A mindennapi békés “élet-, igazság- és szabadságharcok” megvívására biztatta hallgatóságát Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke azon a nagyváradi rendezvényen, amelyet az általa vezetett tanács szervezett a nemzeti ünnepen Szacsvay Imre szobránál pénteken.
Kijelentette: ma a magyar forradalom és szabadságharc szelleme iránti hűség azt mondatja: “Nem engedünk a ’48-ból”. Az “ellopott temesvári forradalomra” utalva hozzátette: “ugyanígy a ’89-ből sem engedhetünk”.
A magyarság a szabadság népe, hiszen a Habsburgok uralma, a szovjet kommunizmus és a Ceausescu-diktatúra ellen is fellázadt. “Szakadatlan és leveretett szabadságharcaink mai, március üzenete azonban nem a kudarc, a beletörődés, az önfeladás és a meghátrálás, hanem az újrakezdés, a folytatás és a kitartás, hiszen szabadság nélkül élni nem lehet” – jelentette ki.
Tőkés László szerint ma a tudatot megszállni akaró globalista, baloldali liberális, utódkommunista nacionalista hatalmakkal kell szembeszállni.
Petőfi Nemzeti dalának a verssorát idézve kijelentette: elérkezett az idő, hogy az erdélyi, külhoni magyarok is talpra álljanak.
“Az olcsó hivatalos sikerpropaganda helyett végre őszintén szembe kell néznünk valós helyzetünkkel, és ekképpen cselekednünk. Az európai közösség sem tud segíteni rajtunk, hogyha mi magunk megalkuszunk, sorsunk irányítását kiengedjük a kezünkből, és restek vagyunk a cselekvésre” – jelentette ki.
Tőkés László kitért arra, hogy a nagyváradi magyarság megosztottan ünnepel. Az EMNT és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) híveinek ünnepsége után egy órával a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ünnepsége következik, az 1849-es magyar függetlenségi nyilatkozat megszövegezéséért és aláírásáért kivégzett Szacsvay Imre országgyűlési jegyző szobra mellett.
“Orbán Viktorék sem tudnak együtt ünnepelni Gyurcsányékkal, még hogyha a nemzet közösségében valamennyi ünneplővel együtt is éreznek” – mondta.
Tőkés László beszédét teljes terjedelmében alább olvashatják
Légy bátor és erős! Hív a haza!
A Holnaposok vátesz költőjét, Ady Endrét idézem halálának százados évfordulóján, azon szavait, amelyeket 1900. március 15-én, a Szabadság című nagyváradi újságban jelentetett meg: ?Olyan kor gyermekei vagyunk, kik hétköznap születvén, nem tudunk ünnepelni (?) Nem érezzük a közösség átszellemültekké tevő érzését: mi nagyon is emberek vagyunk, hidegek és önzők. Így sejtjük. És ezt be kell vallanunk a mai ünnepen?? A Költő nemes elégedetlenségét ugyanakkor azzal a hő óhajtással fordítja jóra, hogy: ne legyen ?a mai ünnep a megszokásé, hanem az emlékekből erőt gyűjtő lelkeké!?
Ünnepi önvizsgálatunkat találó módon egészíti ki Babits Mihály Petőfi koszorúi című versében megfogalmazott keserű kritikája: ?Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal / hozza koszorúit?. ?Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad!? ? teszi hozzá, méltó ünneplésre biztatva az utókort.
Tisztelt Polgártársaim! Kedves Testvéreim!
Milyen jó, hogy bennünk jó talajra talál az építő költői kritika, és íme, szakítva a ?vak Megszokással? és a ?süket Hivatal? fesztív gyakorlatával, nem politikai propagandaeszköznek vagy szavazatszerző kampányeseménynek tekintjük az 1848-as forradalom eme jeles évfordulóját, hanem a magyar hazával együtt éltetjük a márciusi ifjak példáját és emlékét, valamint a haza és a szabadság szeretetét, amelyért ők életre, halálra síkra szálltak. Ha pedig valaki is kifogás tárgyává tenné, hogy másoktól külön ünnepelünk, hadd hozzam fel mértékadó példa gyanánt, hogy Orbán Viktorék sem tudnak együtt ünnepelni Gyurcsányékkal, még hogyha a nemzet közösségében valamennyi ünneplővel együtt is éreznek.
Március idusán mi, nagyváradiak büszkék lehetünk arra, hogy 171 évvel ezelőtt városunk és Biharország élen járt a forradalomban és a szabadságharcban. Kiragadott példa gyanánt hadd említsem meg, hogy a márciusi ifjak egyike az az albisi születésű Irinyi József hírlapíró volt, aki a pozsonyi reformországgyűlés eszméiből és javaslataiból merítve oroszlánrészt vállalt a híres-neves 12 pont megfogalmazásában. A hely szellemében és krisztusi vértanúsága iránti főhajtással szintén ide kívánkozik a ?bihari kis Kossuthnak? nevezett Szacsvay Imre cselekedete, aki valóságos viharmadárként már 1848. március 13-án röplapokkal töltötte meg Nagyvárad utcáit, melyek szövegében ? egyebek mellett ? ez állott: ?Le Apponyival, vége a huncutok kormányának, éljen a szabad alkotmány és a népképviselet! Éljen Kossuth!?
Mi, magyarok a szabadságharcban mindig élen jártunk: soha sem tűrtük meg a nyakunkon az istentelen idegen igát. 1989 ?szabadító karácsonyának? 30. évfordulóján református egyházunk és magyarságunk abban játszott szerepére is méltán lehetünk büszkék. A magyar forradalom és szabadságharc szelleme iránti hűség mondatja velünk, hogy: ?Nem engedünk a 48-ból?. A beszédes számok nyelvén idézzük mindenkor 56-ot. És az ellopott temesvári forradalom eszményei és céljai iránti hűséggel valljuk jobb sorsra érdemes román Testvéreinkkel együtt, hogy: a 89-ből sem engedhetünk.
A Habsburgok uralma, a szovjet kommunizmus és a Ceau?escu-diktatúra ellen egyként fellázadtunk. És azzal az újszerű 21. századi hadviseléssel is szembeszállunk, amelyről múlt héten, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán szólt a Magyar Országgyűlés elnöke, amelynek rendjén elsődlegesen nem a területet, hanem a tudatot ? keresztény, európai és nemzeti tudatunkat ? akarják megszállni a globalista, baloldali liberális vagy akár az utódkommunista nacionalista hatalmak ? hogy aztán identitásábanelbizonytalanított és erkölcsileg lefegyverzett kontinensünket és országainkat a nyakunkra hozott migránsok hada akadálytalanul elfoglalhassa?
Szakadatlan és leveretett szabadságharcaink mai, március üzenete azonban nem a kudarc, a beletörődés, az önfeladás és a meghátrálás, hanem az újrakezdés, a folytatás és a kitartás, hiszen szabadság nélkül élni nem lehet, és a szabadságra született ember számára méltatlan állapot.
?Talpra magyar, hí a haza? ? imigyen toboroz a küzdelemre a szabadságharc költője, Petőfi Sándor. Ne csak szavaljuk, hanem kövessük is a szavát!
Talpra álltunk ? állapította meg a nemzet miniszterelnöke legutóbbi országértékelő beszédében. Elesett állapotunkban végre nekünk, erdélyi-külhoni magyaroknak is ? magyar hazánkkal együtt ? talpra kell állanunk! Az olcsó hivatalos sikerpropaganda helyett végre őszintén szembe kell néznünk valós helyzetünkkel, és ekképpen cselekednünk. Az Európai Közösség sem tud segíteni rajtunk, hogyha mi magunk megalkuszunk, sorsunk irányítását kiengedjük a kezünkből, és restek vagyunk a cselekvésre.
Tehetetlenségünk és emberi, politikai gyávaságunk közepette a Verssel együtt most hadd szóljon hozzánk az Ige: ?a költő mélyből szól / isten a magasból / figyelj szavunkra / földi halandó? ? biztat bennünket Pataki István bihari költőnk alkalmi intelmeiben.
?Légy erős és legyünk bátrak a mi nemzetségünkért és a mi Istenünknek városaiért? ? ekképpen bátorítja küzdelemre Isten embere az ő népét (2Sám 10,12). Kossuth Lajos azt üzeni, hogy ?elfogyott a regimentje?. Erdély, Nagyvárad magyarsága is elapadófélben. A dezertálók s a hitehagyottak száma viszont növekszik. Anyjuk méhének falán dörömbölnek a meg nem született gyermekek. Akik még maradtak ?őrzőn, árván?: inukba száll a bátorság. Ez így nem mehet tovább! Vegyünk példát Szacsvay Imréről és Petőfi Sándorról! Mennyivel szerencsésebbek vagyunk náluk, hiszen mégcsak vérünket sem kell ontanunk a hazáért és a szabadságért? Akkor hát legalább azt tegyük meg, ami erőnkből telik: vívjuk meg mindennapi békés élet-, igazság- és szabadságharcainkat!
Tőkés László
(Elhangzott Nagyváradon, 2018. március 15-én.)
