivételével április 5-ig ingyenesen látható a Kölcsey Központ (Debrecen, Hunyadi u. 1-3.) nyitvatartási idejében, naponta 10-től 18 óráig, esti rendezvények idején 19 óráig.
