Interjú Dr. Pósán László, Hajdú-Bihar megyei országgyűlési képviselővel, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnökével, aki ?civilben? történész, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történelmi Intézetének docense. A 2020-ra meghirdetett nemzeti összetartozás éve alkalmából kérdeztük általában a Kárpát-medencei magyar kulturális tér alakulásáról, a bihari térség összetartozásának helyzetéről, az emlékévhez kapcsolódó kulturális projektekről, és határon átívelő személyes kapcsolatairól is.
denagy.hu: Milyen gondolatokkal szavazta meg a nemzeti összetartozás évére vonatkozó határozatot?
A következő év a trianoni békediktátum százéves évfordulója. Ez a magyar történelem, a magyar tudat szempontjából kifejezetten tragikus, mély fájdalmat okozó történelmi esemény. De az elmúlt száz év azt is bebizonyította, hogy az ország szétszaggatása után is megmaradt a nemzet élni akarása, függetlenül attól, hogy hány felé szakították. A magyarság összetartozását, az együvé tartozás érzését a politikai történések nem tudták kiirtani. Úgy gondolom, ezt kell tudatosítsa a nemzeti összetartozás éve, és a nemzet közös jövőjét is ezen az alapon kell megtervezzük.
denagy.hu: Az eltelt száz esztendőben az országhatáron túl, a nemzeti nyelv, az irodalom, a hitélet és a hagyományok ? egyszóval a magyar kultúra ? őrizte, éltette a magyar identitást. Ön, mint az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke, hogyan értékeli, a kultúra miként befolyásolja a nemzeti összetartozás tudatát?
A magyar együvé tartozásnak nagy kötőeleme a tág értelemben vett kultúra. Az irodalom, zene vagy színház mellett ebbe beletartozik az oktatás, életvitel, gasztronómia, a történelmi hagyományok is. Ez a fajta nemzetfelfogás, a kultúrnemzet koncepció a 19. században alakult ki. Ez a németeknél, az olaszoknál hasonlóképpen működött, és minden olyan nemzet esetében, amely nagyon komoly történelmi előzményekre tekint vissza ? a magyarságnak ezeréves államisága van ? ez nem sokkal kevesebb, mint a nagy európai nemzeteké. Ez különbözik az államnemzeti koncepciótól, amely szerint a nemzet addig tart, ameddig az országhatár, mint a franciáknál, vagy a román felfogás szerint.
Az egyháznak is nagy szerepe van egy nemzet összetartásában, ha az európai kultúra legnagyobb kovászát adó egyházat megnézzük, akkor láthatjuk, hogy Magyarország erőteljesen jelen volt történetében, ez abból is látszik, hogy nagyon sok szentet adott.
Az a fajta kulturális meghatározottság, hogy a nyelvünk Európában különálló, elszigetelt, ha úgy tetszik rokontalan, még inkább erősítette együvé tartozásunkat.
Arról nem beszélve, hogy történelmünk során hány külső támadás, fenyegetés tette szükségessé az erőnk összefogását. Ezek a összefogások egymásra rakódva, egymást felerősítve határozzák meg a nemzeti összetartozás kultúráját.
denagy.hu: Történelmünk során voltak olyan időszakok, olyan eszmék is, amelyek a nemzeti összetartozás ellen hatottak?
A huszadik században, de még a 21. század elején is, számos olyan kihívás elé állította a világot, ami a nemzeti összetartozás ellen hat. Gondoljunk a kommunizmusra, ami az internacionalizmus eszméjét éltette. Közben a kommunizmus a legtöbb országban a hivatalos szlogenek ellenére összekapcsolódott egy erőteljes nacionalista érzülettel. Például a Szovjetunió egyet jelentett a nagy orosz érzéssel. A román nacionalista eszmék is erőre kaptak a kommunizmusban. Sajnos, a szocialista tábor két országában, a háborús bűnösként kezelt Kelet-Németországban, és az ?utolsó csatlós? Magyarországon ki akarták irtani a nemzettudatot. Magyarországon olyan moszkovita kommunisták voltak hatalmon, akik feltétel nélkül végrehajtották ezt. A kommunizmus idején, Magyarországon beszélni sem lehetett arról, hogy magyarok élnek a Hargitán.
A kommunizmusnak az a rossz hagyománya, hogy a nemzettudat helyett valamiféle külső, nagyobb iránymutatással kell azonosulni, egyes eszmékben most is jelen van: gondoljunk csak az Európai Egyesült Államok víziójára. Sajnos ezeknek az elképzeléseknek a mai Magyarországon is vannak követői, a mostani politikai palettán is vannak képviselői. Emlékezzünk vissza, volt egy olyan népszavazás, amely egyértelművé tette, hogy ez a politikai vonulat a nemzeti összetartozás helyett, a nemzet feloldását képviseli. Ennek jegyében intézményeket is felszámoltak, megszüntették a határon túli magyarok egyeztető fórumát, a Magyar Állandó Értekezletet.
denagy.hu: A jelenlegi kormány milyen stratégia mentén jutott el a nemzeti összetartozás évét meghirdető országgyűlési határozatig?
Első körben újra kellett építeni a politikai egyeztetéseket a magyar közösségekkel, a közösen kialakított stratégiának megfelelően következtek a további lépések. Ha azt nézzük, hogyan tudjuk nyelvünket, kultúránkat, megőrizni, akkor elsősorban az oktatás területére kell koncentrálni. Ennek a stratégiának az alappillére a határon túli oktatás támogatása. A magyar állam komoly összegekkel finanszírozza az erdélyi magyar felsőoktatási képzést. Például a Sapientia Tudományegyetem finanszírozása a magyar költségvetésben, külön sorban szerepel. De idetartozik, hogy a Rákóczi Szövetségen keresztül ösztöndíjakat adunk magyar családoknak, hogy magyar iskolákba taníttassák gyerekeiket, hogy a magyar nyelvű iskolarendszer megmaradjon. A templom és az iskola a két szimbolikus pillér, ami egy nemzet megmaradásának a fundamentumát jelentheti. Ennek a megtartására, erősítésére folyamatosan növekvő anyagi támogatást fordítunk, és egyre több területre, már a bölcsődékre is, kiterjesztjük.
A határon túli kultúrát erősítik az egyre népszerűbb közös kulturális fesztiválok, amelyek fórumot jelentenek a különböző művészeteknek.
A kultúra megtartó ereje mellett ma már az egzisztenciális biztonság megtartó erejét is figyelembe kell venni. Az anyagi boldogulás nélkül nem tartható a szülőföldön a magyar munkaerő, ezért külön programot indítottunk a határon túli magyar gazdasági vállalkozások fejlesztésére.
Biztos egzisztencia hiánya negatívan befolyásolja a határon túli családok boldogulását, ezért fontosak a vállalkozásfejlesztési támogatások, a magyarországi beruházások, de a családok megerősítésére, a gyermekvállalás ösztönzésére, a családtámogatások különböző formáit is kiterjesztjük a határon túli magyarokra.
Szerencsére a magyar gazdaság egyre jobb állapotban van, és jók a kilátásai, így biztosítottak a források a nemzeti összetartozást erősítő projektek támogatására.
denagy.hu: Milyen nemzeti összetartozást erősítő kulturális projektek indulnak jövőre?
Az országgyűlési határozat kimondja, hogy támogatja a Kárpát-medencei magyarság megmaradásáért folytatott küzdelmeit bemutató, a magyarság országhatárok feletti összetartozásának tudatát, önazonossága kifejezését és védelmét erősítő rendezvények, megemlékezések szervezését, oktatási anyagok és filmalkotások készítését. Szorgalmazza, a magyarság kulturális, szellemi, tudományos, gazdasági és sportsikereinek bemutatását szolgáló kiállítások, konferenciák szervezését és ismeretterjesztő anyagok létrehozását. Ezek a célok, leginkább a civilszervezetek, kulturális intézmények kulturális projektjeiben valósíthatók meg. A projektek finanszírozásához szükséges anyagi erőforrások pedig rendelkezésre fognak állni.
denagy.hu: A román külügyminisztérium tudomásul vette, de megalapozatlannak tartja, hogy a magyar Országgyűlés a nemzeti összetartozás évének nyilvánította 2020-at, annak ellenére, hogy kezdeményezői hangsúlyozták, a határozattal a térség népei felé tett új együttműködési ajánlat révén a közép-európai jövőt is szolgálni kívánják.
A szimbolikus politizálás helyett a praktikus politizálás ideje van, de még mindig vannak, akik előbbiből próbálnak megélni. Várható volt, hogy azokban az országokban, amelyek a trianoni békediktátum haszonélvezői voltak, másképpen fognak viszonyulni az évfordulóhoz, mint mi. Az, hogy a V4-ek között pragmatikus alapon kialakult egy nagyon jó együttműködés, jelentősen megnövelte Magyarország politikai súlyát, és elveszi az esetleges nézetkülönbségekből adódó feszültség élét. Románia is ajánlatot kapott a V4-ekkel való együttműködésre, de úgy tűnik, még nem döntött, hogy milyen irányba kötelezi el magát.
denagy.hu: Történészként, több tanulmányt is közölt román nyelven, Nagyváradon megjelenő publikációkban, ez azt jelenti, hogy ?civilként? jó kapcsolatokat ápol a romániai tudományos körökkel?
Már tíz-tizenöt éves hagyománya van annak, hogy a magyar történelem korszakairól ismeretterjesztő konferenciát szerveznek Nagyváradon. Néhány évvel ezelőtt az ottani magyar nyelven elhangzott előadásokat románra is lefordították, azért, hogy a román értelmiség is kezdje érzékelni, nem valamiféle ellenséges tevékenységet folytatunk, hanem szakmáról, történelemről beszélünk. Az én előadásaim is így kerültek román nyelvű kiadványokba. Különben én, mint középkori történelemmel foglalkozó történész, azt tapasztalom, hogy az a román értelmiségi, aki a szakmai tisztesség alapján áll, már kevésbé előítéletes a magyar történetírással szemben, hajlandó megfontolni a szakmai érveket, főleg azokra érvényes ez, akik képesek nyugati nyelveken publikálni.
denagy.hu: Egészen más itt, ötven kilométerre a határtól megélni a nemzeti összetartozást. Hogyan mutatkoznak meg az összetartozás jelei a hétköznapjaiban?
A leglátványosabb, mindenki által ismert jele az, hogy a virágkarnevál kompozíciói immár Nagyváradon is megjelennek, Szent István napját együtt ünnepeljük. De együtt szervezünk programokat a Varadinum Fesztiválon és a Szent László napokon is. Az én közvetlen egyetemi környezetemben szinte természetessé vált, hogy a Debreceni Egyetemről óraadó tanárok járnak Nagyváradra, hogy egyre több határon túli hallgató jön hozzánk, nekem például van olyan székelyföldi régész PhD hallgatóm, aki itt doktorál, Debrecenben. Itt a nemzeti összetartozást a mindennapi valóság szintjén tapasztaljuk.
Nagyvárad és Debrecen esetében könnyebb dolgunk van, mert szerencsére azzal, hogy a felülről szabályozott egyen-politikum megszűnt, és az önkormányzatiság megjelent, a helyi települési közösségeknek megadatott a maguk érdeke és ízlése szerinti mozgástér kialakítása. Persze sok idő kell még ahhoz, hogy ez a mozgástér kiszélesedjen.
Fotó: facebook.com/PosanLaszlo/
