Ezzel a címmel nyílt tárlat a Kanonok soron található Tibor Ernő Galériában csütörtökön délután. Nagy Adrienn hozta el festményeit a cívisvárosból Nagyváradra, akiről tudható: szinte művészeti programja, hogy a cívisváros jellegzetes épületeit, templomait, múzeumait, utcarészleteit festi ? így mutatja meg azt a világot, ahol otthonra talált, s melyet szeret és szépnek lát.
Ahogy Csathó Töhötöm művészeti vezető fogalmazott, szívet melengető esemény helyszíne volt a galéria, ahol a képek mellett a zene és a költészet is jelentős szerepet kapott ezen a napon.
A Duo Sola Fide, azaz Fórián Andrea író és Thurzó Sándor József brácsaművész klasszikus, szép muzsikája, valamint a fülöpi Hajdúsági Népzenei Együttes citerával kísért dalai könnyedén belopták magukat a közönség lelkébe.
A tárlatot Szénási Miklós író, újságíró, a Dehir főszerkesztője nyitotta meg. Felidézte, milyen érdekes is a közösségi média, hiszen ő maga is ott fedezte fel Adrienn festményeit.
– Ott sorakozik képein a Nagytemplom, a Csokonai Színház, a Déri Múzeum. A Csonkatemplom ? melynek tornyából réges-régen tárogató hangja szállt, ha közeledett az est, és a Szent Anna utcán magasodó katolikus székesegyház. Az egyetem főépülete, kint a Nagyerdőn. A nemrég feltámasztott és hamar népszerű szórakozóhellyé vált víztorony, valamint a halálra, mint elkerülhetetlen tényre emlékeztető krematórium. A Piac utca ? a Simonffy sarki tornyok közelében, és a másik oldalon, ahogy sétálunk az állomás felé egy tavaszi napon, mikor virágba borulnak a belvárosi fák. De ott a napjainkban rózsaszínben pompázó első takarékpénztár, és a Kálvin tér: a sárga udvarház, és a piaccsarnok, eső után az alkonyat.
A megnyitón szólt arról is, hogy Nagy Adrienn képein ?az emlékezet és a képzelet osztozik. A fantázia és a valóság.?
? Ahogy látja Debrecent ? és ahogy mi is látjuk általa ? akár itt, ebben a különleges galériában is. A látvány pedig gondolatok folyamát indítja el bennünk. Előhívja az emlékeket, milyen volt, mikor mi jártunk arra, ahol a festő. Milyen volt az idő. Fújt-e csontig ható szél, vagy forrónak éreztük a délutánt. Történetfoszlányok csillannak elő. Arcok villannak fel, emberek, akik nincsenek ott a képeken, de bennünk hirtelen életre kelnek.
Itt vannak velünk ? hallhatta a közönség a debreceni írót, aki felhívta a figyelmet arra, mennyire fontos, hogy egy kicsit egymás szemüvegén át is lássuk önmagunkat, s biztatott mindenkit, látogassanak el a szomszédba, ha kedvet kapnak e tárlat képeit nézegetve: a váradiak Debrecenbe, a debreceniek Váradra, mert közel vagyunk egymáshoz.
A megnyitónak része volt egy rövid felolvasás is, a szintén debreceni, íróként, költőként és képzőművészként is jól ismert ? és nem mellékesen erdélyi gyökerekkel bíró ? Láng Eszter közreműködésével. Bár az eredeti tervek között a meghívóban Heller Zsolt neve is szerepelt, ő nem tudott eljönni az eseményre, személyét versei felolvasásával művészbarátai idézték meg az Erre jöttünk című kötet segítségével.
A debreceni művész képeiből a testvérvárosok napjához közeledve nyílt tárlatot két héten át látogathatják majd az érdeklődők.
