A nagyváradi filharmónia május 10-i koncertjének szólistája Roman Kim, akinek lélegzetelállító virtuozitása, művészi lelkesedése és féktelen energiája számos ország koncerttermét elbűvölte már. A Niccol? Paganini és Jimi Hendrix által megihletett fiatal hegedűművész nagyon bonyolult klasszikus darabok előadásával, valamint átiratok és újabb darabok komponálásával próbálja meg leküzdeni a hangszer valamennyi technikai-előadói akadályát. Roman Kim egy Superior Alexander Hazin hangszeren játszik.
Roman Kim, tanulmányait négy éves korában kezdte el és igen fiatalon, alig hét évesen, egy nemzeti verseny győztese lett. 2000-ben a Mstislav Rostropovich Alapítványtól kapott ösztöndíjnak köszönhetően kezdte tanulmányait a moszkvai Központi Zeneiskolában. Ezt követően a kölni Zeneegyetemen tanult tovább, a neves hegedűművész, Viktor Tretiakov osztályában. Tudását Maxim Vengerov, Midori Goto, Lewis Kaplan, Miriam Fried és Gidon Kremer hegedűművészek mesterkurzusain tökéletesítette. Pályafutása során számos koncertet tartott Németországban, Spanyolországban, Izraelben, Olaszországban, Oroszországban és Dél-Koreában. A kölni Nemzetközi Verseny I díja után debütált szólistaként a kölni Filharmonikusokkal. A koncertet követően a Kölner Stadt Anzeiger újság a következő szavakkal ecsetelte a művész kvalitásait: ?Nincs még egy ilyen zenész aki öt perc alatt ennyi hangot ilyen különc módon meg tud szólaltani, mint ő.? A Niccol? Paganini hegedűművész és Jimi Hendrix élete és munkássága által megihletett fiatal hegedűművész nagyon bonyolult klasszikus darabok előadásával, valamint átiratok (Bach: Badinerie, Air) és újabb darabok komponálásával (Három románc hegedűre és zongorára, I Brindisi) próbálja meg leküzdeni a hangszer valamennyi technikai-előadói akadályát. Roman Kim egy Superior Alexander Hazin hangszeren játszik.
A koncert meghívott karmestere, Andrea Barizza a La Spezia-i Giacomo Puccini Zenekonzervatóriumban végzett zongora szakon. Ezt követően zenekari vezénylést tanult a drezdai Carl Maria von Weber Zeneegyetemen, Christian Kluttig és Steffen Leissner irányítása alatt. Számos mesterkurzus résztvevője volt (Piero Bellugi – Firenze és Vlagyimir Jurovszkij – Berlin). 2015-ben elnyeri a Német Központi Egyetem Karmesterversenyének II. díját. A drezdai Filharmónia karigazgatójának volt az asszisztense, a Landesbühne Sachsen intézménynél töltött be korrepetitori pozíciót, majd 2016-ban a drezdai Állami Operettnél dolgozott asszisztensi és korrepetitori minőségben. Karmesteri karrierje során lehetősége nyílt számos nemzetközileg elismert hegedűművésszel együtt dolgoznia, úgy mint Dmitrij Berlinszkij, Valery Vorona és Viktor Tretiakov. Andrea Barizza jelenleg a drezdai Filharmónia karmesterének, Michale Sanderlingnek az asszisztense.
Műsoron:
G. Rossini: Olasz nő Algírban ? nyitány
N. Paganini: 1., D-dúr hegedűverseny, op. 6
J. Brahms: II., D-dúr szimfónia, op. 73
Vezényel: ANDREA BARIZZA (Olaszország)
Közreműködik: ROMAN KIM ? hegedű (Németország)
A május 10-én megrendezésre kerülő hangversenyre három kivételes remekművet tűzött műsorra a Nagyváradi Állami Filharmónia.
Hangversenyük kezdő műve Gioachino Rossini (1792?1868) Olasz nő Algírban című nyitánya lesz. Rossini stílusa ebben a nyitányban is változatlanul friss, szellemes, virtuóz, magával ragadó és a mű során persze többször is újra találkozhatunk a jellegzetes és elmaradhatatlan rossinis fokozással.
Ezt követően Niccol? Paganini (1782?1840) 1., D-dúr hegedűversenye, op. 6 fog felcsendülni. Paganini a hegedű mestere, a 19. századi romantikus hangszervirtuóz előadó-zeneszerző ideál megteremtője, aki ámulatba ejtette a kor egész Európáját ördögien virtuóz játékával. Népszerű hegedűversenye máig komoly technikai követelmények elé állíja a mindenkori szólistát.
Az est második felében Johannes Brahms (1833?1897) II., D-dúr szimfóniáját (op. 73) hallhatja a közönség. A szimfónia komponálásába 1877 júniusában kezdett bele, és az év végére a teljes mű elkészült. 1877. december 30-án a Bécsi Filharmonikusok mutatták be, Richter János vezényletével. A műnek olyan sikere volt, hogy a közönség a harmadik tételt meg is ismételtette a koncert végén. Brahms szimfóniájából életkedv és erő árad, kedélyes és kedves hangvétele ellentmond mindazoknak, akik Brahmsot komor és tépelődő hangulatú művei alapján egyoldalúan ítélik meg.
