A centenárium jegyében ünnepelte a városnapot Nagyvárad

Október 12-én ünnepelte a város napját Nagyvárad. A dátum két évfordulóra emlékeztet: 1918. október 12-én román értelmiségiek egy csoportja, Aurel Lazăr ügyvéd nagyváradi házában fogalmazta meg az erdélyi románok elszakadási törekvéseit tartalmazó függetlenségi nyilatkozatot; 1944-ben pedig a szovjet és román hadsereg ezen a napon foglalta el a várost. A centenárium jegyében szervezett idei ünnepség minden eddiginél grandiózusabbnak bizonyult.

A városnapot megelőző héten piros-sárga-kék trikolórba burkolózott Nagyvárad központi része. A nemrég felújított főteret és az odavezető utcákat hatalmas kokárda-imitációk és zászlóerdők borították. A főtér történelmi épületeinek falára kihelyezett óriás molinókon az Erdély és Románia egyesülésének harcosait ábrázoló portrék jelentek meg. A városházát, két legendás egykori polgármester, Aurel Lazăr és Rimler Károly portréja díszítette.

Rimmler Károly az 1902-1919 közötti időszakban vezette a várost. Polgármesterré választásának másnapján, 1902. március 22-én ismertette programját a sajtóval, amelyben a közvilágítás bevezetése, a villamos vasút létrehozása, az utcák kövezetének kiterjesztése, az általános csatornázás és vízszolgáltatás megoldása szerepelt. Majd' húszéves vezetése alatt túlteljesítette vállalásait.  Nevéhez fűződik Nagyvárad modernizációja, neki köszönhető a villamos energiaszolgáltatás, a csatornázás, a vízhálózat kiépítése, az ő idejében épültek a ma is emblematikusnak számító paloták, a színház és a városháza. Az első világháború végén, a vörös terror pusztító napjai után, 1919 április 19-én, neki jutott a feladat, hogy a román csapatok élén Nagyváradra bevonuló Moşoiu tábornokot fogadja.

A város jelenlegi polgármestere, Ilie Bolojan, többször kijelentette, hogy példaképének tekinti Rimler Károly munkásságát, és szorgalmazta, hogy a városháza közelében felállított szobor őrizze emlékét.

A hivatalos koszorúzások, beszédek, ünnepi ceremóniák után, a város román lakossága békésen ünnepelt a hazafias népzenei előadásoktól zsongó főtéren, a lacikonyhák pedig a nagyváradiak által kedvelt miccsel és bográcsgulyással kínálták a vendégeket.

A nagyváradi magyar közösség hangulatát pedig talán a Főtér.ro véleményportál cikkírója fogalmazta meg a legtalálóbban: ?? most egyrészt örülhetünk, hogy a város jelenlegi irányítói elismerik az egykori magyar polgármester érdemeit. De azért a váradi magyarok ? és persze a jóérzésű románok ? biztosan nem tiltakoznának, ha inkább egy olyan napon ünnepelnék a város napját, amely valóban közös ünnep lehetne. A mostani ugyanis csak a szakadékot mélyíti a két közösség között azáltal, hogy a magyarokat kirekesztik az ünneplésből, és a legyőzetésükre emlékeztetik őket.?

Fotók: facebook