A Hajdú-Bihar megyei Lovas és Huszár Hagyományőrző Sport és Kulturális Egyesület (ahogyan ma hívják hivatalosan a csapatot) ezen a hétvégén, Hortobágy-Mátán ünnepelte fennállásának harmincadik évfordulóját. Ebből az alkalomból beszélgettünk Vitéz Szoboszlai Endre huszárkapitánnyal, az egyesület alelnökével.
Denagy.hu: Hány tagot számlál jelenleg az egyesület?
Vitéz Szoboszlai Endre: Körülbelül harminc tagunk van, a gyalogos egység 6-8 főből áll, lovasunk mindössze jó tíz fő van. Négy-öt hölggyel is büszkélkedhet egyesületünk, és több nem aktív, de tagdíjat fizető tag, segítő is tartozik egyesületünkhöz.
Denagy.hu: Hagyományőrző öltözetüket, felszerelésüket hol tudják elkészíttetni, milyen sajátos jelleggel bírnak ezek?
Vitéz Szoboszlai Endre: Csapatunk az 1869-1918 novembere között prosperáló, Osztrák-Magyar Monarchia Magyar Királyi Debreceni 2. Honvéd Huszárezred ruházatának másolatát viseli. Ezeket – a budapesti Hadtörténeti Múzeumban található eredeti egyenruha mintájára – hazai varrodákban készítettük el.
Denagy.hu: Hány lovuk van, ezeket hol tartják?
Vitéz Szoboszlai Endre: Minden lovunk magántulajdonban van, otthoni tartásban. Hatalmas áldozatvállalás egyetlen lónak is a fenntartása. Így akik lovat tartanak, azok fokozott elismerést érdemelnek, hiszen minden ellenszolgáltatás nélkül bocsájtják rendelkezésre a lovakat a huszárfelvonulások során. Jelenleg maximum 8-12 lovast tudnánk kiállítani egy egy díszelgéskor.
Denagy.hu: Mi mindent kell tudnia egy hagyományőrző huszárnak?
Vitéz Szoboszlai Endre: Tagjaink nagy része a Magyar Honvédség tartalékos tisztje, vagy tiszthelyettese. Katonai fegyelmet követelünk meg minden tagunktól. Kiváló lovastudást várunk el, illetve mindenkinek tisztában kell lennie a katonai alaki szabályokkal is. Ezen túl, mindenben a bajtársiasságot, segítőkészséget, és a magyar nemzeti hagyományok maximális tiszteletben tartását és megőrzését kérjük és végezzük, egyénenként is és a bandériumban is.
Denagy.hu: Milyen rangok vannak, milyen hierarchia működik a díszegységen belül?
Vitéz Szoboszlai Endre: Minden tekintetben a katonai hierarchia uralkodik. Parancsra cselekszünk, mint a Honvédségnél. A huszár minden korban elsődlegesen katona! Ez ma is így van. Együttműködünk a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandárjával, Debrecenben. Van olyan tagunk, aki tagja a Honvédség Önkéntes Területi Tartalékos századának is. Van aki a Magyar Honvédségnél szerzett eredeti rendfokozatát viseli, de ma már vannak adományozott huszárhagyomány-őrző rendfokozatok is, melyek a sok-sok év szolgálati teljesítményét ismerik el. Legmagasabb rendfokozattal pár olyan tagunk rendlelkezik, aki a Magyar Honvédségnél tartalékos hadnagy, vagy főhadnagyi rendfokozatot szerezett, azonban az évtizedek során ők nálunk, ma már, hagyományőrző századosok, vagy – két fő esetében – őrnagyok. Tudni kell, hogy bizony a legidősebb tagjaink már a 60-65 éves korosztályhoz tartoznak! De szerencsére vannak huszonöt-harminc-negyven év körüli tagjaink is.
Denagy.hu: Milyen hasonló Romániai, Bihar megyei hagyományőrző csapattal tartják a kapcsolatot, miben áll a határon túli egyesületekkel való együttműködés?
Vitéz Szoboszlai Endre: Románia mai felségterületén éljük kb. 2004-től, de még inkább 2007-től, a szolgálati életünk nagyobb részét. Szinte többször szerepeltünk az utóbbi években Romániában, mint Magyarországon! 130 településen szerepeltünk az elmúlt jó tizenegy év során, ami példátlan a magyar huszárbandériumok sorában. Erdélyben, 2007-től, napjainkig, sok száz kilométert lovagoltunk már. Legalább 6-8 erdélyi hasonló huszáregyesülettel tartunk kapcsolatot. Útjaink során számos településen szerepeltünk, több helyen emléktáblákat avattunk, kopjafákat állítottunk, megemlékeztünk számos magyar történelmi személyiségről. Útjainkról sok médium beszámolt, a Duna Televízió kétrészes filmet is forgatott a semmivel össze nem hasonlítható történelem-formáló menetünkről. “Huszárdiplomáciának” kereszteltük el ezt, mert sok más hozadéka is volt ezen utaknak…
Bihar megyében Bihardiószeg és Szentjobb az a két település, ahol mintánkra huszárcsapatok alakultak, velük kiváló a kapcsolatunk.
Denagy.hu: Százharminc település nem kevés. Milyen anyagi, szervezési feltételeknek kell eleget tenniük egy-egy határon túli fellépéshez?
Vitéz Szoboszlai Endre: Az erdélyi túrák legnagyobb része egyéni áldozatvállalások jóvoltából valósulhatott meg. Természetesen óriási segítséget kaptunk az erdélyi településektől, ahol átvonult, vagy megszállt a huszárcsapat. Hatalmas logisztikát igényel egy-egy ilyen menet, szinte egy kisebb katonai hadműveleti ellátást igényel. Ló és emberszállás, ló és ember étkeztetés terén mindenhol igazi magyar vendéglátásban részesültünk. Hihetetlen volt megtapasztalni az összefogást azon falvakban is, amelyekről, elismerem, sok magyarországi ember talán soha életében még nem is hallott… A magyar-román határátkeléshez a lovaknak angol-magyar nyelvű nemzetközi lóútlevéllel, friss és érvényes állatorvosi igazolással kell rendelkezniük.
Elmondhatom, hogy Romániában mi soha, sehol nem tapasztaltunk semmilyen különösebb gondot, a hatóságok, az önkormányzatok, a rendőrség, vagy éppen ha kellett, a román katonaság is segített valamilyen formában. Ez bizony jó példa arra, hogy ha kölcsönösen tiszteljük egymást, milyen jó kapcsolatokat lehet építeni népeink között.
Denagy.hu: Munkájuk elismeréseként bekerültek a debreceni és a hajdú-bihari értéktárba is. Mit jelent ez pontosan?
Vitéz Szoboszlai Endre: Mind a debreceni, mind a Hajdú-Bihar megyei Értéktár felvette a nemzeti értéket képviselő, őrző, szervezetek listájára a mi huszáregyesületünket. Ez igazi siker, igazi elismerése a harminc éves munkának! Nemzeti értékmegőrzést végzünk, immár oklevéllel is elismerve.
Harmincévnyi munkánkról egyébként egy szép, sok fotóval színesített könyvet adott ki az egyesületünk, melyet Csontos János szerkesztett, címe: Hősök útján, huszár emlékkönyv. Ez egy igazi könyvritkaság, hiánypótló, mely méltán állít emléket hihetetlen erőfeszítéseinknek…
Denagy.hu: Hogyan, milyen módon segíthetik azok az Egyesületet, akik támogatni szeretnék tevékenységüket?
Vitéz Szoboszlai Endre: Minden segítség fontos. Munkánkat egyéni áldozatvállalással végezzük. Minden tagunk dolgozik valahol, keresetéből adományoz esetenként. Szerény összegeket kapunk a közszereplések során, amelyek csak az egyesület adminisztratív fenntartására elegendőek. Egy több lovasból álló lovas egység működtetése brutálisan nagy összegbe kerül, a lovak megvásárlásán, tartásától kezdve a sok felszerelés és ruházat biztosításán át, sok mindenig. Útjaink során ezekhez még hozzájön a ló szállító eszközök, és tagjaink utazásának költsége is. Egyesületünk közhasznú, így minden adomány leírható az adóalapból. Egyesületünknek adományozható a személyi jövedelemadó 1 százaléka is. Adószámunk: 18567166-1-09.
A Hajdú-Bihar megyei Lovas és Huszár Hagyományőrző Sport és Kulturális Egyesület életéről, erdélyi útjairól ITT olvashatnak bővebben.
Vezető kép: 2018-ban, a Múzeumok éjszakáján a debreceni Városháza előtt a bihardiószegi huszárokkal.
Belső fotók: D. Mészáros Elek felvételei
