Újhelyi Kingával, a Csokonai Színház színművészével jártuk be Debrecen új Színházának, a Csokonai Fórumnak az épületét. Alkalmunk volt belesni a kulisszák mögé, és egy próbafolyamatba is belenézhettünk. Elmondjuk, fotógalériánkban megmutatjuk, mit láttunk.
Este hétkor csatlakoztunk az Újhelyi Kinga vezette csoporthoz, hogy bejárjuk a napokban átadott, debreceniek által ?Latinovits-erőműnek? becézett színház rendhagyó épületét.
De mielőtt elindulnánk, bemutatjuk ?idegenvezetőnket?, aki egyaránt kötődik Nagyváradhoz és Debrecenhez: a Szilágyságban született, Sarmaságon, a nagyváradi óvónő- és tanítóképzőben érettségizett, majd a Partiumi Keresztyén Egyetem angol szakos hallgatója volt. 2003-ban diplomázott a Marosvásárhelyi Egyetem színművészeti szakán, valamint a Károli Gáspár Egyetem angol tanárképző szakán, 2006-tól a debreceni Csokonai Színház színésznője. Gyakran olvas fel a debreceni Partium Ház könyvbemutatóin. Mensáros- és Jászai-díjas.
Az üvegfalakkal határolt semleges bejárati tér még nem sejteti, hogy színházban vagyunk, de miután Kelet-Magyarország leghosszabb és talán legmeredekebb mozgólépcsőjén feljutunk a lila fényekben csillogó hallba, már érezzük, hogy egy korszerű kulturális intézménybe érkeztünk. Mielőtt tovább indulnánk, megismerhetjük az épület történetét, adatait. Debrecen új színháza elhelyezésének ötlete a Fórum Pláza épületének Csapó utca felőli részét határoló részében 2005-ben született meg először, de befejezéséhez szükséges finanszírozásának nagyrészét csak három éve, egy román-magyar, határon átnyúló európai pályázaton sikerült megszerezni. A nagyváradi Szigligeti Színház színpadtechnikájának korszerűsítéséhez szükséges támogatást is ez a pályázat biztosította. A több mint hat emelet magas, óriási üveghenger 9000 négyzetméteres területén a 350 néző befogadására alkalmas Latinovits Zoltán terem, a 150 ülőhelyes Kóti Árpád terem és egy próbaterem kapott helyett. Szóba került az új színház művészeti profilja, funkciója, amiről egyelőre azt lehet tudni, hogy a határon túli színjátszók bemutatkozó helye, képzési központja is lesz.
A két előadóteremhez a hallból induló impozáns lépcsősorokon jut el a néző. Belépés előtt Újhelyi Kinga felidézte Latinovits Zoltán Debrecenben töltött éveit, a színészzseni személyiségét, és Kóti Árpádra, a cívisváros egykor ünnepelt színészére emlékezve, személyes élményeit is megosztotta a jelenlévőkkel.
A Latinovits terem nézőterén a széksorok szokatlanul meredeken, 60 fokban emelkednek, jó rálátást biztosítanak a Für Elise előadás díszleteivel berendezett hatalmas színpadra, amely kétirányú forgószínpaddal és süllyesztővel, a legkorszerűbb fény- és hangtechnikával van felszerelve, amelyet a technikusok a nézőtér utolsó sora mögött elhelyezett szobákból vezérelnek. Alkalmunk volt a kulisszák mögé is betekinteni, ahol csak a díszletesek és ügyelők által ismert rendben várakoztak sorukra a díszletelemek és kellékek, köztük az Óz, a csodák csodája és a Für Elise díszletei. Egy pillanatra előttünk is megvillant, milyennek látják a színészek a nézőteret. Következett a zsinórpadlás, amely a laikus számára követhetetlen rudak és vezetékek, berendezések kusza képét mutatta. Megismerhettünk néhány olyan korszerű technikai megoldást, amely megkönnyíti a kezelőszemélyzet munkáját, gördülékenyebbé teszi az előadást. A Kóti Árpád terem, a kísérleti színháznak is lehetőséget kínáló igazi stúdió, amelyben tetszőlegesen alakítható a játszóhely és a nézőtér. A próbateremhez érve bebocsájtást kaptunk Mihai Sebastian, román drámaíró, Névtelen csillag című művének próbafolyamatába. Láthattuk munka közben Ilja Bocsarnikovsz orosz rendezőt, a színház művészeti igazgatóját, az előadás rendezőjét és a játéktérben örömmel fedeztük fel színészbarátainkat, Vranyecz Artúrt, Csata Zsoltot, Hajdú Imeldát is.
A rövid művészi élmény után, vezetőnk az épület hatodik emeletén berendezett színész-pihenőbe kalauzolt, ahonnan három irányban is megtekinthető a magasból az épület környezetét alkotó városkép. Újhelyi Kinga kedves történeteket mesélt, amelyekből egy kicsit megismerhettük a színészek munkáját, életmódját, beleélhettük magunkat az előadások körüli izgalmakba, a függöny legördülése utáni feszültségoldás állapotába.
Lefelé, már a 24 személyes felvonóval suhantunk le a hallba, onnan pedig a mozgólépcsőn ereszkedtünk le a bejárathoz.
Újhelyi Kingának megköszöntük a vezetést, a sok információt, kicsit bennfentesnek érezve magunkat léptünk ki a Csapó utca forgatagába. Annyi volt az élmény, hogy nem tudtunk azonnal szabadulni a hatásuk alól. Beültünk hát egy teraszra, és élveztük Debrecen esti forgatagát, amelyet ezután a Csokonai Fórum közönsége is gazdagít, színesít majd.
