A kiállítás hatvan színpadi évből a Nemzetiben töltött negyven esztendő legjelentősebb előadásait idézi fel ? mások mellett Keleti Éva, Benkő Imre és Eöri Szabó Zsolt képeinek a segítségével.
A fotók mellett idézetek is olvashatók, amelyek elhelyezik az egyes alakításokat az életműben: mit gondolt róluk maga Törőcsik Mari, mit írtak róla a kritikusok, mit mondtak róla pályatársak, rendezők. Törőcsik Mari mondataiból világosan kiderül: saját magát, a pályáját, a sikereit és a kudarcait is kellő (ön)kritikával kezelte, munkájára alázattal tekintett, és a színészetet szenvedéllyel művelte.
A teljes, hatvan képből álló kiállítás a Nemzeti Színházban volt látható. A válogatott anyag Kaposvár, Szolnok és az Ördögkatlan után érkezett Debrecenbe.
A megnyitót a Gyászúton premierje követte, amelyet óriási siker övezett
A kortárs francia szerző, Pierre Notte magyar színházakban is nagy sikerrel játszott darabja egy családtörténet bizarr feltárása, fekete humorral bőven átszőve. A történet során az idős édesanyjukat elveszítő Annette-et és Bernadette-et kísérjük végig gyászútjukon a haláltól a születés irányába. A Gyászúton keserédes zenés utazás a megértés, az elfogadás ösvényein, visszafelé.
A komédiát Szabó K. István állítja színpadra Majzik Edittel, Oláh Zsuzsával és Dargó Gergellyel.
?Notte egy road-movie-szerű körutat térképez fel ? mondja a darabról a rendező ?, valószerűtlen megoldásokkal, ha csak az ?elkötött? hatvanöt férőhelyes buszra gondolok, amivel a fékpedált el sem érő hölgyek végigfurikáznak Franciaországon, déltől északig, a rég elhunyt apa sírját keresve. Ehhez képest én egy teátrális, szürreálisabb körmenetet vázoltam fel, ami egy belső utazás, visszafelé, térben és időben, az egyre homályosabb apakép, a töredékes családi emlékek, a vágyak és veszteségek útvesztőjében. A szerző fekete humora kiválóan ellenpontozza a kudarc érzetét, így, a torokszorongató téma ellenére, felszabadító lehet a nevetés. Mi ezt próbáljuk játékunkkal megerősíteni, és nem a traumára, hanem az elfogadásra helyezni a hangsúlyt.?
