?Debrecen ? a szabadság fővárosa? címmel, fél éven át tartó rendezvénysorozat emlékezik Debrecenben arra, hogy 1849. január elsejétől június elejéig a cívisváros volt a nemzet fővárosa. Hírportálunk Dr. Fleisz János, nagyváradi történész, egyetemi tanár ?Kossuth és Nagyvárad? című tanulmányából szerkesztett sorozattal idézi fel a ?másik főváros? szomszédságában történt eseményeket. A következő részekben Kossuth Lajos és Nagyvárad kapcsolatát mutatjuk be.
KOSSUTH ÉS NAGYVÁRAD 1850-1894 KÖZÖTT 2.
A bonyolult politikai és közjogi helyzetben hozott páratlan határozat nagy felzúdulást váltott ki országszerte. ?Még a félhivatalos sajtó is mint szenzációs újságot fogadja Nagyvárad merényletét a magyar nemzet szívből eredő hazafias kultusza ellen? ? írja vezércikkében a Nagyvárad politikai napilap. Az ország többi sajtóorgánumai is elítélő cikkeket közöltek. A Szegedi Napló Szégyenteljes határozat című cikkében ezt írja: ?leírni is nehéz, amit kimondott határozatul a nagyváradi kormánypárt, hogy politikai hatóság az ellenzéki politikát űző Kossuth Lajost ki nem tüntetheti, tehát díszpolgárnak sem választhatja meg.? Majd sorait így zárja: ?Nem esik nagy baj a Herostratesek elfojthatatlan dicsőség vágya miatt az általános közérzületen, de a nagyváradi társadalom, mely egyes tagjainak kapaszkodási vágya miatt hosszú ideig pirulni lesz kénytelen, ha nem is adhatott egyhangú kifejezést szíve melegének, jelen van ott ahová minden hazáját szerető magyar ember szívesen vágyódik, jelen van Kossuth Lajos beszennyezhetetlen nevének dicsőségét hirdető nemzeti ünnepen.? Az Arad és Vidéke Nagyvárad szégyene címmel közöl cikket, amelyben leírja: ?Nagy és zajos vitatkozás után elhatározták Tisza Kálmán hívei, hogy Kossuth üdvözléséhez hozzájárulnak, de díszpolgárul nem választják meg. (A nyomorultak! ? teszi hozzá a a lap szerkesztője)?A fővárosi sajtó is elmarasztalólag írt a döntésről. Az Egyetértés Gyászmagyarok címmel közöl írást. Ebben többek között ezeket írja: ?Nagyvárad törvényhatósági közgyűlésén 39-en voltak a gyászvitézek, kik többségi határozat erejével Kossuth Lajost a város díszpolgárává választani vonakodtak.?
??Akadtak más törvényhatóságok, melyeknek szintén kormánypárti többsége meggyőződésével és pártszellemével teljesen megegyezhetőnek tartotta, hogy a díszpolgárság adományozásával tűntesse ki hódolatát a magyarság legnagyobb élő alakja iránt. Nem is a politikai szellem szolgálatából fakadt az a határozat, hanem sivár lelkek és száraz elmék gondolkodásából, melyeket sohasem hevít át meleg érzelem?? A Magyar Hírlap írását így fejezi be: ?A nagyváradi határozat ostorcsapás. Nemcsak sebet üt ? de meggyaláz. Csak az lehet egyetlen vigasztalásunk, hogy ez nem a magyar érzés és gondolkodás gyökeréből fakad, hanem a hivatalos felfogás bizantinizmusából.?
Mindezek az elmarasztalások jogosak voltak lévén, hogy Arad és Budapest is díszpolgárává választotta Kossuthot, így az ország jelentősebb városai közül mindössze Nagyvárad maradt ki, arról pedig hogy valamely településen Kossuth díszpolgárságra való felterjesztésének indítványát elutasították volna, nincsen tudomásunk. Szomorú eredménye volt ez a váradi politikai küzdelmeknek.
Természetesen a város lakossága is felháborodva fogadta a hírt s már másnap 1892. szeptember 10-én spontán mozgalom indult. A jogakadémia diákjai és a független érzelmű polgárság fáklyásmenettel, az élen Kossuth nótákat húzó zenekarral vonult fel tömegesen a város utcáin. A menet éljenezte Kossuthot és a javaslatot támogatókat és abcugolta az indítványt leszavazókat.
A következő napon szeptember 11-én vasárnap délután nagyszabású tiltakozó körmenetet szerveztek, amelyet egy nagy nemzeti lobogó nyitott meg ?Éljen Kossuth Lajos? felirattal. A több ezerre tehető tömeg az új vashíd előtt megállott, elénekelte a Szózatot s aztán egy fekete szégyen lobogót rajta óriási 39 felirattal a Körösbe dobott. Szokoly Tamás beszédében hivatkozva a szerencsétlen pénteki napra, kívánta hogy legyen alkalom Nagyvárad város polgárainak a szomorú dolog helyrehozására.
A tömeget az is felbőszítette, hogy a városi közgyűlés leszavazta, hogy az új vashidat Szacsvay-hídnak nevezzék el. Emiatt a hídon állva, azt jelképesen elnevezték Szacsvay-hídnak.
Ilyen előzmények után került sor Kossuth 90 éves születésnapjának megünneplésére a városban és a megyében. Az ünnepségeket szervező bizottság 1892. szeptember 13-án felhívta a város polgárságát, hogy közösen ünnepelje meg az évfordulót, lobogózzák fel a házakat, jelenjenek meg a lutheránus templomban az istentiszteleten és a díszvacsorán a Zöldfa vendéglő nagytermében.
Az ünneplésre az egész város magas szinten készült. 1892. szeptember 16-án a nagyváradi királyi jogakadémia polgársága küldött üdvözlő levelet Kossuth Lajosnak, szeptember 18-án pedig Nagyvárad ünneplő polgársága küldött üdvözlő táviratot Kossuth Lajosnak. Ugyanaznap a nagyváradi iparoskör egyhangú határozattal Kossuth Lajost az egylet örökös díszelnökének választotta és erről ? kérve, hogy fogadja ezt el ? díszes oklevelet küldött a turini remetének.
Bihar megye a városnál nagyobb mértékben óhajtotta üdvözölni a magas kort elért Kossuthot. Erről az indítványt 1892. szeptember 19-én Szabó József megyei bizottsági tag nyújtotta be és azt az alispán a közgyűlés elé terjeszti. A javaslatban méltatják Kossuth történelmi szerepét és elismerik, hogy ?a nemzetnek akkor tanusított hősiessége és halált megvető áldozatkészsége tette lehetővé azt, hogy közel 20 évi szenvedés után a nemzet hőn óhajtott vágya a törvényes alkotmányos állapot helyreállítása s az az uralkodó házzali kibékülés végre teljesült.? Bihar megye közgyűlése az indítvány alapgondolatával egyező üdvözletet fogadott el, annak ellenére, hogy dr. Beöthy László országgyűlési képviselő kiemelte kötelességük ezt megtenni, ?bár nagy a különbség politikai tekintetben a megye közönsége és Kossuth elvei között.?
Az üdvözletet 1892. szeptember 24-én tették postára és hangulata az ünnepséghez méltó volt. A levél utolsó részében sikerült összeegyeztetni a politikai helyzet kettősségét is: ?De bármily áthidalhatatlan az űr, mely e nemzet szuverén akarata és hazánk mélyen tisztelt nagy fiának jelenlegi magatartása között van ? legyen meggyőződve, hogy Önt, mint a jogegyenlőség és szabad eszmék korszakának dicsfénnyel környezett bajnokát a hálás elismerés s a hazafiúi kegyelet szent érzelmeivel ünnepelni meg nem szűnünk soha!?
Kossuth születésnapját Nagyváradon 1892. szeptember 18-án vasárnap méltóságteljesen ünnepelték meg. A lakosság válaszolva a felhívásra, kitette a nemzeti színű zászlót és a középületek többsége is fel volt lobogózva. Az ünnepségek Istentisztelettel kezdődtek az evangélikus templomban, ahol id. Rimler Károly tartott beszédet. Ebben emelkedett hangon felhívta a hallgatóságot, hogy vegyenek példát Kossuthtól a hazaszeretet ápolására, hogy mikor a hazáról van szó, félre kell tenni mindazt ami a polgárt a polgártól megkülönbözteti??
Az ünnep díszlakomával folytatódott a Zöldfa szállóban, amely szűknek bizonyult az alkalomhoz. Itt számos lelkes hangú pohárköszöntő hangzott el, amelyben különböző megközelítésből méltatták a 90 éves Kossuth elvitathatatlan érdemeit.
A Kossuth ünnep természetesen az egész Bihar megye területén zajlott és mindenütt lélekemelő momentumok ismétlődtek meg. Az egész ország ünnepelt mint egy nemzeti ünnep alkalmából. A nagyváradi botrányos díszpolgársági szavazás csak kis mértékben tudta beárnyékolni a váradiak ünnepét, azonban más városokba is számon tartották. Így a kolozsvári Kossuth ünnepélyen ?a fáklyásmenet alatt a 39 Kossuth ellen szavazó nagyváradi névsorát megégették.?
1894.március 20-án Kossuth Lajos meghalt. A váradi lapok gyászkeretes címlappal jelentek meg, napokon keresztül tájékoztattak a temetés előkészületeiről, elismeréssel méltatták hosszú életútját, beszámoltak az országos és nemzetközi méretű részvétről, stb.
Kossuth halálhíre nagy döbbenetet keltett mindenütt az országban.
Bihar megye és Nagyvárad is részt vett a mély gyászban. A városnál rendkívüli közgyűlés összehívását kezdeményezték, de elhatározták a nagyváradi polgárság nagygyűlésének összehívását is. A Bihar megyei törvényhatósági bizottság ülésén 1894. március 21-én Hegyesi Márton méltatta Kossuth elévülhetetlen érdemeit és indítványozta, hogy örökítsék meg Kossuth halhatatlan érdemeit a közgyűlés jegyzőkönyvében, küldjenek részvét táviratot Kossuth Ferencnek és bízzák meg az alispánt a részvéttel kapcsolatos intézkedések megtételével.
A Nagyvárad politikai napilap igyekszik bemutatni az országos gyász minden mozzanatát sőt, már március 21-én kezdeményezi a gyűjtést Kossuth Lajos szobrára. Nagyváradon és Bihar megyében széles mozgalom indult a részvét méltó kifejezése érdekében. A nemzeti gyász egy időre háttérbe szorította a pártviszályokat és a válaszfalak egy időre leomlottak. Elsőnek a nagyváradi függetlenségi és 48-as párt tartott gyűlést, ahol egyhangúlag elhatározták, hogy részvéttáviratot küldenek Kossuth családjához s a temetésen koszorút helyeznek a ravatalra, a gyűjtésből megmaradt összeget pedig a Kossuth-szobor alaphoz utalják.
Nagyvárad város rendkívüli közgyűlését 1894. március 22-én tartották, ahol egyedül a Kossuth halála folytán teendő intézkedéseket tárgyalták meg. A tanács előterjesztésében Kossuth kiemelkedő érdemeit vették számba és javasolták a részvét jegyzőkönyvben való megörökítését, részvéttávirat küldését Kossuth Ferenchez, háromtagú (Rácz Mihály főjegyző, Rádl Ödön és Szokoly Tamás) küldöttség kiküldését a temetésre és koszorú elhelyezését a torinói ravatalra. Ezt dr. Várady Zsigmond azzal egészítette ki, hogy indítványozta ?Nagyvárad egy utcáját, például a Sas-utcát Kossuth-utcának nevezzék el.? Ezt az indítványt egyhangúan elfogadták.
A különböző pártok, társadalmi szervezetek is sorra tartották gyűléseiket, ahol megtárgyalták az országos mozgalmakhoz való csatlakozás módozatait, valamint saját helyi kezdeményezések elindítását. Így a függetlenségi és 48-as párt szorgalmazta a gyász betartását és gyászmise és emlékbeszéd tartását a szabadban.
Közgyűlést tartott a nagyváradi királyi jogakadémia ifjúsága is, ahol a gyász módozatairól döntöttek.
A nagy halott hazahozatalának ténye sokakat megmozgatott és sokan készültek Nagyváradról és Bihar megyéből a budapesti temetésre utazni. Emiatt külön vonat indítását kezdeményezték.
A Szent László téri nagy gyászünnepély ? amelyet a budapesti temetés napjára tűzték ki ? megszervezésére egy rendező bizottság alakult, amelyet Bertsey György ipartestületi elnök vezetett. A rendező bizottság felhívást intézett Nagyvárad város polgárságához, hogy vegyen részt az 1894. április elsején vasárnap tartandó gyászünnepélyen, amelynek programját is ismertették.
A városban a különböző felekezetek gyászistentiszteletet tartottak templomaikban.
Nagyvárad és az egész Bihar megye gyásza napról napra jobban megnyilatkozott. Szaporodtak a magánházakra kitűzött gyászlobogók, a gyászfátyolok a karokon és a kalapokon. A torinói gyászszertartáson képviselve volt mind Bihar megye mind Nagyvárad és a koszorúkat is odaszállították. A temetésre pedig szinte zarándoklás indult az ország fővárosába. Nagyvárad gyásza a város arculatában is kifejezést nyert. Az összes középületen gyászlobogók lengtek, az egyházi intézmények közül pedig a római katolikus, a görög katolikus, az izraelita orthodox és Cion templomokon.
A kereskedések kirakatai is nagy gyászpompával voltak feldíszítve, legtöbb helyen Kossuth arcképe volt kitéve koszorúkba foglalva és két oldalt nemzeti szalaggal díszítve. Természetesen voltak akik kimaradtak a gyászból, így a görög keletiek (ortodoxok) nem gyászolták Kossuthot, de a Magyar Állami Vasutak sem.
A gyászból a megye minden nagyobb helysége kivette részét, egyesek közülük, például Margitta, 10 tagú küldöttséget küldött Budapestre, hogy elhelyezze koszorúját Kossuth koporsójára.
A torinói ravatalra összesen 4 koszorút juttattak el: Bihar megye, Nagyvárad város, a nagyváradi 48-as és függetlenségi párt és a nagyváradi királyi jogakadémia koszorúját.
A különböző társadalmi szervezetek, egyesületek és intézmények is igyekeztek kifejezni kegyeletüket. Ilyenek voltak például a Kerskedelmi és Iparkamara, az Ügyvédi Kamara, a Kereskedelmi Csarnok, a Nagyváradi Iparoskör stb. Ezek felhívásaikban általában a veszteségről és a nagy hazafi érdemeiről, illetve részvéttávirat küldéséről és a felállítandó Kossuth szobor költségeihez való hozzájárulásról olvashatunk. Mindezek a gyász tömegjellegét és mélységét mutatják.
Bihar megye közgyűlése utasította az alispánt, hogy a megye mély fájdalmát és gyászát részvéttáviratban fejezze ki a Kossuth család előtt. Ezt a gyászoló család legidősebb férfitagjához, Kossuth Ferenchez küldték s benne a testület ?a haza egyik legnagyobb fiának halálával szenvedett nemzeti nagy veszteség felett legmélyebb fájdalmának ad kifejezést.?
A nagyváradiak utazása a budapesti temetésre nagy méretű volt, azonban az idő rövidségére hivatkozva különvonatot nam hagytak jóvá, viszont azok számára, akik bejelentették utazásukat, gondoskodtak megfelelő számú vasúti kocsiról.
1894.március 31-én a nagyváradi polgárokból alakult gyászünnepet szervező bizottság is elhatározta, hogy Kossuth Ferencnek részvéttáviratot küld, amelyben kifejezik, hogy Nagyvárad város lakossága is teljes lélekkel osztozik a mély és igaz fájdalomban.
A város történelmének egyik legnagyobb gyászünnepségére a budapesti temetés napján 1894. április 1-én került sor. A Szent László téren 8000-re becsült tömeg gyűlt össze és a dalárda gyászdalának elhangzása után Sulyok István református lelkész imával kezdte az ünnepélyt, majd beszédében Kossuthot méltatta. A Szózat elhangzása után Shütz Gyula joghallgató beszélt, aki megállapította: ?Nemzedékek halnak nemzedékek után: Kossuth Lajos emléke élni fog örökké!? Ezután Szirmai Lajos Fehér Dezsőnek ez alkalomra írt költeményét adta elő. Befejezésül Kossuth nóták hangzottak el.
Aznap gyászistentiszteletek voltak a református templomokban, gyászünnepély az ortodox izraelita iskolában stb. Mindenütt sokan vettek részt, bár a hatóságok igyekeztek csökkenteni a tömegméreteket, többek között azzal is, hogy a katonaságot teljes készenlétbe helyezték, emiatt nem hagyhatták el a laktanyákat.
Kossuth gyászünnepek egész Bihar megyében voltak, mint ahogy az egész országban. A budapesti temetés lényegében politikai eseménnyé vált, az ellenzék némán tűntetett a dualista berendezkedés ellen, a kormány pedig mindent megtett a gyászünnepeken résztvevők számának korlátozása érdekében. Kossuth halála és ez által alakjának felidézése hozzájárult a szabadságharc hagyományainak felélesztéséhez. A váradi lapokban folytatódtak a Kossuth irataiból, leveleiből való idézetek, gakran aktuálpolitikai ízű kommentárokkal. A Kossuth kultusz, amelyet addig sokan megkérdőjeleztek még jobban elterjedt. Hozzájárult ehhez többek között, hogy 1894. áprilisától Nagyváradon volt Kossuth Lajos utca és amikor több városban megindult a mozgalom Kossuth szobor felállítására, ebből Nagyvárad sem akart kimaradni. A gyűjtés ? mint említettük ? rögtön megindult, viszont az ünnepségek után röviddel került inkább előtérbe. A Kossuth-szobor ügyéről szervezett gyűlésen ?elhatározták hogy a mozgalmat megindítják, bevonva abba a megye és város vezérlő elemeit, akikről nem tételezi föl senki, hogy a hazafias mozgalomtól tartózkodjanak, melynek sikere egyszersmind Biharországnak és Nagyváradnak is díszére fog válni.?
Nagyvárad 1894. április 12-én tartott közgyűlésének két fontos pontja is foglalkozott Kossuth Lajossal. Először felolvasták a Torinóba küldött bizottság jelentését. Ebből kiderült, hogy betegsége miatt Rádl Ödön nem tudott elutazni, így a torinói ravatalra Rácz Mihály és Szokoly Mihály helyezte Nagyvárad város koszorúját. Utána felolvasták azt a javaslatot, mely 1000 korona adományozását indítványozta a budapesti Kossuth szoborra. A hazafias szellemtől áthatott közgyűlés elfogadta az indítványt, így jelentősen hozzájárult e nemzeti célhoz.
Kossuth halálával kapcsolatos gyászünnepek és részvétnyílvánítások hozzájárultak a korábban gyakran próbára tett nemzeti öntudat megerősödéséhez. A hazafias érdeklődést azonban rövidesen a honfoglalás évfordulója kötötte le, de ez az időszak már a következő fejezethez tartozik.
Összegezve Kossuth Lajos és Nagyvárad kapcsolatait az emigráció hosszú évtizedei alatt, feleleveníthetjük ennek fontos momentumait. Néhányan Kossuthot elkísérték emigrációjának első állomásaira, később csak a sajtó közölhetett róla rövid híreket. Jelentősek voltak Nagyvárad illetve Bihar megye és Kossuth Lajos közötti levélváltások. Ilyenekre került sor 1867-ben a kiegyezés alkalmával, 1882-83-ban Kossuth 80. születésnapja alkalmából. Ezek mind közös vonást mutatnak a többi nagyvárosban történtekkel. 1892-ben viszont sajátos esemény történt a városban. Amikor Kossuth 90. születésnapja alkalmából újból elindult díszpolgárrá avatásának hulláma és több nagyobb város, így Budapest, Arad és Szatmárnémeti díszpolgárává avatta Kossuthot, Nagyváradon ezt az indítványt elutasították nagy országos és helyi felzúdulást váltva ki.
Ezek után Kossuth 90 éves születésnapjának megünneplése a város egész népességét megmozgatta. Ezúttal már levélváltásra nem került sor, de Nagyvárad polgársága és Bihar megye közgyűlése is üdvözölte Kossuthot.
Kossuth halála 1894-ben mélyen megrendítette a nagyváradiakat és Bihar megyeieket egyaránt és széles mozgalom indult a gyász és részvét méltó kifejezése érdekében. Nagyvárad küldöttséget küldött Torinóba a ravatalhoz, s elhatározta, utcát neveznek el Kossuthról. Tucatnyi részvéttáviratot küldtek Nagyváradról és a budapesti temetésen sokan vettek részt Nagyváradról és Biharból. Kossuthot ugyan nem tekintették a nemzet halottjának, mégis a gyász megemlékezéseket maga a nép rendezte nagy pompával. A temetés napján mintegy 8000 ember részvételével került sor a város főterén a Szent László téren megható gyászünnepségre. Nagyvárad rögtön melléállt az országos kezdeményezéshez, amely a fővárosban impozáns Kossuth szobor felállítását határozta el és ezt jelentősen támogatta. Ugyanakkor megkezdődött a gyűjtés egy Nagyváradon felállításra kerülő Kossuth-szobor céljára is.
Kossuth halála még sokáig visszhangzott a váradiak lelkében, de a gyászhullám viszonylag hamar elült és újból előtérbe kerültek a mélyben meghúzódó politikai ellentétek.
Kossuth Lajos és Nagyvárad 1850 és 1894 közötti kapcsolatának eseményei és dokumentumai értékes fejezetét alkotják nemcsak Nagyvárad és Bihar, hanem az egész magyarság művelődéstörténetének. Megismerésük által gazdagabbá válhat mind Nagyvárad várostörténete, mind pedig a Kossuthról kialakult bonyolult kép.
