Csapó utca
Vendégjárás Árkádiában
Június 8-án 16 órától Bakó Endre: Vendégjárás Árkádiában A 20. századi magyar irodalom és Debrecen című kötetét ismerheti meg a közönség.
A szerzővel Lakner Lajos irodalomtörténész (Déri Múzeum) és Kerekes-Bíró Éva irodalmi muzeológus (Déri Múzeum), a kötet szerkesztői beszélgetnek.
A könyvbemutató helyszíne a Csapó utca, a Fórum előtti színpad.
Vendégjárás Árkádiában
A 20. századi magyar irodalom és Debrecen
Szabó Zoltán Szerelmes földrajz c. könyvében Nagyváradot a költők városának nevezi. Erre a jelzőre azonban még néhány más magyar város, például Debrecen is rászolgál. Ezek a városok ugyanis a történelem során több-kevesebb ideig szellemi központnak számítottak, ahonnan kezdeményezések indultak ki, ahol írók nevelkedtek, irodalmi közvélemény formálódott.
Debrecen ilyen város volt, noha történelme során nem tudta ezt a szerepét folyamatosan betölteni. Az 1538-ban alapított Református Kollégium révén folyamatosan értelmiséget nevelő intézménnyel rendelkezett, a felvilágosodás idején Debrecen az ország művelődési és irodalmi életének egyik központja volt, aztán a XIX. században az epigonizmus tenyészett benne. A XX. század azonban ismét szellemi fellendülést hozott. Igazán nagy alkotó ugyan alig élt a város falai között, (Oláh Gábor és Gulyás Pál is csak epizódszereplők), az irodalom ekkorra már nagy mértékben Budapestre centralizálódott, de voltak társaságai (Csokonai Kör, Ady Társaság stb.) és országosan elismert irodalomkritikusai, akik rendszeresen hívtak a városba neves művészeket, leginkább írókat, költőket, s ezzel bekapcsolták a várost a magyar irodalom vérkeringésébe.
Íme a névsor: Ady Endre, Babits Mihály, Erdélyi József, Herczeg Ferenc, Illyés Gyula, József Attila, Juhász Gyula, Kassák Lajos, Karinthy Frigyes, Kodolányi János, Kosztolányi Dezső, Márai Sándor, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Németh László, Pósa Lajos, Szabó Dezső, Szabó Lőrinc, Szabó Pál, Szép Ernő, Tamási Áron, Veres Péter, Weöres Sándor, Wass Albert, Zilahy Lajos.
Miért éppen ők és miért éppen 25-en? Nem a számmisztika vezérelt, hanem az értékszempontok, illetve a kötődés erőssége. A legnagyobbak nem maradhatnak ki, még ha kapcsolatuk esetleges is volt Debrecennel. Másfelől viszont tekintettel voltam arra, hogy kiket fűzött a legerősebb kapocs a városhoz, azaz milyen gyakran szerepeltek a civitás közönsége előtt? Nem volt prekoncepcióm egyensúlyozni sem a népiek és urbánusok, sem a konzervatívok vagy az avantgárd képviselői között. A névsorból látható, hogy minden irányzat képviselve van.
A dolgozatok terjedelme és szerkezete nem azonos. A méret nem rangot jelez, csupán annak a függvénye, hogy az illető mennyi időt töltött itt és milyen sajtóvisszhang fogadta, mennyi dokumentáció maradt utána. Az írásokat dokumentumriportoknak nevezem, szándékosan nem esszé formában dolgoztam, hanem hivatkozásokkal, hogy adott esetben a tudomány is használni tudja őket. Annál inkább, mert némelyikben a kutató egy-két eddig ismeretlen adatot is találhat bennük. Ezek nem változtatják meg az irodalomtörténet általános állásfoglalását, de színezik, gazdagítják az egyes szerzők lelki arcképét.
A dolgozatok mintegy fele a Déri Múzeum évkönyveiben látott napvilágot, Lakner Lajos irodalomtörténész-muzeológus gondozásában. Neki és Kerekes-Bíró Éva irodalmi-muzeológusnak köszönettel tartozom a kötetben megjelent kéziratok gondozásáért.
Bakó Endre
+ Google Naptár + iCal Exportálás
