?Debrecen ? a szabadság fővárosa? címmel, fél éven át tartó rendezvénysorozat emlékezik Debrecenben arra, hogy 1849. január elsejétől június elejéig a cívisváros volt a nemzet fővárosa. Hírportálunk Dr. Fleisz János, nagyváradi történész, egyetemi tanár ?Kossuth és Nagyvárad? című tanulmányából szerkesztett sorozattal idézi fel a ?másik főváros? szomszédságában történt eseményeket.
Nagyvárad a forradalom és szabadságharc utolsó szakaszában
A szabadságharc utólsó szakaszában is előtérben maradtak a honvédelmi intézkedések és az újoncozások. Hodossy határozottságának köszönhetően az 1848-ban Biharra eső 6409 újonc közül mindössze hármat, 1849-ben pedig 1602 újoncból csak 48-at nem tudtak kiállítani, tehát Bihar összesen 7960 honvédet adott a forradalom és szabadságharc hadseregének. [93] Ha viszont beszámítjuk a máshova került bihariakat ?legalább 12000-re tehetjük azok számát, akik Bihar vármegyéből hazájuk ügyét fegyverrel szolgálták, Bihar vármegye tehát több mint kellőképpen eleget tett honvédelmi kötelességének, s erre méltó büszkeséggel hivatkozhatunk mi utódok is.
A harctéri helyzet nehezedése mellett találkozott Kossuth Váradon Bemmel. Ennek eredményeit nem volt lehetőség már kihasználni a közben megindult orosz invázió miatt. A kormány a veszély láttán népfelkelést hirdetett meg. Biharpüspökinél (Várad mellett) 5600 fegyveres volt, ekkor alakult meg a 135. honvédzászlóalj, amelyet azonban rögtön a harctérre vezényeltek.
Az új helyzetben a fegyvergyártás is nehezebb körülmények között folyt. A hadi eseményekre visszatérve, az augusztus 2-i debreceni vereség után Várad is tarthatatlanná vált. Hiába adta ki Szemere Váradon 1849. augusztus 3-án ?Az ellenség elhaladt keljen föl a nép? című kiáltványát, a nép le volt hangolva a nagy számú ellenség láttára. Szemere Bertalan mint belügyminiszter 1849. augusztus 4-én elrendelte Hodossy Miklósnak, hogy minden állami vagyont kellő őrizet alatt szállíttasson Aradra. Erre a parancsra Hodossy a bankjegysajtót, a levéltárat, a fegyvertárat és a katolikus püspökségen őrzött Szent Koronát Aradra szállíttatta.
Augusztus 5-én a vereséget szenvedett magyar sereg Görgey vezetésével a Körös-parti városba ért, ahonnan értesítette Szemerét, hogy az egész haderővel Arad felé indult.
Görgey 18 várágyút, 350 osztrák sebesültet és 200 osztrák foglyot hagyott Nagyváradon, az oroszok őket a várőrség megalakítására használták fel.
Paszkevics, amikor megtudta, hogy Görgey elhagyta Váradot, augusztus 7-én Rüdiger tábornokot küldte utána. E sereg elővédei már augusztus 7-ről 8-ra Váradon voltak. Nagyvárad orosz kézre került.
Miután Kossuth a kormánnyal együtt lemondott, Görgey 1849. augusztus 13-án Világos mellett Szöllősnél feltétel nélkül letette a fegyvert az oroszok előtt és ezzel a szabadságharc minden reménye szertefoszlott.
Orosz főparancsnokság Nagyvárdon (1849 augusztus 14-30)
1849. augusztus 14-én az orosz főhadiszállást Nagyváradra helyezték. Paszkevics herceg cári tábornagy azonban már augusztus 13-án itt hozta határozatait s innen küldte a leveleket. Aznap Nagyváradon fogalmazta meg azt a parancsot, amelyben tudatja a katonákkal, hogy ?a magyarországi hadjárat, amely két hónapig tartott befejeződött.? A továbbiakban köszönetet mondott mindnyájuknak.
Ugyancsak 1849. augusztus 13-án küldött levelet Nagyváradról Paszkevics herceg I. Miklós cárnak Varsóba, amelyben ezt írta: ?Magyarország felséged lábai előtt fekszik. A lázadók kormánya leköszönt hatalmáról, és azt Görgeyre ruházta. De Görgey a felkelők főerejével az orosz hadak előtt letette a fegyvert, s példáját kétségtelenül csakhamar követni fogják a többi felkelő csapatok is. (…)
Van szerencsém császári felségedet étesíteni, hogy Görgey egyetlen föltétele: az engedelem, hogy a fegyvert felséged hadai előtt tehesse le…?
Augusztus 15 és 28 között Nagyváradon tartózkodott Görgey Artúr két testvérével Árminnal és Istvánnal, valamint hadsegédeivel Duka Tivadarral és Kempelen Károllyal. Augusztus 16-án Paszkevics jelentette Bécsbe is, hogy a magyar hadsereg feltétel nélkül letette a fegyvert, [102] 17-én pedig Melnikovnak Nagyváradról küldött segítséget.
Augusztus 20-án Vécsey tábornok huszárjai itt tették le a fegyvert az oroszok előtt. Ezalatt a magyar honvédek orosz fogolyként egy ideig még visszatértek Bihar megyébe, amikor augusztus 17-én Nagyzeréndről Sarkadra hozták őket, onnan két nap múlva Gyulára szállították és ott augusztus 23-án átadták Reischach és Montenuovo osztrák tábornokoknak, majd Aradra szállították őket.
Görgey a Fekete Sashoz címzett szállodában lakott és augusztus 23-ig egyenruhában és karddal szabadon is közlekedhetett a városban. Akkor Paszkevics elkérte kardját és megvonta tőle az egyenruhát.
Görgeyvel és a hadifoglyokkal kapcsolatban Paszkevics jelentést küldött I. Miklós cárnak, amelynek szövege a következő volt:
?Legalázatosabban jelentem őcsászári felségének, hogy az osztrák hadsereg főparancsnoka hozzám fordult azzal a kéréssel, hogy soroljuk be az összes hadifoglyokat bűnük mértéke szerinti három osztályba és különböző helyekre irányítsuk avégből, hogy átadjuk őket az osztrák hatóságoknak.
Tekintetbe véve azt, hogy nekünk semmi lehetőségünk nincs ilyen osztályozás elvégzésére, arra kértem báró Haynau tábornokot, rendelkezzék, hogy az összes hadifoglyot, valamint a tűzérséget, a fegyvereket és egyebeket helyben vegyék át az osztrák csapatok, mégpedig ott, ahol most vannak Sarkad környékén.
Ami magát Görgeyt illeti, tekintetbe véve azt, hogy ő nemcsak letétette a fegyvert a vezetése alatt álló csapatokkal, hanem hozzájárult Arad erődjének megadásához, továbbá levelet küldött Komáromba, hogy rávegye Klapkát az erőd átadására, valamint írt néhány lázadó csapatnak, azt tanácsolva nekik, hogy tegyék le a fegyvert, figyelemmel őcsászári felsége máj. 29/jún. 10-i legmagasabb rendelkezésére, megengedem neki, valamint két fivérének és három szárnysegédjének, hogy az én főhadiszállásomon maradjanak.?
Görgey miután kegyelmet kapott Haynautól is, 1849. augusztus 28-án Klagenfurtba távozott.
Az oroszok még egy hadifogollyal tettek kivételt, azonban ezt negatív értelemben tették. Augusztus 28-án, amikor Görgeyt futni hagyták kivégezték Váradon Rulikowsky Kázmér lengyel származású orosz dzsidás századost, aki az utolsó napokban csatlakozott a vesztésre álló magyar ügyhöz. Így vált Nagyvárad egyik mártírjává.
Kezdett visszaállni a csend és az oroszok lassan megkezdték kivonulásukat az országból. Nagyváradon csak a 3. orosz hadtest táborkara maradt Rüdiger lovassági tábornok parancsnoksága alatt. 1849. augusztus 30-án azonban ez is elhagyta a várost és főhadiszállását Eperjesre tette át. Távozásuk nem jelentette a rend helyreállását, mert helyettük érkeztek az osztrákok, akik katonai rémuralmat vezettek be.
