Csomortányi István az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei elnöke a Szacsvay szobornál mondott beszédében, áttekintette a nagyváradi magyarság harminc éve tartó problémáit, az új magyar egységet sürgette, amelynek alapja a személyes érdekektől, szűk pártérdekektől mentes, színtiszta magyar ügy, kell legyen.
Az EMNP Bihar megyei elnöke, beszédében kifejezte köszönetét Magyarország miniszterelnökének azért a munkáért, amit a nemzet határok feletti újraegyesítéséért végez, hogy lélekben létrehozta az ?Uniót Erdéllyel?.
Majd arra hívta fel a figyelmet, hogy ?míg ma tiszta szívből és örömmel a lelkünkben ünnepeljük a 171 évvel ezelőtti magyar forradalmat, a harminc esztendővel korábbi forradalmunk mai eredményeire keserűséggel kell, gondolnunk.? Mert a Tőkés László által harminc esztendővel ezelőtti Temesváron elindított forradalmat ?a magukat a hatalomba átmentők, oda beépülők mára teljességében ellopták?. Magyarországon 1989-ben nem volt forradalom, de lett rendszerváltás, itthon volt forradalom, de nem volt rendszerváltás, ezért az elmúlt harminc év a folyamatos autonómiaharc, nyelvi jogi és visszaszolgáltatási küzdelem, egyetem-visszaszerzési harc, vagy éppen a se vége, se hossza autópálya-építés ígéretei között zajlott.
Beszédében a nagyváradi magyarság problémáit is számba vette és megállapította, hogy égető szükség lenne az összefogásra. ?Az új magyar egység alapja pedig a színtiszta magyar ügy. Személyes érdekektől, szűk pártérdekektől mentesen.? Végül leszögezte, törekvéseikben ?két természetes szövetségesünk van: Magyaroszág nemzeti kormánya és Erdély népe.?
Tisztelt Ünneplő Váradiak!
E napon nem csupán a harmadára zsugorodott Magyarország, de a világ teljes magyarsága ünnepel. Március 15-e a teljes magyarság ünnepe, ahogyan, innen üzenjük, a magyar lobogó sem csupán az anyaország, de az egyetemes magyarság jelképe és ehhez többségünknek még párthatározat sem kell.
Hálával és köszönettel tartozunk Magyarország miniszterelnökének azért a munkáért, amit a nemzet határok feletti újraegyesítéséért végez. Közös programjaink vannak, végre valódi segítség érkezik iskolák, óvodák, gazdák, kulturális események segítésére. Köszönet jár ezért Orbán Viktor miniszterelnöknek. Ez lélekben is unió Erdéllyel.
Azonban hatalmas a különbség az anyaország valósága, a gyarapodás, és a mi itthoni mindennapjaink, az elfogyás között. 1848-at, 56-ot, 89-et együtt éltük meg, mégis, szédítő a mélysége annak a szakadéknak, mely ma a határ két oldalán élő magyarok helyzete között tátong. A különbség oka, hogy odahaza ?89-ben nem volt ugyan forradalom, de lett redszerváltás, itthon volt forradalom, rendszerváltás azonban nem!
Bármennyi jószándék és segítség érkezzék is tehát, erdélyi, bihari magyar megmaradás akkor lesz, ha végre itthon is megtörténik a valódi rendszerváltás. E megújulás lenne tehát legfőbb közös érdekünk Budapesten és Nagyváradon ugyanúgy, mégha a világ dolgai, Európa mai állapota felül irni is látszik ezt az igazságot.
Számomra különös kegye az életnek, hogy e jeles ünnepen éppen a harminc esztendővel ezelőtti temesvári forradalom elindítójával, Tőkés Lászlóval szólhatok egy emelvényről. Ez biztosíték arra, hogy a jó oldalon állok. Az akkor cselekvők áldozatát, szüleim jobb életbe vetett reményét azonban a magukat a hatalomba átmentők, oda beépülők mára teljességében ellopták. Míg ma tiszta szívből és örömmel a lelkünkben ünnepeljük a 171 évvel ezelőtti magyar forradalmat, a harminc esztendővel korábbi forradalmunk mai eredményeire keserűséggel kell gondolnunk.
De szakadék tátong a valóság és a velünk láttatni kívánt helyzet között is. Jómagam az eddig megélt 36 évemből 30-at töltöttem a folyamatos autonómiaharc, nyelvijogi és visszaszolgáltatási küzdelem, egyetemvisszaszerzési harc, vagy éppen a se vége, se hossza autópályaépítés ígéretei között.
A valóság az, hogy 30 év alatt közel fél milló… érti mindenki?… közel fél millió magyar tűnt el Erdélyből. A valóság az, hogy a gyermekkori barátaim háromnegyede ma külföldön él és dolgozik! A valóság az, hogy az utcában, ahol a szüleim háza áll, tíz telekből kilencet a magyar tulajdonosoktól nem magyarok vásároltak meg.
A valóság az, hogy Váradon akkor szűnt meg a magyar általános iskolai tagozatok fele, számszerint nyolc, míg volt magyar alpolgármester. A valóság az, hogy Várad fejlődik, de nem nekünk! A valóság az, hogy Váradot magára hagyták és ma azokat bántják, akik mások után mentik a menthetőt és akiknek valós esélye van vissza venni a nekünk járó helyeket a város vezetésében.
Percek múlva ez emelvényről, ahogyan minden esztendőben, ismét az egységről, a jövőről és az összefogásról fognak beszélni. Mi váradiak kaptunk ízelítőt éppen eleget ebből az összefogásból. Kaptunk belőle akkor is, amikor történelmi utcaneveinkért harcoltunk és magunkra hagytak és kapunk belőle akkor is, amikor Szent László királyunk lovasszobrának főtérre való kihelyezéséért küzdünk. Mert innen e helyről is világossá kell tennünk, jogos követelésünk és a magyar szabadság, a váradi magyarok szabadságának jelképe az is, hogy a városalapító szobra helyet kapjon a város főterén és nem máshol!
Szakadék tátong a valóság és az újságok hírei között. Már régen nem volt akkora szükség a sajtó szabadságára, mint éppen ma. Nekünk nem termelési beszámolókra, nem győzelmi jelentésekre van szükségünk és nem vagyunk kiváncsiak a szeretett vezető, azaz képviselő újabb hőstetteire sem. Az igaz szóra van szükségünk!
De hiba bennünk, a közösség tagjaiban is van. Az elmúlt három évtized alatt az eszközre több figyelmett fordítottunk, mint a célra és mára a harminc éve eszközként megalakult szervezet változott magává a céllá. Ma már semmi sem fontosabb, mint egy jó választási szereplés. Hogy mi következik utána…? A következő választási kampány…
Pedig égető szükségünk van az összefogásra. Együtt erő, szerteszét gyengeség vagyunk. Tudjuk. A feladat tehát az új egység megteremtése, azé az összefogásé, amelyben mindenkinek helye, illetve nem csupán helye, egy listán helyezése, de feladata is van. Az új magyar egység alapja pedig a színtiszta magyar ügy. Személyes érdekektől, szűk pártérdekektől mentesen. Ha van bűne az elmúlt harminc esztendő úgynevezett erdélyi magyar édekképviseletének, az elsősorban nem a korrupció és a folytonos hazudozás, hanem az, hogy az egység jelszava alatt zárták ki, fojtották le, lehetetlenítették el az életerőnket jelentő megannyi cselekvő, építésre született, de a pártérdekekbe be nem illeszthető helyi akaratot.
Nekünk, a nemzeti oldal, a valóság, az igaz szó embereinek két természetes szövetségesünk van: Magyaroszág nemzeti kormánya és erdély népe. Bármi történjék, e szövetséget semmi nem írhatja felül, mert ennek fundamentuma a nemzet és Erdély iránti megingathatatlan hűségünk. Voltak rossz idők, lesznek a maiaknál jobbak is. Mi hittel a szívünkben, igazságunk teljes tudatában küzdünk tovább, amíg a harminc esztendeje megfogalmazott célokat elérjük.
Erdély minden előtt!
Hajrá magyarok, hajrá Nagyvárad!
