Debrecen és Diószeg között félúton, Hosszúpályiban nyílt meg az az interaktív elemeket is tartalmazó, a térségben egyedülálló bormúzeum, amely a helyi értékekre építő, az egykori érmelléki bortermelést is fejlesztő Zichyek által létrehozott szőlőskert és borkultúra bemutatására nyújt lehetőséget. De a gyönyörű természeti környezetben kialakított létesítmény nem csak a múltba tekint: élő múzeum kíván lenni, különböző turisztikai és szakmai programokkal bővítve a térség vonzerejét. Ahová a határ mindkét oldaláról hívják és várják az érdeklődőket. Minderről Berényi Andrással, a település polgármesterével beszélgettünk.
Denagy.hu: A Tiszántúl első, most megnyitott bormúzeumára Hosszúpályi elöljárójaként méltán lehet büszke, de úgy tudjuk, az Ön szívéhez azért is közel áll a hely, mert a kiállítás anyagához személyesen is hozzájárult.
Berényi András: Nagyapámtól, apámtól örökölt hordókat, tárgyakat adományoztam a múzeumnak, mert úgy gondoltam, hogy itt sokkal jobb helyük van, mint otthon, ahol használaton kívül porosodnának. Ha a családommal, barátaimmal majd kijövök ide, újra láthatom ezeket a tárgyakat, és felidézhetem gyermekkorom emlékeit, apám, nagyanyám alakját, azt az időszakot, amikor még népünnepély volt itt a szüret. Jó apám is művelt itt két szőlőt, általában nyolc-kilenc hektoliter borunk volt, de akadt olyan évünk, hogy tizenkettő. Apám törte is a fejét, hová tegyük ezt a sok bort. Nyolc-tízéves gyerek voltam, ásott kutunk volt, és emlékszem, apám azt mondta, amit nem tudunk hordóba tenni, beleöntjük a kútba. Megijedtem: az nem lesz jó, mert ha reggel kihajtás előtt itatunk, részegen mennek ki az állatok a legelőre. Ilyen kedves emlékeket tudok felidézni abból az időből. Hosszúpályiban nagyon sok szőlőtermelő, borkészítő volt, az a közel hetvenhektáros szőlőterület sajnos ma már nincs, mindössze három-négy szőlősgazda munkálja ma a szőlőjét.
Denagy.hu: A megnyitón valamennyi felszólaló arról beszélt, hogy a múzeumot élő múzeumnak szánják. Mit jelent ez? A múzeum ünnepélyes átadása előtt került sor a település frissen felújított egykori magtárának az átadására is. A két létesítménynek lesz-e közös jövője?
Berényi András: A bemutatóhely 50 millió forintos pályázati támogatásból és 12 millió forint önkormányzati forrásból valósult meg. A projekt egyik célja a turizmusfejlesztés, ennek megfelelően a múzeumot bevonjuk azoknak a térségbeli, turizmusban érdekelt vállalkozásoknak és intézményeknek a kínálatába, akik a külföldi vendégeket fogadják. Ehhez közel ezer , a múzeumot bemutató leporellót készítettünk, reményeink szerint ezek segítségével negyven-ötven fős buszokkal ki tudjuk majd csábítani az érdeklődőket. A múzeum bemutatása mellett, ha igénylik, a hátsó filagóriában kialakított helyen vendégül is tudjuk őket látni. Ott áll a kemence, egy jó malacsültet, vagy töltött káposztát elkészíthetünk benne, de üstházban, fával, hagyományos módon birka-, vagy csülökpörköltet is tudunk készíteni.
Tőlünk száz méterre áll az a kéthajós, boltíves pince, amely harminc méter hosszú, kilenc méter széles és hat méter magas. Bár magánkézben van, igyekszünk meggyőzni a tulajdonost, hogy fektessen be a hely turisztikai célú átalakításába, fejlesztésébe. Innen, a múzeumban oda kísérhetjük majd át a vendégeket egy kis borkóstolóra.
Ide kapcsolódik az újjávarázsolt magtár is, ahol a fiataloknak közösségi teret, és a helyi Életfa Művészeti Egyesület tagjainak tudunk hasznos teret kialakítani. Az egyesület tagjai közül sokan gobelineznek, elképzelésünk szerint az épület egy állandó, különleges – a megye többi települését is érintő – gobelin kiállításnak adhatna helyet, plusz látnivalót nyújtva az ide érkező vendégeknek.
Ugyanakkor szakmai rendezvényeket is szeretnénk szervezni, erre a múzeumépületen belül már kialakítottunk egy ötven férőhelyes, kivetítővel rendelkező konferenciatermet, ahol témába vágó előadásokat, filmvetítéseket, képzéseket lehet tartani.
Akár turistaként, akár szakmai programok résztvevőjeként, természetesen nagy örömmel látjuk a nagyváradi és az érmelléki vendégeket is, hiszen ez a múzeum róluk, nekik is szól. Telefonos bejelentkezést követően szakavatott tárlatvezető segítségével tekinthető meg a múzeum, amely ugyanakkor gyerekbarát, a fiatalabb generációnak is sok érdekességet tartogat.
Ízelítő a Hosszúpályi Bormúzeum tervezett szolgáltatásaiból ITT érhető el.
A Tiszántúl első bormúzeumának közvetlen környezetében, az Olga-kertben mintegy 150 éve van jelen a szőlő- és borkultúra, amely a 20. század első felében élte virágkorát, amikor a filoxéravész a hagyományos szőlőterületeket (így az Érmelléket is) kipusztította, s így megnövekedett a filoxérára immunis homoki szőlők és bor iránti kereslet. A szőlő- és borkultúrának egyébként 250-300 éves múltja van Hosszúpályiban, s további relevanciát jelent, hogy az Érmellék történelmi borvidéke Hosszúpályihoz nagyon közel, attól mintegy 20 km-re található.
