Gratulálunk Tanár Úr! ? így üdvözölte Berkesi Sándor Liszt Ferenc-díjas karnagyot a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem a közösségi oldalán. A Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának docense, a Tiszántúli Református Egyházkerület nyugalmazott zenei igazgatója, a Debreceni Református Kollégium Kántusának vezetője a magyar protestáns énekkultúra megőrzését és továbbadását elhivatottan szolgáló értékteremtő művészi és tanári pályája, valamint a határon túli magyarság körében végzett kiemelkedő zenepedagógusi munkája elismeréseként vehette át nemzeti ünnepünk alkalmából a Kossuth-díjat.
Rendkívül meglepett a kitüntetés, hiszen az egyházzenészek nincsenek olyan rivaldafényben, mint a világi előadók ? mondta el az MTI-nek Berkesi Sándor.
Berkesi Sándor több mint fél évszázados szolgálata során ?misszionáriusnak tartotta mindig magát?: a debreceni Református Kollégium Kántusának irányítása mellett mindig ott volt, ahol úgy érezte segítenie kell. Főként a rendszerváltás utáni időszakban volt szükség a segítségre, amikor beindultak a református iskolák. Ezekben az években Debrecen mellett karvezetést tanított a nagykőrösi református tanítóképzőben, a sárospataki református teológián, és több mint húsz éven át Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen. Az egyetem 2005-ben Pro Universitate Partium Díjjal tüntette ki.
Nagyváradra azért is ment szívesen, mert ?a határon túliaknál felértékelődik a segítség?, s különösen így volt ez, amikor kiderült, hogy a diákjai zömmel a történelmi Székelyföldről – Hargita, Csík, Kovászna, Maros megyék környékéről – érkeztek Váradra. ?Elgyönyörködtem abban, hogy a többségük visszamegy szülőföldjére, s mindazt amit Váradon tanult viszi haza, otthon kamatoztatja karvezetésben, kórusépítésben, kórusszervezésben” – mondta Berkesi Sándor, aki kórusépítésben maga is sokat tett Debrecen és Nagyvárad mellett az Észak-magyarországi Református Egyházkerületben, illetve Székelyudvarhelyen is. 2000-ben a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettől Pro Partium-Díjban részesült.
Harmadéves volt még, amikor a budapesti Zeneakadémián ?kedves professzora, Gárdonyi Zoltán, akiről akkor még nem tudta, hogy egyházzenészként is jelentős?, jelezte: tanárt keresnek a debreceni református gimnáziumba, s őt javasolná.
?Örömmel vállaltam, el sem akartam hinni, hogy a több száz éves intézmény egy kezdő tanárt hív? – emlékezett vissza a kezdetekre Berkesi Sándor, aki a tanári állással együtt az 1739-ben alakult Kollégiumi Kántus karnagya is lett és azonnal bekapcsolódott a nyári kántorképzésbe.
1967-ben ?óriási lendülettel és dinamizmussal? fogott neki a munkának Debrecenben, s nem bánta meg akkori lépését: ?ma is ugyanígy döntenék? ? fogalmazott.
Kórusaival – a Kántus mellett tíz évig vezette a debreceni orvosegyetem kórusát, és a nagyváradi kórust – 27 országban léptek fel, s mindenütt igyekeztek felkeresni a helyi református gyülekezeteket is, hogy segítsenek ?a közös egyházzenei nyelv kialakításában?. A debreceni volt ugyanis az egyetlen olyan kollégium, ahol a református gimnázium megszakítás nélkül működött az államosítás éveiben is, ahol ?olyan műhely élt, dolgozott és szolgált, amely átmentette ezt a fajta lelkiséget? ? magyarázta.
(MTI/denagy.hu)
Fotó: reformatus.hu
