Debrecen ? a szabadság fővárosa? címmel, fél éven át tartó rendezvénysorozat emlékezik Debrecenben arra, hogy 1849. január elsejétől június elejéig a cívisváros volt a nemzet fővárosa. Hírportálunk Dr. Fleisz János, nagyváradi történész, egyetemi tanár ?Kossuth és Nagyvárad? című tanulmányából szerkesztett sorozattal idézi fel a ?másik főváros? szomszédságában történt eseményeket. A következő részekben Kossuth Lajos és Nagyvárad kapcsolatát mutatjuk be.
KOSSUTH ÉLETÚTJÁNAK LEGFŐBB ÁLLOMÁSAI
Kossuth életrajzának rövid ismertetése nélkül kevésbé érthetnénk meg a Nagyváradhoz kötődő epizódokat.
Kossuth Lajos 1802. szeptember 19-én született Monokon (Zemplén megye). 1823-ban ügyvédi oklevelet szerzett és 1824-1832 között a megyében ügyvédkedett. 1832 decemberétől részt vett az országgyűlésen. Ott jelentette meg a kéziratos Országgyűlési Tudósításokat, majd az országgyűlés bezárása után a Törvényhatósági Tudósításokat adta ki, amellyel országos hírnévre tett szert. 1837-ben hűtlenség vádjával letartóztatták és négy év börtönre ítélték, 1840 májusában amnesztiával szabadult.
1840. nyarán megismerkedik Meszlényi Teréziával s 1841. január 9-én feleségül vette. Házasságukból három gyerek született: Ferenc, Vilma és Lajos Tivadar.
1841-44 között a Pesti Hírlap szerkesztőjeként lefektette a magyar modern politikai újságírás alapjait. Ebben az időszakban, egész 1848-ig sajtóvitába keveredett gr. Széchenyi Istvánnal. 1844 októbere és 1846 augusztusa között a hazai ipar támogatására létrehozott Védegylet igazgatója volt. Kiemelkedő szerepet 1848-tól játszott. A Batthyány-kormány pénzügyminisztereként (1848. április 7 ? szeptember 11) az ún. Kossuth-bankók kibocsátásával biztosította a gazdaság működését. 1848. júliusától megindította a Kossuth Hírlapja című napilapját és az első népképviseleti országgyűlés tagja lett, javaslatára megalakult Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, majd 1848. október 8-tól elnöke. 1849. januárjában Debrecenbe tette át a kormány székhelyét és onnan irányította a hadműveleteket.
Kossuth áprilisban ismertette tervét a Habsburg ház trónfosztásáról és a függetlenség kimondásáról. Április 14-én az országgyűlés két háza a debreceni Nagytemplomban elfogadta a javaslatot s Kossuthot kormányzó elnökké választotta. A következő napokban április 14-16. között Kossuth Lajos, Szacsvay Imre, Gorove István, Horváth Mihály valamint Hunkár Antal elkészítették a Függetlenségi Nyilatkozat szövegét, amelyet döntő részben Kossuth fogalmazott. Az országygűlés az okmányt április 19-én fogadta el. A következő időszakban a szabadságharc legfontosabb problémáival foglalkozott. Július 1-én leváltotta Görgeyt a fővezérségről s miután a minisztertanács elvetette Kossuth fővezérségét, Mészáros Lázár altábornagyot nevezte ki fővezérnek. Július 14-én ő írta alá a magyar-román megbékélésről szóló Békítési tervezetet. Július 29-én a minisztertanács jelenlétében fogadta el Mészáros Lázár altábornagy lemondását s döntött az oroszoknak teendő békeajánlatról.
1849. augusztus 11-én az összeomlás közepette lemondott kormányzóelnöki tisztéről s a katonai valamint a polgári teljhatalmat Görgey Artúrra ruházta. Augusztus 17-én Orsován keresztül elhagyta az országot és az Egyesült Államokba ment körútra, főleg pénzt és fegyvereket gyűjteni az újra elindítandó szabadságharc céljára. 1852-ben Londonban telepedett le. 1861-ben Itáliába (Olaszországba) kültözött, 1865-tól Torinóban (Turin) élt. Ebben az időszakban az európai nemzetközi helyzet hatására Magyarország felszabadítása lekerült a napirendről.
1867. május 22-én Deák Ferenchez intézett nyílt levelében (Az ún. Kasszandra-levél) a kiegyezés megkötése ellen foglalt állást és a későbbiekben folyamatosan kritizálta annak rendszerét. Az évek során több választókerületben is képviselővé választották, azonban azt mindig elutasította, hogy hazatérjen. 1889-ben elvesztette magyar állampolgárságát. A megszabott határidő lejárta előtt 31 város választotta meg díszpolgárává.
1894. március 20-án halt meg Torinóban, ahol felravatalozták, hazahozott hamvait 1894. április 1-én Budapesten temették el. Később 1909-ben áthelyezték a Kerepesi temető Kossuth Mauzóleumába.
Hosszú élete rendkívül gazdag és tevékeny volt, a több évtizedes emigráció ellenére is. Kossuth Lajos a magyar forradalom és szabadságharc, valamint a helytállás szimbólumává vált, mint a magyar nemzet egyik legnagyobb történelmi személyisége, emléke napjainkban is élénken él.
