?Debrecen ? a szabadság fővárosa? címmel, fél éven át tartó rendezvénysorozat emlékezik Debrecenben arra, hogy 1849. január elsejétől június elejéig a cívisváros volt a nemzet fővárosa. Hírportálunk Dr. Fleisz János, nagyváradi történész, egyetemi tanár ?Kossuth és Nagyvárad? című tanulmányából szerkesztett sorozattal idézi fel a ?másik főváros? szomszédságában történt eseményeket. A következő részekben Kossuth Lajos és Nagyvárad kapcsolatát mutatjuk be.
KOSSUTH ÉS NAGYVÁRAD 1850-1894 KÖZÖTT 1.
A szabadságharc leverését kíméletlen megtorlás követte. A győztesek tömeges megtorlást terveztek és meghatározták a felelősségre vonandók sorrendjét. A kegyetlen bosszú politikájához tartozott, hogy azokat a vezetőket, akik az emigrációt választották és így elkerülték a felelősségre vonást, távollétükben a tárgyalást lefolytatva halálra ítélték.
Az emigráció eleinte a török birodalom területén összpontosult. A menekülteket először Vidin mellett helyezték el, itt volt Kossuth Lajos mellett gróf Batthyány Kázmér külügyminiszter, valamint egy ideig Szemere Bertalan miniszterelnök is. Vidinből a menekülteket Sumlára (Sumen) szállították, köztük Kossuthot is aki visszautasította, hogy kiadatásának elkerülése érdekében mohamedán vallásra térjen.
1850. február 16-án az osztrák és az orosz kormány együttes követelésére a török kormány a legveszélyesebbnek tekintett menekülteket, köztük Kossuthot is internálta a Kis-Ázisa belsejében lévő Kütahiába. Az 1850. június 18-án Kütahiába érkező csoportban négy bihari származású is volt: Koszta Márton, Fráter Alajos, Weigl Vilmos és Török Lajos.
1851 tavaszán az Amerikai Egyesült Államok szabad letelepedést kínált fel a magyar forradalom és szabadságharc menekültjei részére, amelynek hatására az internáltak is elhagyhatták Törökországot. Kossuth 1851. október 23-tól közel egy hónapig tartó angliai útja felemás eredményeket hozott. A tömegek lelkesedése nem párosult a forradalmi események megindításának újbóli lehetőségével. Kossuth angliai tartózkodása idején magával vitte Fráter Alajost, Török Lajost és Weigl Vilmost, akik elkísérték őt az 1851. december 5 és 1852. július 14 közötti Egyesült Államokban tett sikeres körútra. E diadalutat követően, azonban New Yorkban maradtak mindhárman, Kossuthot nem követték Londonba, ahol 1852-ben megtelepedett. Addigra Kossuth kezdett rájönni, hogy az általános helyzet nem kedvez egy újabb magyar szabadságharc megindítására. Az egész 1848-1849-es magyar emigráció alapvető célja Magyarország felszabadítása külföldi fegyveres segítséggel sem akkor, sem később nem valósult meg. Ezt látva Kossuth is mind jobban a politikai tevékenységre tette a hangsúlyt. Nagyvárad, illetve Bihar és Kossuth kapcsolatáról sem londoni, sem 1861-től olaszországi tartózkodása idejéről nem maradt semmilyen érdemleges adat egészen 1867-ig. Az önkényuralmi rendszer elnyomó intézkedései azonban a lelkekből nem irthatta ki a dicső küzdelmek emlékét. Eleinte a valódi érzéseket titkolni kellett és később is az események elhallgatása volt a jellemző. Emiatt az 1850-es évekre nem rendelkezünk feljegyzésekkel a forradalom és szabadságharc eszméi túléléséről.
A szabadságharc és Kossuth emlékét rejtve és a magánéletben ápolták ebben az időszakban a város lakói. Sokan őriztek titokban relikviákat, a tiltások ellenére virágot vittek a hősi halottak sírjainak helyére.
Az 1850-es években Nagyváradnak nem volt hírlapja, azonban továbbra is megjelent a Debrecen-Nagyvárad Értesítő ez a hivatalos, kis terjedelmű sajtókiadvány, amely főleg alkalmazkodó készségének köszönhette fennmaradását. A hírek között a magyar emigrációról és Kossuth Lajosról is olvashatók írások 1851-ben is. Ennél többet az 1850-es években nem lehetett elvárni. Az évtized második felében jelentkeztek a konszolidáció első jelei, amelyek megalapozták a gazdasági, társadalmi és szellemi élet élénkülését.
Az 1860-as politikai változások következtében a Debrecen-Nagyvárad Értesítőben több Kossuth Lajos családját és környezetét érintő híradás is megjelent.
1862-ben elindult Nagyváradon a kéthetente megjelenő Bihar, amelyet azonban 1863-ban 48-as szellemisége miatt is betiltottak, szerkesztőjét pedig elítélték. 1865-ben az enyhülés jeleire újra indult a Bihar, addig azonban a Debrecen-Nagyvárad Értesítő folytatta megjelenését. A fontosabb évfordulókról a lapban nem található megemlékezés és Kossuthról is csak a legfontosabb hírek jelenhettek meg. A helyi társadalmat erősen foglalkoztató kérdés a hivatalos politikának továbbra is érzékeny pontja maradt, a kiegyezés felé haladó politikai rendszer csak nehezen talált megfelelő megoldást a szabadságharc hagyományainak kezelésére.
A kiegyezést megelőző időszakban már országosan is sokat lehetett olvasni Kossuthról, politikai állásfoglalásairól, majd a Deák Ferenchez intézett ún. Kasszandra levélről, amelyben tiltakozott a kiegyezés ellen.
Időközben az emigráció idején született Kossuth kultusz is terjedt. Ezek egyik megjelenési formáját a Kossuth levelek, illetve a Kossuthal történt levélváltások képezték. Ezekben Nagyvárad és Bihar is tevékenyen kivette részét.
Az 1867-es események újabb fejleményeket hoztak Kossuth és Nagyvárad kapcsolatában. A politikai élet jelentős aktivizálódása közepette Nagyvárad városa közgyűlésén 1867. augusztus 19-én Györffy Gyula városi képviselő javasolta, hogy küldjenek levelet Kossuthnak, amelyben fejezzék ki reményüket, hogy visszatér az országba. Két nap múlva Bihar megye bizottmányában Móric Pál indítványozta, hogy a megye is forduljon levélben Kossuth Lajoshoz, amelyben fejezze ki reményét, miszerint ?nagy hazánkfia az 1848. évi törvények teljes kivívása után közénk jövetelét tovább halasztani nem fogja.? Mindkét javaslatot nagy lelkesedéssel elfogadták.
Nagyvárad város levelében kifejezi amellett, hogy nem sikerült az alkotmányt teljességében visszaállítani, Kossuth visszatérésére sem lehet számítani, viszont emiatti fájdalmukat ezúttal van alkalmuk tolmácsolni. A levél a tisztelet, a szeretet és a remény kifejezése után, a következő sorokkal zárul: ?? tegye könnyűvé helyzeted elviselését annak tudata, hogy szenvedéseidben egy nemzet, honfitársaid részvéte siet osztozni.?
Bihar vármegye levele Tisza Lajos főispán befolyására visszafogottabb. Ebben elismerve Kossuth jelentőségét a forradalomban, sajnálatukat fejezik ki, hogy nem tér vissza, a döntést viszont megnyugvással veszik tudomásul, abban a reményben, hogy később mégis vissza fog térni az országba.
A megyén és a városon kívül a különböző társadalmi szervezetek is levélben fordultak a Torinóban száműzetésben élő Kossuth Lajoshoz. Ezek közül 1867. szeptember 14-én a Biharvármegyei Honvédegylet levelet küld Kossuth Lajoshoz, amelynek szövegét már a július 17-i közgyűlésen elhatározták. A levél hitelesen leírja az átélt nehéz időket: ?Nemzeti életünk megpróbáltatásának súlyos évei alatt, míg megingatott oltárunk előtt még az imádság is bűnnek tekintetett; – míg bűnnek tartatott és büntetett nemzet életéért elvérzett mártírjaink sírjának kegyeletes felkeresése, s a nagy világban szétbarangoló hontalan testvéreinknek még neve említése is; míg fájó sebeink felmutatásánál vigasz helyett vérig korbácsoltattak ? sokat ? igen sokat tanultunk.? A továbbiakban leírják, hogy megtanulták a nemzeti önállóság szentségét, ismerni önmagukat és azokat, akik nemzeti életük felett őrködnek. A tisztelet kifejezése után Kossuthhoz a következő lelkes kéréssel fordulnak: ?Siess leborulni a milliók vérével, életével és fájó könnyeivel megszentelt haza szent földjére, hogy együtt imádkozhassuk el veled a Megváltó imádságát.?
Kossuth Lajos a hozzáérkező nagyszámú levél közül, mind Nagyváradét, mind pedig a Bihar megyéét méltónak tartja arra, hogy hosszú köszönő levélben válaszoljon rájuk. Nagyvárad város közönségéhez 1867. október 3-án fordult, ebben többek között leírta, hogy mindég amikor a nagy küzdelemre gondol vissza ?hálás kegyelettel állapodik meg emlékezetem Nagyvárad városa nevénél, amely ama kornak egyik büszkeségét képezi?? Kossuth Nagyváradot az összefogás és a helytállás nemzetközi példájának tekinti a következőket írva: ?Sokszor elmondtam Angliában s Amerikában? miként találta fel a nemzetünk a segítség kiapadhatatlan forrását Nagyvárad lelkes polgárainak hazafias erélyében, mely az akkor még a kereskedelmi forgalom főbb erein kívül esett, gyáriparral éppen nem, s kézműiparral is csak kevéssé rendelkezett vidéki várost mint egy varázsütéssel egy kis Birminghammá változtatta át, melynek áldott munkássága szerelte fel seregeinket, s adott fegyvert és mindennemű hadiszert dicső Honvédeinknek hősies kezeibe.? A köszönet kinyílvánítása után Kossuth a politikai helyzet elemzésére tér, amelyben a jövőt borúlátóan festi le megállapítva, hogy nem a lojalitás, hanem a demokrácia hivatott érvényt szerezni a jogoknak. Sorait így zárja: ?Isten legjobb áldása legyen Nagyvárad városa közönségével. Fogadják szívesen szíves részvétükért őszinte hálám kijelentését, s engedjék hogy magamat jó akaratú emlékezetükbe ajánlhassam.?
A megtisztelő választ a város közgyűlése határozati javaslatba foglalta, amelynek záró sorai: ?Kossuth Lajos válasza legyen emlékeztető jel, hogy a város polgársága a harcias küzdelmek között kiérdemelt becsületes nevet csak hivatásának helyes felfogása és erélyes teljesítése által tarthatja meg a jövendőben is.?
Kossuth Bihar megye rövidebb levelére jóval terjedelmesebben válaszolt még 1867. szeptember 15-i keltezéssel, azonban a sajtóban később közölték. Levelében Kossuth részletesen foglalkozik a kialakult politikai körülményekkel. A kiegyezés politikai rendszerében megalkuvást és önfeladást lát, megállapítva, hogy ?amit jogainkból a hatalom elvett, azt előbb utóbb mindig vissza tudtuk szerezni, de arra nem tud példát találni emlékezetében, hogy amely jogról nemzetünk egyszer önként lemondott, azt vissza bírta volna szerezni.?
A körülményeket is aggasztónak találja főleg külpolitikai tekintetben, megállapítva háború esetén győzelem után Bécs kevésbé lenne érdekelt a dualista berendezés fenntartásában, a szomszéd népek pedig még jobban gyűlölnék a magyarokat, vereség esetén pedig az osztrák birodalom úgy bomlik szét majd, hogy Magyarországot is magával rántja a pusztulásba. A továbbiakban a nemzeti kérdés megoldásának módozatairól és a megyék hatáskörének megcsonkításáról a centralizáció által értekezett. Végezetül Kossuth elnézést kért Bihar megye lelkes közönségétől, hogy ezeket az észrevételeket meg merte írni.
Bihar megye bizottmányának 1867. november 20-i közgyűlésén Kossuth válaszát gyakori éljenzés közepette felolvasták és ezzel kapcsolatban egy írásbeli végzést fogadtak el, amelyben a bizottmány ?a tántoríthatatlan hazaszeretet ez újabb nyilvánulása felett színleletlen örömét kifejezvén a küldött választ örvendetesen tudomásul veszi.?
1867 után a Kossuth kultusz térhódításának vagyunk tanúi, erre Biharban a politikai helyzet ellenére is nagy volt a fogékonyság. A változásokat tükrözte a Nagyváradi Lapok megjelenése 1868-1870 között, amelyet hetente két alkalommal adtak ki. A különböző cikkek gyakran idézték a forradalom és szabadságharc időszakának történéseit és beszámoltak a megemlékezésekről is. Ugyanakkor Kossuth tevékenységéről is gyakran beszámoltak. A nemzeti emlékezés napjai, főbb eseményeinek megünneplését már nem tiltották, 1870-re kezdett kialakulni az ünneplések sajátos rendje.
1870 júliusában jelent meg a Nagyvárad napilap, amely fokozott közéleti szerepet is vállalt. Akárcsak az 1874-ben megjelent Szabadság, hozzájárult a Kossuth személye körül mind jobban kialakuló Kossuth kultusz terjesztéséhez. A korabeli politika és közélet legtöbb problémájának interpretálásában igyekeztek hivatkozni Kossuth álláspontjára, mivel a közvélemény előtt Kossuth volt a mérvadó. A politikai megosztás Kossuth nézeteivel kapcsolatban is érvényesült, míg az ellenzék általában fenntartás nélkül azonosult Kossuth nézeteivel, addig a kormánypárt gyakran kényszerült arra, hogy a saját nézeteihez igazítsa, vagy óvatos kritikával kezelje Kossuth megnyilatkozásait. Az 1870-es években a szabadságharc emlékét a nagy évfordulók kapcsán gyakran elevenítették fel. Ennek is volt köszönhető, hogy Kossuth Lajost 80. születésnapja alkalmából 1882-ben 38 megye és 17 törvényhatósági jogú város közönsége, városok, községek, testületek, társadalmi szervezetek és egyesületek sora köszöntötte. Ezek között volt Nagyvárad törvényhatósági jogú város is. Kossuth felköszöntéséről Nagyvárad város 1882. december 14-én tartott közgyűlése döntött. Ezen Nagy István idős lelkész remegő hangon fejezte ki örömét azért, hogy Kossuth megérte a 80. születésnapját s meg akart ?emlékezni azon bölcs államférfiról, ki 50 éves politikai pályáján minden gondját hazájának szentelé, Magyarország nevét három világrész előtt ismertté tette, de Nagyvárad iránti érdeklődésének is több ízben kifejezést adott?, majd indítványozta: ?hogy Kossuth Lajos 80. születésnapjának elérte alkalmából a közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezze ki örömét.?
Nagyvárad város közönségének köszöntő levelében a nagy hazafit mint a ?hazánk történelmének egy újabb korszak alkotóját, a municipális élet, az autonóm önkormányzat, lángajkú lelkes szónokát, a jogegyenlőség soha meg nem tántorodott apostolát? köszöntik.
Kicsit késve, de Bihar megye is csatlakozik a Kossuthot felköszöntők táborához. Az 1883. március 21-én kelt levélben Bihar megye közönsége nevében üdvözlik Kossuthot.
Kossuth 1883 folyamán a megyék és városok közel felének külön külön is válaszolt. A jókívánságokat Kossuth 1883. május 12-én hosszú levélben köszönte meg, amelyet Nagyvárad város közönségéhez, valamint Sal Ferenc polgármesterhez címzett. Ebben leírta, hogy: ?Nem először történik, hogy szabadságharcunk Birminghamja, – az általam oly kedves emlékű Nagyvárad ? engem szíves megemlékezésével megtisztel és szeretetének biztosításával megajándékoz. Tette ezt már 1867-ben is, kevéssel a közösügyes törvények megalkotása után.?
Kossuth borúlátó levelében megállapítja, hogy az 1867-es levélben megjósolta, hogy ?sok mindenféle terhet kellend a magyarnak viselnie? s ?e balsejtelmemet is keserves mértékben igazolta a tapasztalás?, írta. Levelét azzal a kívánsággal zárta, hogy ?mielébb teljesedésbe menjen Nagyvárad városa tisztelt közönségének 15 év előtt hozzám intézett levelében kifejezett azon reménye, hogy a gondviselés meg fogja nemzetünk törekvéseit jogainak visszaszerzésével jutalmazni.
A választ 1883. június 14-én Nagyvárad város törvényhatósági közgyűlésén olvasták fel, utána pedig elhatározták, hogy a levelet egész terjedelemben vegyék jegyzőkönyvbe, nyomtassák ki és osszák ki a bizottsági tagok között. Az eredeti levelet megőrzés céljából a levéltárban helyezték el.
Az emlékmű állítások, megemlékezések mellett Kossuth levelei növelték a váradi polgárok hazafias öntudatát és fontos momentumát jelentették a város életének. A kormánypárti Nagyvárad vezércikkében próbálta értelmezni a szabadelvű párt nézetei szerint Kossuth válaszát. Ismerve az egyszerű emberek Kossuthot hódolattal tekintő hangulatát, próbálja tompítani a hangját, de azért megjegyzi: ?A legmélyebb tisztelet adójával hódolhatunk a szabadság ősz harcosának; de békés fejlődésünkben az eredmények sokkal szembetűnőbbek, hogysem azokat ideális rajongásért bárki is kockára tenni óhajtaná.?
Az 1880-as években a Kossuth kultusz lassan tovább terjedt, sőt az évtized végére Kossuth honossági ügye újból előtérbe helyezte személyét. Kossuth magyar állampolgárságának fenntartását kérnie kellett volna egy 1879-ben alkotott törvény alapján, de erre nem volt hajlandó. A honossági ügy politikai csatározások és tüntetések elindítója lett az egész országban. Kossuth honossági ügye díszpolgárrá választásának egész sorát indította el az országban. A határidő lejártáig 31 város választotta díszpolgárává Kossuthot. Nagyváradon akkor nem vetődött fel komolyabban Kossuth díszpolgársága, viszont a mind színvonalasabbá váló váradi sajtó sokat cikkezett az ügyről.
1889 őszén 850 magyar látogatta meg Kossuthot Torinóban, ezek között több váradi is volt.
Az 1890-es években a város fejlődése felgyorsult és 1892 júniusában kettős jubileumra emlékezett a város (Szent László szentté avatásának 700. évfordulója és a török uralom alóli felszabadulás 200. évfordulója), de szeptemberben Kossuth Lajos 90. születésnapjáról is megemlékezett. A váradi ünnepség azonban ezúttal felemásra sikeredett. Az 1889-ben megindult díszpolgárrá avatási hullám ekkor érte el Nagyváradot is. 1892 szeptember 8-án megjelent a lapokban Szokoly Tamás törvényhatósági bizottsági tag indítványa, amely Kossuth Lajost Nagyvárad díszpolgárának javasolta a szeptember 9-i városi közgyűlésnek. Ezen kívül javasolta még, hogy a város Kossuthot születésnapja alkalmából üdvözölje, az esemény méltó megünneplése érdekében intézkedjék, és a főutcát nevezze el Kossuth-főútnak.
Az indítvány jelentőségét mutatta, hogy a nagyváradi szabadelvű párt értekezletet hívott össze megtárgyalására. Az utca elnevezést rögtün elvetették, azzal hogy élő személyről nem szokás utcát elnevezni, viszont azt elfogadták, hogy Kossuthhoz születésnapja alkalmából üdvözlő iratot intézzenek. A díszpolgárrá avatást is csak kevesen támogatták, miután Hlatky Endre megemlítette, hogy Kossuthot ?egy ízben Nagyvárad föl akarta léptetni képviselőnek, akkor táviratban fejezte ki csodálkozását, hogy őt a 48-as párt meg akarja választani, holott ő nem 48-as, hanem 49-es! Tehát ő annyira távol áll létező állapotainktól.?
Másnap ádáz vita folyt a város közgyűlésében Kossuth díszpolgárságával kapcsolatban. Ezen Hlatky Endre hangsúlyozta neki ?mint szabadelvű párti embernek ellene kell szólni az indítványnak, – a szabadelvű párt nem kacérkodhatik olyan eszmékkel, minőket Kossuth képvisel.? Gyalókay Lajos beszédében kiemelte, hogy az ?indítványozó és pártja törvényeinket tagadja meg. Ez a testület politikai testület, mely a törvény ellen nem léphet fel Kossuth Lajos a törvényen kívül áll. A törvényhatóság nem választhatja meg díszpolgárául.? Szokoly Tamás hozzászólásában elmondta: ő az indítványozó, de el áll annak indoklásától, mert még az indoklása is szégyen volna, Kossuth Lajos neve felmenti ettől. Ez nem politikai tűntetés s távol állottak tőle az előtte szóló által jelzett célzatok. Elvárta volna a polgármestertől, hogy Arad város polgármesteréhez hasonlóan maga tegyen ily indítványt??
A szavazásra a 84 jelenlévő bizottsági tagból 63-an maradtak. Az indítványra 24-en, ellene pedig 39-en szavaztak, így az a döntés született, hogy Kossuthot csak üdvözölni fogják, tehát Kossuth díszpolgárságát Nagyváradon elvetették.
