Károly Iréneusz József premontrei kanonokra, tudósra emlékeztek Nagyváradon

Március 14-én születése, illetve halála évfordulója (1854. március 6. ? 1929. március 13.) alkalmából emlékeztek a tudós premontrei szerzetesre, aki korának nemcsak kimagasló fizikusa volt, hanem Nagyvárad fejlődésében is jelentős szerepet játszott.

A Váradhegyfoki Premontrei Kanonokrendi Prépostság és a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége közös szervezésében, a hagyományoknak megfelelően, március második szombatján idén is megtartották európai hírű rendtársuknak Dr. Károly József Iréneusz O. Praem. fizikusnak az emlékünnepét.A jubileumi megemlékezésen a nagyváradi premontrei széktemplomban Fejes Rudolf Anzelm apát, prépost-prelátus mutatott be szentmisét.

Károly Iréneusz József életét és munkásságát dr. habil Fleisz János egyetemi tanár, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) és a Sapientia Varadiensis Alapítvány elnöke is méltatta.

A megemlékezés végén megkoszorúzták Károly Iréneusz Józsefnek a váradolaszi temetőből származó, a nagyváradi premontrei templom külső falába beépített sírkövét. Az eseményen részt vett Pásztai Ottó, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének alapító és örökös elnöke.

« A 10 »

Károly Iréneusz József (publikációiban általában a Károly Irén vagy a Károly Irén József nevet használta) Göncön született 1854. március 6-án.

A premontrei rendbe való felvétele után 1880. január 1-jén tett ünnepélyes fogadalmat, ezzel tagja lett a jászói premontrei kanonokrendnek, és áthelyezték ideiglenes tanári kinevezéssel 1881-ben a rend nagyváradi főgimnáziumába. Közben a kolozsvári egyetemen bölcsészet-, fizika-, matematika- és földrajztanári diplomát szerzett, és az 1881?1882-es tanévben már fizikát oktatott. 1882. évi pappá szentelését követően is képezte magát, és Kolozsváron filozófiai doktori címet szerzett.

A rádiótechnika úttörője és a nagyváradi városi villamosmű megalapításának eszmei kezdeményezője volt, s el is készítette egy Nagyváradot villamos energiával ellátó vízi erőmű tervét. 1895-ben laboratóriumában szikratávírót szerkesztett, 1896-ban, pár hónappal Wilhelm Conrad Röntgen nagy jelentőségű felfedezését követően sikeresen kísérletezett az átható képességű sugarakkal.

Az ő érdeme Közép- és Kelet-Európa első orvosi célra alkalmazott röntgenlaboratóriumának felszerelése a nagyváradi főgimnázium szertárában.

  1. március 13-án hunyt el Nagyváradon.

A városban 1999-ben emlékeztek meg először a tudós szerzetesről, a Sapientia Varadiensis Alapítvány, a prépostság és a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete együttműködésével.

Fotók: Farkas László