Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata a trianoni békediktátum 99. évfordulója alkalmából megemlékezést és koszorúzást rendezett a Bem téren, Émile Guillaume Magyar fájdalom című szobránál. Papp László polgármester mondott beszédet, amelyet – hagyományt teremtve – teljes terjedelmében közlünk.
Tisztelt Emlékezők! Kedves debreceniek!
Mi magyarok, a trianoni békeszerződés aláírásának napján nemzetünk történelmének legmegalázóbb, legigazságtalanabb, valamint lélekben és lélekszámban legpusztítóbb eseményére emlékezünk. Közel száz évvel ezelőtt a Központi Hatalmak tagjaként más nemzetekkel együtt vesztessé minősíttettünk és ekként lettünk mind közül a legsúlyosabban megbüntetve. Trianon mélységes igazságtalansága az oka annak, hogy közel száz éve feldolgozatlan a magyar lélekben ez a méltánytalan ország- és nemzetcsonkítás.
Ha az I. világháborúról beszélünk, akkor a magyarok többsége nem egyszerűen egy elvesztett háborúra gondol, hanem ma is vesztesnek érzi magát. Miért? Mert nincs racionális magyarázat arra, ami történt, mert nincs a miértre olyan válasz, amely a mi lelkiismeretünket megnyugtatva magyarázná meg, hogy igen kedves magyarok ezt ti megérdemeltétek.
Apponyi Albert gróf, érzékeltetve a magyarok elkeseredettségét, ezt mondta a békediktátum elfogadása után a nagyhatalmak képviselőinek:
?Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját.”
Ma ez a mondat a politikai korrektség szabályrendszere miatt, talán nem így hangzana, de ez a lényegen semmit nem változtat. Megmutatja a magyarok mély elkeseredettségét és 100 év távlatából láthatjuk ezen kijelentésnek az igazságtartalmát is. Trianon nem megoldotta, hanem elmélyítette a nemzetiségi konfliktusokat, amely először megszülte a 2. világháborút, majd 70 évvel később a Balkánon egy újabb véres háborút. És a 99 évvel ezelőtt létrejött utódállamok közül több, ahogy ezt Apponyi vizionálta, már nem is létezik.
100 éve viseljük a vesztesek terhét. Ma már tudjuk, hogy ott a tárgyalóasztalnál nem nyerhettünk, bármily brilliáns volt Apponyi gróf védőbeszéde, a győzteseket nem érdekelték a magyar érvek, nem érdekelte Teleki Pál híres vörös térképe sem, amely valós képet festett arról, hogy milyen nagyszámú magyar honfitársunk kerül más nemzetiségek uralma alá.
A nagyhatalmak és az utódállamok Magyarországból egy gyenge, kívülről is irányítható országot akartak létrehozni, egyetlen szempont volt csak, a győztesek és szövetségeseik igényeinek kiszolgálása. Itt Közép-Európában végső soron mi magunk voltunk a fizetség, mi magunk voltunk a jóvátétel.
Tisztelt Emlékezők!
Városunk az a város, amely pontosan tudja, milyen sebeket ejtett a majd száz évvel ezelőtt ránk kényszerített trianoni béke. Ennek a városnak a főterén 1919-ben román katonák masíroztak és vittek el szinte mindent, ami mozdítható volt. Debrecent a trianoni békediktátum elvágta természetes földrajzi közegétől: a bihari hegyektől, Nagyváradtól vagy az érmelléki szőlőterületektől.
Debrecen, mint ahogy az ország, a tragikus békediktátum hatására azonban nem tört meg. Városunk 1920. június 4. után egy másik történelmi szerepbe lépett. A két világháború között Debrecen lett az a város, amely a határokon átnyúló régió szellemi központjaként definiálta magát, és nyújtott támogatást a határon túli területek magyarságának az oktatás, a kultúra és az egészségügy területén. Ez az eszme a mai Debrecen működésének, fejlődésének is az egyik legerősebb alapelve. A két világháború között épült a debreceni klinika, hatalmas egyetemi fejlesztések zajlottak és ezzel egyidejűleg fejlődött a város közoktatási rendszere, amelyek által Debrecen alkalmassá vált arra, hogy segítőkezet tudjon nyújtani a határ túloldalán maradt magyarságnak.
Az akkor megkezdett munkát folytatjuk ma, amikor a kultúra területén a Latinovits színház befejezésével teret adunk a debreceni valamint a határon túli, főleg erdélyi és partiumi színházak együttműködésének, képzésének, helyreállítva ezáltal az évezredes kulturális kapcsolatokat. A Debreceni Egyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem együttműködése ugyanezt eredményezi az oktatás területén. És tesszük ezt a gazdaságban is, amikor a határokon átnyúló régió legerősebb gazdaságát hozzuk létre Debrecenben erős kapcsolatok kiépítésével, szándékaink szerint Kelet-Szlovákia, Kárpátalja és a Partium irányába. Kultúra, oktatás, gazdaság és erős emberi kapcsolatok.
Amit Trianon lerombolt, azt 100 évvel később újraépítjük. A történelem nem ért véget 1920. június 4-én. Egy erős Magyarország és egy erős Debrecen a záloga annak, hogy meghaladjuk Trianon tragikus örökségét.
Hadd idézzek ide egy néhány nappal ezelőtt elhangzott gondolatot, amelyet Ferenc pápa mondott Csíksomlyón:
?Ez a nép a szenvedések közepette sem fárad el keresni az élet vizének a forrását, ahol a remény új erőre kaphat.?
Engedjék meg nekem, hogy magyarként értelmezzem ezt a mondatot, úgy, ahogy ezt mi érteni szeretnénk: Igen, 100 év megaláztatás, szenvedés után sem fáradunk el, nem adjuk fel és hiszünk abban, hogy a magyarság új erőre kaphat itt a Kárpát- medencében.
Tisztelt Emlékezők!
Trianon sebeire csak részben gyógyír az emlékezés és az, hogy évről-évre összegyűlünk mi magyarok a Trianoni emlékműveknél szerte a világban. A legfontosabb, hogy bízva egy erős Magyarországban megteremtsük az elszakított országrészek ezer és ezer szállal történő összekapcsolását.
Ma olyan kort élünk, amikor Magyarországnak esélye van arra, hogy az elvesztett XX. század után a magyarok sikeréről szóljon a XI. század.
És ebben a sikerben Debrecennek, mint az országhatárokhoz legközelebb eső régióközpontnak kiemelkedő szerep jut. Újra összekötjük az elszakadt országrészek magyarságát. Mi ezzel járulunk hozzá Trianon örökségének felszámolásához.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
