A Magyar Honvédség létrejöttének 170. évfordulója és az első világháború centenáriuma tiszteletére, A nagy háború vége, avagy magyar katona az olasz fronton címmel emlékkonferenciát rendeztek Debrecenben.
Magyar Honvédség a hagyományokra épülő és történelmi eseményeken átívelő értékrendjének fontos részét képezik azok a történelmi személyiségek, valamikori katonák, akikre ma is kötelességünk emlékezni. Az ő példáik szolgálnak alapul mindazon feladatokhoz, amiket ma kell megtennünk hazánk szuverenitása, védelme érdekében. Az ő önfeláldozásuk, hősi példájuk a ma élőket is kötelezi ? volt olvasható a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár által szervezett konferencia meghívójában.
Mintegy ennek a gondolatnak a folytatásaként, Komolay Szabolcs alpolgármester a konferencia megnyitóján arról beszélt, hogy a város számára nagyon fontos a nyugvó örökségünk gondozása. Beszédében utalt a felújítás alatt álló Honvéd Temetőre, amellyel méltó emléket állíthatunk az első világháború hőseinek, illetve arról is beszélt, hogy a város és a dandár dolgozik a világháborús veszteséglista pontosításán, hogy méltó módon tudjanak emléket állítani a hősi halottaknak.
A konferencián az is elhangzott: több millió magyar, köztük nagyon sok debreceni katona harcolt a frontokon az első világháborúban. Szinte nem volt olyan magyar család, amelynek valamelyik férfi tagja ne vett volna részt a harcokban. Ruszin Romulusz dandártábornok nyitóbeszédében arról szólt, az első világháborúról sokáig nem volt szabad beszélni, pedig, amit a magyar katonák tettek akkor, az példaértékű.
Az emlékkonferencián előadások hangzottak el olyan témákban, mint a háborús tömbök kialakulása és változásai a háború menete során; az Osztrák-Magyar Monarchia kézi fegyverei az olasz hadszíntéren; az osztrák-magyar katonai egészségügy 1918-ban, a háború utolsó évének hadi eseményei; de más izgalmas, a hallgatóság nagy érdeklődését kiváltó témákat is feldolgoztak az előadók.
