A száz éve született Gábor József színművész fél évszázadon át a Körös-parti város színházának nagy tekintélyű, ugyanakkor népszerű színművésze volt. 1966 és 1969 között, a magyar társulat vezetőjeként, újraindította a Nagyvárad és Debrecen színházai közötti kapcsolatokat. A nagyváradi magyar sajtó a színészt, rendezőt méltatja, lánya, Gábor Kati a denagy-hu olvasóinak édesapjához fűződő személyes kapcsolatáról is beszél.
A színház jelentette az életét: Gábor József 100 címmel emlékezik az egykori pályatársra Hajdú Géza, a Bihari Naplóban: ?Drámai színész volt, karakter- és intrikus szerepekben remekelt. Eljátszotta a drámairodalom legjelesebb szerepeit. A Don Carlosban, az Ármány és szerelemben, a Volponéban, az Egy pohár vízben, A művész halálában, A királyasszony lovagjában, a Bánk bánban nyújtott alakításaira bizonyára még van, aki emlékszik. Hozzánk már közelebb állnak az apaszerepei, amelyeket oly nagyszerűen és szeretettel alakított pályája utolsó szakaszában a Szakadékban, A szűz és a gödölyében, A lelencben, a Macska a forró bádogtetőnben, a Lumpáciusz Vagabunduszban. Utolsó szerepe a megrendítő Pieter van der Maet volt a Téli zsoltárban. A több száz szerepet, amivel hosszú pályája során örvendeztette meg a közönségét, lehetetlen felsorolni. A színész szomorú sorsa, hogy lassan ezek az alakítások az emlékeinkből is kiesnek.
Gábor József örökmozgó ember volt. Színészi tevékenysége mellett rendezett is. Ő vitte tovább a híres váradi operettkultuszt, amit dr. Gróf László mellett tanult a 40-es, 50-es években. A Csárdáskirálynő, a Marica grófnő, a Mosolyországa, a Luxemburg grófja, a Cigányszerelem, a Roze Marie, a Dankó Pista, a Mézeskalács fűződik nevéhez. De olyan prózai művek is, mint a Kaviár és lencse, A bolond lány, a Bolondos vasárnap, a Játék, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, no és a sok-sok szilveszteri kabaréelőadás, amelyek rendkívül népszerűek voltak a váradi közönség körében.
1966?69 között a magyar társulat művészeti vezetője. Erre az időre tehető a debreceni színházzal való kapcsolatfelvétel, amelynek létrejöttében nagy szerepe volt. Örökmozgóként nagyon sokat tett az 50-es, 60-as évek nagyváradi színházáért, a nagy múltú váradi színjátszásért, a közönség ízlésének a kiszolgálásáért. Népszerű egyénisége tette mindenki Jóska bácsijává. Lelkesen segített a fiatalokon. Sokan köszönhetik színészi karrierjük emelkedését az ő bizalmának és segítőkészségének. A színház jelentette az életét, mely soha nem ért véget Szigligeti Házának falai között, otthon is folytatódott, hiszen felesége is, leánya is Thalia bűvkörében élt.?
Lánya, közismert művésznevén, Gábor Kati, maga is népszerű színésznője, rendezője volt a nagyváradi színháznak. Megkérdeztük, ő hogyan emlékezik az édesapjára.
?Családcentrikus volt, nemhiába született az oroszlán jegyében, igazi oroszlánként védte családját. Igazi családi harmóniában nőttem fel, apám kitűnő férj volt, még az anyósát is anyaként szerette. Nagyon jó apa volt, szigorú, de sohasem vitte túlzásba. A szakmai véleményére mindig nagyon figyeltem, de anyám, aki sokkal kritikusabban nézte, mit csinálok a színpadon. Édesapámtól egy életre megtanultam a munka, a fegyelem és a színház szeretetét?.
Simon Judit, nagyváradi színházszakértő újságíró, az erport.ro online kulturális és közéleti portálon megjelent megemlékező írásában ?a váradi színház nagyurának? nevezi Gábor Józsefet. Szerinte ?úgy tartozott Nagyváradhoz, mint az Ady-szobor, úgy tartozott a színházhoz, mint legendás alakításában a Bánk bán?. (?)
?Három évig vezette a Nagyváradi Állami Színház magyar tagozatát. Ebben a szerepkörben is megmaradt önmaga, a nagy utazásig nem változott: joviális, kedves ember volt, rajongásig szerette a családját. Felesége, Katalin, színésznő nemrég követte imádott férjét, talán Jóskája új darabot rendez az égi társulatnál. Kati, színésznő-rendező lányuk méltósággal őrzi emléküket.
Nagyvárad egyik utcája a nevét viseli, aki arra jár, álljon meg egy pillanatra emlékezni, akinek pedig a színház épülete, vagy valamelyik előadás szerez jó pillanatokat, gondoljon Gábor Józsefre, a színház, a színpad váradi nagyurára.?
