?Debrecen ? a szabadság fővárosa? címmel, fél éven át tartó rendezvénysorozat emlékezik Debrecenben arra, hogy 1849. január elsejétől június elejéig a cívisváros volt a nemzet fővárosa. Hírportálunk Dr. Fleisz János, nagyváradi történész, egyetemi tanár ?Kossuth és Nagyvárad? című tanulmányából szerkesztett sorozattal idézi fel a ?másik főváros? szomszédságában történt eseményeket.
Nagyvárad a megtorlás idején
A megtorlás elől sokan voltak kénytelenek bujdosni, illetve elmenekülni. Az osztrákok a fogoly honvédeket Aradra szállították. A tábornokokat és a volt osztrák tiszteket a várba, akik nem szolgáltak az osztrákoknál a városba vitték. Utóbbiakat egyszerűen besorozták közlegénynek és több-kevesebb ideig sanyargatták osztrák mundérban. Ilyenek voltak Biharból Gorove Antal, Beöthy Sándor, Lovassy András stb. Mások súlyos büntetéseket kellett elszenvedjenek. Így Gáspár Andrást tízévi várfogságra ítélték; halálra ítélték, majd 18 év várfogságra, Mezey Károly honvéd ezredest, Tóth Ágoston alezredest; golyó általi halálra, majd kegyelem által 16 évi várfogságra ítélték Simonffy József, Leitner Nándor és Beöthy György alezredeseket és Lukács Dénes ezredest stb. Bémer László nagyváradi katolikus püspököt előbb kötél általi halálra, majd 20 év várfogságra ítélték.
Voltak és működtek cs.k. haditörvényszékek. A nagyváradi 1850 januárjában kezdte el működését. Itt voltak elzárva: Salamon András nagyváradi plébános, Dobozy István, Csengeri Imre, Tar Imre, Hodossy Miklós, Irínyi János, Haller Sándor gróf, stb. A nagyváradi cs.k. haditörvényszék egyike volt a legszigorúbbaknak.
Olmützben szenvedtek: Petrovics András, Simonffy József, Leitner Nándor, Mezey Károly, Tóth Ágoston, Rómer Flóris (8 évi), Ambrus János, Jakab Mihály és Földi János, akiket 15 évi vasban töltendő várfogságra ítéltek. Utóbbi négyet 1852-ben Olmützből Josephstadtba hurcolták át, ahol Hodossy Miklós, Bige Károly és Komáromy György is raboskodott.
A rövidebb időre elítéltek végigszenvedték fogságukat, a hosszabbra elítéltek szenvedéseinek pedig az 1854-i és 1857. évi amnesztia vetett véget.
A menekültek között is sok volt a bihari. Néhányan bekerültek a Kossuthot kísérők közé. Beöthy Ödönnek sikerült Londonba menekülnie, ahova Szemerével Varga István is menekült, a későbbi nagyváradi főjegyző, kivel Szemere együtt ásta el a koronát. Sok család boldogságát szüntette meg a megtorlás és sok életpályát tört ketté.
Nagyvárad tehát 1849-ben kiemelkedő szerepet játszott a forradalomban és szabadságharcban. 1849. január 26 és május 26 között a magyar hadiipar legfőbb központja és így az ország második legjelentősebb városa volt Debrecen után. Ugyanakkor 1849. január 17 és 1849. május 10 között Nagyvárad volt az ország legfőbb ruházati és felszerelési központja.
Ezek létrejöttében és működésében nagy szerepe volt Kossuth intézkedéseinek és utasításainak. Az ő irányításával szinte a semmiből jött létre egy egész iparág, amelynek helytállása nélkül nem kerülhetett volna sor arra a fényes győzelemsorozatra, amelyet tavaszi hadjárat néven ismerünk. Rombauer Tivadar (1803-1855) fegyvergyári igazgató, Lukács Dénes (1815-1867) tüzér alezredes, Lukács Sándor hadfelszerelési kormánybiztos hősies helytállása ma is példaértékű.
Összességében mind a hadiüzemek, mind pedig a felszerelési intézmények megoldották feladatukat és ezzel Nagyvárad fontos szerepet kapott a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb időszakában.
