Nemrég Dr. Mazsu János mutatta be portálunkon a Debreceni, vagy más néven Cívis Értéktárat, valamint a Debreceni Értéktár Bizottság munkáját. Nem volt könnyű dolgunk, amikor Nagyváradon arról akartunk tájékozódni, hol tart a helyi magyar értékek felkutatása, regisztrálása, mert kiderült, több szervezet is bekapcsolódott a munkába és előfordul, hogy párhuzamosan dolgoznak. A Nagyváradi Értéktár Bizottság munkájáról, annak vezetőjével, Nagy József Barnával és szakértőjével, Dr. Fleisz János történésszel beszélgettünk.
Denagy.hu: Kezdjük azzal, Nagyváradról nézve, mit jelent a nemzeti érték fogalma? Miért fontos összegyűjteni és ?tárolni? a nemzeti értékeket?
Nagy József Barna: Nagyváradon, nem sokkal az ú.n. Hungarikum törvény után kezdtünk el foglalkozni a nemzeti értékekkel. Mint tudjuk, a magyar nemzeti értékekről és Hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvényt, közismert nevén, a Hungarikum törvényt, 2012 tavaszán fogadta el az Országgyűlés, hogy az összetartozás, a nemzet egységének erősítése érdekében örökségünket, a magyar kultúra évezredes értékeit, a magyarság szellemi és anyagi alkotásait, ember alkotta és természet adta értékeit átfogó értéktárban összesítsük. A Hungarikum törvény értelmében készül a Magyar Értéktár is. Ez a gyűjtemény a települési, a tájegységi, a megyei és az ágazati értéktárakat, valamint a külhoni közösségek értéktárait tartalmazza.
Dr. Fleisz János: Nagyváradon, ha lehet, még fontosabb magyar nemzeti értékeink összegyűjtése és felleltározása, megismerése és tárolása, hiszen a román állam keretében az utóbbi száz évben szinte folyamatos veszélyben voltak a magyar értékek, sok tűnt el részben vagy teljesen, mások pedig kivesztek a köztudatból. Fő feladatunk tehát, hogy ne hagyjuk pusztulni nemzeti értékeinket! Az értékmentés mellett ugyanakkor fontos ezek összegyűjtése, megismertetése, fejlesztése és főleg tovább örökítése, hiszen szükséges az értékteremtés is, a nagyváradi féltve őrzött magyar nemzeti értékek pedig szerves részét képezik a Kárpát-medencei magyar értékrendszernek.
Denagy.hu: Tudomásom szerint a határon túli területek közösségei is bekapcsolódtak a munkába, és 2015-ben, létrejött az Erdélyi Értéktár Bizottság. Hogyan működik, és hogyan szerveződik az értéktárak határon túli hálózata?
Nagy József Barna: Mi már a Hungarikum törvény megjelenése után, 2013-ban elkezdtük az Értékek összegyűjtését, megkerestük azokat a szakembereket, akik segítségünkre lehetnek az értékek összegyűjtésében, leírásában. Így kezdődött az együttműködésünk Dr. Fleisz Jánossal. Az alulról építkezés jegyében, a megkeresett szakemberekkel, egyesületekkel, civilekkel megalakultak a különböző Értéktár Bizottságok, létrejött a Partiumi, a Bihari, az Érmelléki Értéktár Bizottság. Jómagam, mint a Magyar Polgári Egyesület elnöke, a Bihari Értéktár Bizottság megalakulásában vállaltam szerepet. Később az Erdélyi Magyar Néppárt jelöltjeként az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság tagja is lettem. A gyakorlatban úgy kellene működnie az Erdélyi Magyar Értéktárba való jelöléseknek, hogy egy helyi, települési, tájegységi Értéktár elküldi a megyeinek, az a régiósnak és végül az Erdélyi Értéktár Bizottság elé kerül a jelölés, ahol az ott ülő tagok eldöntik, hogy legyen-e erdélyi a felterjesztett érték, vagy maradjon helyi, megyei érték. Természetesen a települési, vagy tájegységi értéktárba az kerül be, amit az ott működő Értéktárak szeretnének, az Erdélyi Értéktár, csak az erdélyi értékeket tartja nyílván, amelyek ettől függetlenül lehetnek helyi értékek is. Végül az Erdélyi Értékek a Nemzeti Értéktár Bizottság előtt kerülnek megmérettetésre. Nagy büszkeség lenne számunkra, ha a Nemzeti értékek közzé minél több erdélyi érték kerülne.
Dr. Fleisz János: Örvendetesnek tartottam, hogy 2015-ben nálunk is rendre megalakultak a különböző értéktár bizottságok, amelyekbe általában kiváló szakemberek kerültek és eredményeket is felmutattak. Az viszont nem volt szerencsés, hogy a szerveződés politikai irányítással történt. Véleményem szerint, mind a kultúra, mind pedig az értéktár mozgalom igazán hatásos és eredményes csak akkor lehet, ha civil keretben széles társadalmi bázisra épülve tevékenykedik. A koncepció is magán viselte a politikai integráció szempontjait, hiszen megalakult egy fő értéktár bizottság a szélesebb értelemben vett Erdély szintjén, viszont például a Partium, mint nagy tájegység, vagy az Érmellék, mint kisebb nem lett megjelenítve. A tevékenységek pedig gyakran elszigetelten vagy párhuzamosan történnek, bár tettem javaslatot, hogy közösen intézve jöjjön létre egy egyeztetett értékbizottsági rendszer, de erre nem volt szándék. Biharban sikeresen működik viszont más vonalon a Lakitelek Népfőiskola keretében a Hegyköz Külhoni Értékfeltáró Kollégium is, amely a Nagyvárad melletti sajátos tájegység értékmentését és értékőrzését végzi.
Denagy.hu: Elérkeztünk a Nagyváradi Értéktárhoz, amely eddig több mint száz váradi értéket regisztrált, többek között a NAC labdarúgócsapatát, a termálforrásokat és az egykori nagyváradi nulladik délkört. Kérem, mutassák be a Nagyváradi Értéktár működését és az összegyűjtött értékeket.
Nagy József Barna: Az elmúlt esztendőben, sokirányú elfoglaltságom miatt, lemondtam az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottságban betöltött tagságomról. Viszont a Nagyváradi és Bihar megyei Értéktárakkal és értékekkel a továbbiakban is foglalkozom. Az elmúlt esztendőben dr. Fleisz Jánossal összeállítottunk egy olyan Nagyváradi Értéktárat, amelyben eddig több mint száz értéket írtunk össze, de a munka nem állt meg 2019-ben sem, hiszen szeretnénk minden nagyváradi értéket összegyűjteni. A Nagyváradi Értéktárba műemléképületek, Nagyvárad neves szülöttei kerültek, de vannak itt történelmi események (Váradi béke), vagy olyan egyedi értékek, mint pl. a Váradi Regestrum. Mindezek mellett természetesen a Bihar megyei értékekre is odafigyelünk, lehetőségeink szerint azokat is gyűjtjük.
Dr. Fleisz János: Magam úgy kerültem kapcsolatba az értéktár mozgalommal, hogy a Partiumi Értéktár Bizottság vezetésére kaptam felkérést az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácstól, de végül ez hosszabb szervezési folyamatot igényel, mivel várostörténészként a nagyváradi értékekkel foglalkoztam, így a nagyváradi értéktár bizottságban vállaltam azonnal konkrét szerepet. Megkönnyítette ezt, hogy dr. Mazsu Jánost, a Debreceni Értéktár Bizottság elnökét tudományos és közéleti vonalon már régóta ismerem, és így volt lehetőség megtárgyalni, hogyan indulhatna el Nagyváradon is a magyar értéktár mozgalom, illetve ennek sikere esetén, hosszabb távon, hogyan jöhetne létre egy közös térségi értéktár. Ugyanakkor Nagy József Barna, aki akkor az Erdélyi Értéktár Bizottság tagja volt, felkért, hogy közreműködjek a Nagyváradi Értéktár Bizottságban. Ekkor derült ki számomra, hogy milyen nagyszabású feladatról van szó, amely csak folyamatos munkával lehet eredményes. Ehhez persze elsősorban megfelelő szervezeti, szakmai és anyagi keretek kellenének, amelyek jelenleg több okból nem állnak rendelkezésre. Emiatt a váradi értéktár mozgalom még csak az út elején jár. Ráadásul Nagyváradon számos külön nehézséggel kell szembenézni. Először is a város hányatott sorsa miatt a történelem során gyakran kellett súlyos értékvesztést elszenvednie. Ennek következménye, hogy a több mint 900 éves település régebbi előkelő múltjából szinte alig maradt valami. Hol vannak már az olyan európai és világszínvonalú főleg egyházi értékeink, mint például a prágaihoz hasonló méretű egykori középkori székesegyház, a Kolozsvári testvérek által készített királyszobrok, Szent László aranyozott bronz lovas szobra, a régi Szent László Herma, amelyet Győrbe menekítettek, ahol azóta is ?őrzik?, hogy a későbbi híres Ipolyi Arnold gyűjteményt, amelynek főrésze Esztergomba került, ne is említsem. A város protestáns értékeinek is hasonló sors jutott, hiszen például 1660-ban, Várad eleste után a váradi református kollégium diákjai Martonfalvi György professzor vezetésével Debrecenbe menekülnek, amely által a Debreceni Kollégium az ?ország iskolájává? válik. Lényegében a török előtti időkből már csak a váradi vár maradt meg. Másik tényező, hogy Nagyvárad a 19-20. századok fordulója idején gyorsan polgárosodott, korszerűsödött, amely együtt járt a hagyományok és tradicionális értékek átalakulásával, elhalványulásával, esetenként elvesztésével. Ugyanakkor a város kiemelkedő kereskedelmi szerepe, inkább az értékek terjesztésének kedvezett az értékteremtéssel szemben. Ezzel kapcsolatban, ma már a váradiak közül is kevesen tudják, hogy valaha a váradi bor minőséget jelentett, vagy hogy később itt készítették a híres Lótusz keserű likőrt, vagy a Szív szappant. De már az is lassan feledésbe merül, hogy a nagyváradi sörgyártás az egyik legkiválóbb volt az egész országban, sőt román uralom alatt is Dreher sört gyártottak Váradon, de a későbbi váradi sörök is országosan elismertek voltak. (Sajnos mára már mind a nagyváradi szeszgyár mind pedig a sörgyár politikai-gazdasági érdekek áldozatává vált.) A harmadik tényező a már éppen évszázados hatalomváltás következménye. A román uralom nem kedvezett általában sem a városnak, a magyar értékeknek pedig egyáltalán, a város új urai igyekeztek, és sajnos gyakran ma is igyekeznek mindent eltűntetni, ami emlékeztet az 1919 előtti időkre. Emiatt Nagyváradon nem beszélhetünk folytonosságról, a magyar időkből örökölt elemek kis része maradt meg, a polgári múlt értékei pedig a kommunista időszaknak estek áldozatul. A város lakosságának kényszerű, többszöri kicserélődése is egyértelműen hozzájárult ehhez a helyzethez. Magam az értéktárban elsősorban a nagyváradi épített örökséggel, azon belül a katolikus egyházi kötődésű vagy támogatású értékekkel, az összegyűjtöttek közel egy negyedével. Ezek között volt például a Nagyboldogasszony római katolikus székesegyház, a Nagyváradi római katolikus püspöki palota, a vártemplom, de az egykori Premontrei főgimnázium és Jogakadémia épülete is. Az időigényes gyűjtőmunkában segített feleségem, Fleisz Judit történelemtanár is. Természetesen ez folyamosan újakkal bővül, hiszen a váradi épített örökség azért még így is kiemelkedően jelentős.
Denagy.hu: A Nagyváradi Értéktár aktív együttműködést folytat a Budapesti Hungarikum Bizottsággal és a szomszédos Debrecen Cívis Értéktárával, a Nagyváradi Magyar Kulturális Napok állandó programja a Hungarikum kiállítás, tavaly decemberben pedig nagy sikerű Hungarikum Napokat szerveztek közösen a Budapesti Hungarikum Bizottsággal és a szomszédos Debreceni Értéktárral. Milyen terveik vannak, milyen irányba folytatódik az együttműködés?
Nagy József Barna: A magyar értékeket nem csak az Értéktárakba való bekerülésük miatt gyűjtjük, nem csak holmi történelmi emlékként tekintünk rájuk, hanem olyan élő, nemzeti létünket meghatározó értékekként, amelyek a mindennapjainkban is jelen vannak. Ezért minden lehetőséget megragadunk, hogy felkutassuk, bemutassuk értékeinket. Ennek jegyében szerveztünk a Magyar Polgári Egyesülettel Hungarikum Napot Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetemen. Ezen a napon az összes Hungarikumot bemutattuk, nemzeti értékeinkkel foglalkozó előadásokat, kerekasztal beszélgetéseket, kézműves termékek vásárát, gyermekfoglalkozásokat, szerveztünk. Nagy örömünkre, jelen volt Debrecen városa is egy nagyszerű kiállítással, de érdekes előadást is hallhattunk Debrecen értékeiről Dr. Mazsu Jánostól, a Debreceni Értéktár Bizottság vezetőjétől. Mindezek mellett még a Hungarikumok sorába tartozó debreceni páros kolbászt is kóstolhattunk. Hogy debreceni barátaink, testvéreink jelen voltak, számunkra nagy öröm, hiszen Debrecen és Nagyvárad ezer szállal kapcsolódik egymáshoz. Az Értéktárak és értékek mentén már több alkalommal egyeztettünk Dr. Mazsu Jánossal, reméljük gyümölcsöző kapcsoltunk a jövőben is folytatódik.
Dr. Fleisz János: Fontosak az együttműködések, hiszen a jó példák átvehetők, helyi szinten hasznosíthatók. Sokat lendíthetne a Nagyváradi Értéktár fejlesztésén, ha sikerülne esetleg intézményes kereteket biztosítani a Debrecennel való közös értéktár bizottság számára. Azonos koncepcióra és szempontrendszerre alapozva, párhuzamba állíthatnánk a két város értékeit, amelyre lehetne tovább építeni és sokat segítene abban, hogy ezek ne menjenek feledésbe. Ugyanakkor hosszabb távon megtalálhatnánk regionális közös értékeinket is, amelyek megkülönböztetnek bennünket más térségektől. Ebben a Debrecen-Nagyváradi Értesítőnek is fontos szerep juthatna. A Nagyváradi Értéktárban elindult a munka, már látszanak az eredmények, de van még bőven feladat. Csak remélni tudom, hogy a magyar nemzeti értéktár mozgalom hozzájárul majd Nagyváradon és a Partiumban is, mind a nemzeti identitás megerősödéséhez, mind pedig az értékek megbecsüléséhez és tovább örökítéséhez.
Címlapkép: A Nagyváradi Értéktárba felvett Szentlélek kiáradása plébániatemplom, Nagyvárad-Olaszi
