?Debrecen ? a szabadság fővárosa? címmel, fél éven át tartó rendezvénysorozat emlékezik Debrecenben arra, hogy 1849. január elsejétől június elejéig a cívisváros volt a nemzet fővárosa. A Déri Múzeumban ?A másik főváros ? Kossuth és Debrecen 1849? címmel nyílt az akkori időket felidéző kiállítás. Hírportálunk pedig Dr. Fleisz János, nagyváradi történész, egyetemi tanár ?Kossuth és Nagyvárad? című tanulmányából szerkesztett sorozattal idézi fel a ?másik főváros? szomszédságában történt eseményeket.
2. RÉSZ: NAGYVÁRAD SZEREPE A FORRADALOM KEZDETI SZAKASZÁBAN, VALAMINT 1848-BAN
Az 1840-es években, Biharban napirenden voltak a heves pártcsatározások a Tisza Lajos (1796-1854) nevével fémjelzett konzervatívok és a Beöthy Ödön (1796-1854) által vezetett liberálisok között.
A pesti események hírére – a feszült hangulat ellenére -, Sántha György alispán 1848. március 20-ra tanácsülést hívott össze a megyeházára, amelynek a nagyváradiak csatlakozásával népgyűlés jellege lett. Ez a népgyűlés elfogadta a 12 pontot és kimondta, hogy az országgyűlésbe Beöthy Ödönt küldjék. Elhatározták még a polgárőrség felállítását és a nemzeti szalag viselését. A népgyűlés jelszava: ?Szabadság, egyenlőség, testvériség, béke és rend!? volt. A kiáltvány megfogalmazásával Lukács Györgyöt bízták meg.
A forradalmi helyzet ledöntötte a válaszfalakat a politikusok között is, a szabadság biztosítása vált a közös jelszóvá. ?Jeléül az egyetértésnek mellyel az érdekelt hatóságok alkottattak, a megye és városok házainál immár nemzeti színű zászlók lobognak.? ?Ez volt Bihar vármegye és Nagyvárad békés forradalma.?
A következő napon, 1848. március 21-én nagy ünnepre került sor. A várost kivilágították s több ezren hazafias dalokat énekelve fáklyásmenetben Beöthy Ödön lakása elé vonultak. A megjelentek között ott volt a katonai tisztikar is élén Gläser altábornagy és Vetter Antal őrnagy, a 37. Gyalogezred 3. Zászlóaljának parancsnoka. Másnap, március 22-én Beöthy Nagyvárad polgáraihoz intézett kiáltványában megköszöni a rend fenntartását, kiemelve, hogy: ?A nép örömnyilatkozatai után szép csendesen lakhelyére tért. E tény jeléül szolgál annak, hogy Nagyvárad lakosai a szabadságra megérettek, mert tiszteletben tartják a rendet.? Ugyanott hozza tudomásukra azt a hírt is, hogy gróf Batthyány Lajost a magyar kormány elnökévé nevezték ki.
Március 27-én a megyei közgyűlés kialakította az állandó bizottmányt, amelyben többek között helyet kaptak: Hodossy Miklós, Szacsvay Imre, Drágos János, Lukács György és Csengery Antal. Ez a közgyűlés is elfogadta a pesti 12 pontot, s Kossuth Lajoshoz üdvözlő feliratot intézett, ?melyben tántoríthatatlan ragaszkodását fejezi ki hazánk ezen nagy fia iránt, kinek nevéhez csatolták az újabb átalakulásokat, s a haza megszilárdult alkotmányának létesítését és kiküzdését.?
A fontos politikai események, akárcsak az ország többi részén gyorsan követték egymást.
1848 áprilisában Szemere Bertalan Beöthy Ödönt főispánnak, majd április 23-án másodelnöknek nevezte ki a kapcsolt Részek (Partium) visszacsatolási bizottságába.
Május elsején újabb közgyűlést hívtak össze, amelyet már a szabad ég alatt tartottak több ezer ember jelenlétével.
Másnap, május 2-án került sor Beöthy Ödön beiktatására a főispáni székbe, nagy lelkesedés közepette. Székfoglaló beszédét így zárta: ?A haza javára működni a legparányibb hely is elég; s a haza javát bármily állásban előmozdítani szent kötelesség.?
Május 23-án megtartották az általános tisztújítást. Megválasztották a 62 tagú képviselő testületet, amely nagy lelkesedéssel fogott a felszabadult város közigazgatási munkájához. A Bihar vármegyei tisztújítást követően a központi négy városban is megtartották az elöljárók megválasztását. Várad-Újvárosban a polgármester Bende Péter lett. Várad-Olasziban a főbíró Tar Imre, Várad-Váralján Tar Sámuel, Várad-Velencén pedig Nyári László lett.
1848 júniusa a népképviseleti országgyűlés képviselőinek megválasztásával telt el.
Az 1848 évi V. törvénycikk szerint Bihar megye 12 képviselői helyet kapott. Várad-Újváros és Várad-Olaszi egy közös képviselőt küldhetett, Várad-Váralja és Várad-Velence akkor még a bihari körzetbe lettek beosztva.
A központi választmányba Várad-Olaszi és Várad-Újváros is húsz tagot választott. Ezt június 21-ére hívták össze, a képviselő választást pedig 1848. június 24-ére tűzték ki.
A képviselő választás alkalmával Nagyvárad képviselőjévé Szacsvay Imrét választották meg 534 szavazattal, Nagy József ellenében, aki mindössze 54 szavazatot kapott. Mivel a választási jegyzőkönyv még nem jelent meg sehol, így az okmányok és dokumentumok között teljes egészében közöljük.
Bihar vármegyében is az országos képviselőválasztás 1848. június 26-án volt. A következőket választották meg:
Báránd: Miskolczy Károly
Belényes: Ioan Dragoş (Drágos János)
Berettyóújfalu: Szivák Miklós, Beöthy Ödön
Bihar: Ercsey Zsigmond
Élesd: gróf Haller Sándor
Hosszúpályi: Irínyi József
Magyarcséke: Ioan Gozman (Gozman János)
Margitta: Dobozy Mihály
Nagyszalonta: Toperczer Ödön
Székelyhíd: Bernát József
Tenke: Iosif Ambruş (Ambrus József)
Ugra: Nagy József, szárazberki. [15]
Időközben a politikai helyzet sokat bonyolódott, Bécsből megszorító intézkedések indultak és a nemzetiségeket egymás ellen uszították.
A kormány a növekvő veszély miatt 1848. június 12-én Biharban is kihirdette a statáriumot és rögtönítélő bíróságot állított fel, amely megakadályozta a lázadások átterjedését Bihar megyébe. Később a rögtönítélő bíróságok jelentősége csökkent és 1849 elejétől politikai törvényszék kezdte el működését, amelyet a köznép vésztörvényszéknek nevezett.
A politikai helyzet alakulása folytán, nyilvánvalóvá vált, hogy a forradalmi vívmányok megvédése, illetve tovább fejlesztése érdekében katonai eszközöket is igénybe kell venni. A kormány 10.000 ember toborzását rendelte el és ehhez Bihar és Nagyvárad is arányosan hozzá kellett járuljon. Tíz honvédzászlóalj központot jelöltek ki, Nagyváradot Szegedhez a 3. Zászlóaljhoz osztották be. Debrecen közelléte miatt, azonban a bihariak nagy többsége az ottani 10. Zászlóaljhoz állt be. A Váradról beküldött újoncokból 130-at, mivel a létszám Debrecenben betelt, még vissza is küldtek, ezek azonban a huszárok közzé álltak be.
Biharban a toborzás sok kritikára is alkalmat adott, hiszen a kormány két hónapos szorgalmazása után sem voltak még kint a harctéren. Ugyanakkor az összkép pozitív, mivel például Dobozy István főszolgabíró 315 nemzetőr helyett 600-at állított ki, míg az előírt 1.200 önkéntes helyett 1.457 (másutt 1451) jelentkezett.
A Nagyváradon állomásozó 37. gyalogezred 3. Zászlóaljának parancsnoka Vetter Antal alezredes feleskette katonáit a magyar alkotmányra és 1848 júliusában a délvidéki harctérre irányította őket.
A Kossuth lelkesítő beszédére 1848. július 11-én megszavazott 200.000 fős seregből Bihar megyére 6.408 honvéd jutott.
Augusztus hónapban a nemzetőrök útnak indítása mellett, Kiss Ernőnek, az első bihari nemzetőr zászlóalj megérkezését tudató, de újabb 1.200 fő küldését kérő átiratát támogatta a megyei bizottmány, illetve Beöthy Ödönt kinevezték teljhatalmú kormánybiztossá az Alvidékre.
Hodossy Miklós, akit 1848. szeptember 19-én Batthyány Lajos Bihar megyei kormánybiztosnak nevezett ki, igazolva a bizalmat, nemcsak a vármegye által támogatott 2. Bihari nemzetőr zászlóaljat állította ki, hanem ezen kívül még két század lovas nemzetőrt is.
Az 1.238 főből álló 2. Bihari nemzetőr zászlóalj 1848. szeptember 13-án indult Nagybecskerek alá.
A júliusi döntéssel kapcsolatban és Szemere Bertalan belügyminiszter augusztus 29-i veszélyt kiáltó felhívására Bihar vármegyében elkezdték a 27. Zászlóaljnak az újoncozását. A Biharra eső 1.150 embert gyorsan kiállították és az erdélyi harctérre küldték.
Ezen kívül a kapcsolt részekről összegyűlt 31. Zászlóalj gyülekezési helyének Nagyváradot jelölték ki, így ez is itt alakult.
1848 őszén Marosvásárhely elvesztése után az Országos Honvédelmi Bizottmány november 16-án elrendelte a népfelkelést. A helyi viszálykodások gátolták az előrehaladást és Hodossy a fő figyelmet kénytelen volt az újoncozásra fordítani, mivel Bihar hátrányban volt: a rea eső 6.408 honvédből, még az egyharmadát sem mozgósították. Hodossy megszervezte az 55. Honvédzászlóaljat, amelyet Erdélybe küldtek.
Hodossy a nemzetőrség szervezéséről is gondoskodott és december 15-én már 3.000 bihari nemzetőr volt harctéri szolgálatban. Nagyvárad később még nyolc nemzetőr századot állított fel.
A hadihelyzet kedvezőtlen alakulása miatt a Körös parti városban is szükség volt óvintézkedésekre. Hodossy a Királyhágón végeztetett erődítési munkálatokat, de előzőleg Váradot is próbálta védhetőbbé tenni. A város melletti szőlőhegyek stratégiai pontjainál ágyúkat helyeztek el, az erdélyi országutat két helyen is elsáncoltak, a már október 8-án átvett vár árkait vízzel megtöltötték. A sáncolás 600 napszámossal 1848. november 16-án vette kezdetét.
A nehéz pillanatokban szükség volt a jó szervezésre, emiatt Kossuth Hodossyt 1848. november 20-án teljhatalmú kormánybiztossá nevezte ki.
A szamosújvári csata elvesztése, majd Kolozsvár feladása után Bihar megyének és Nagyváradnak a forradalom és szabadságharc alatti legnehezebb napjai következtek. A városban az élelmezést nehezítette a 4. Huszárezred tartalékszázadának az ide helyezése és főleg a Kolozsvárról ide menekült mintegy 3.000 lakos. Hodossy igyekezett elérni, hogy a fegyverképes menekülteket utasítsák ki Nagyváradról és jelentkezzenek Szentpáli József erdélyi nemzetőr őrnagy táborában.
Ebben a válságos helyzetben érkezett 1848. december 5-én Váradra Bem József, akit a kormány küldött. Bem annak ellenére, hogy sietett tovább a frontra, a több intézkedés miatt a tervezettnél tovább maradt a városban, két kiáltványt készíttetett, amelynek egyike biztosítja mindenki számára a nemzeti és a vallási szabadságot s az egyenlőséget, a másik magyar és román nyelven készült és szabályozta a tábor ellátását. Az idős katona megjelenése reménykedéssel töltötte el az elkeseredett váradiakat. Másnap, december 6-án a váradi polgárok fáklyás zenével köszöntötték, ahol Mezey Mihály üdvözölte őt, mire Bem segédje által kijelentette: ?hazánkért élni és halni kész.?
Bem december 7-én indult el Váradról a Csucsa melletti Feketetó környéki táborozó sereghez. Innen készítette elő azt a győzelmi sorozatot, amely által 1848 végén Várad megszabadult az invázió veszélyétől és a fokozott élelmezési gondoktól.
Időközben 1848. december 19-én Kossuth Beöthy Ödönt teljhatalmú főkormánybiztosnak nevezte ki Erdélyre s az ezzel szomszédos megyékre.
1848 vége tehát Nagyvárad és Bihar megye számára kedvező fordulattal zárult, azonban országosan a helyzet drámaian alakult. A következő évben a harci események ugyan elkerülték a várost, mégis azt mondhatjuk, hogy Várad főszerepet kapott a forradalom és szabadságharc menetében.
Összefoglalva Nagyvárad szerepét 1848-ban és kiemelve a helyi sajátosságokat, a következőket állapíthatjuk meg:
Nagyváradon a forradalom békésen, a rend tiszteletben tartása mellett folyt le. Jellemző volt az események élénk figyelemmel követése és az új intézkedésekre való fogékonyság. Meghatározó volt az összefogás a közös hazafias célok elérése érdekében. Nagyváradon és Biharban a forradalom élére kimagasló férfiak álltak, megemlíthetjük itt elsősorban Beöthy Ödön, Hodossy Miklós, Lukács György, Szacsvay Imre stb. nevét.
Kiemelhető a forradalomban és szabadságharcban való tömeges részvétel és a bátor kiállás tömeges támogatottsága.
Tehát 1848-ban Nagyvárad és Bihar egyike volt az ország azon városainak, illetve területeinek, amelyek aktívan vettek részt az események menetében, jelentős áldozatokat vállalva a nemes ügy győzelme érdekében.
