"A nézelődő turista nem elfogult, hanem felfedező, aki rácsodálkozik a macskakövekre, a felújított palotákra. Megáll a kirakatoknál, beles a cukrászdában ülőkre. Csóválja a fejét, mikor firkás fal előtt halad el, s örül, mikor azt látja, hogy Ady és társai, Dutka Ákos, Juhász Gyula és Emőd Tamás, azaz a Holnaposok szoborcsoportjánál mindig meg-megállnak az emberek, odaülnek közéjük, készülnek a fotók. S örömmel hallgatja a történeteket a színház előtti téren is, hogyan csapta a szelet Ady a nőknek, hogyan hajtott át a tér egyik oldaláról a másikra konflissal" ? írja a dehir.hu újságírója, akit nagyváradi kalandozásain Farkas László újságíró, Stanik István, a debreceni Partium Ház igazgatója és Tóth István fotóművész kísért el.

A szerző nem csak a csodás régi palotákat, de a város száz év alatt megváltoztatott arcát is látja. "A vár felé kanyarodva újra rácsodálkozunk, micsoda sötét erő és embertelen hatalom alakította ki azt az erős kontrasztot kínáló panorámát, melynek egyik szélén gyönyörű szakrális épület, a másikon meg nyomasztó hangulatot árasztó, lepusztult panel magasodik. A várból ez látszik. Ezt látja az itt élő, s ide érkező is. A várban viszont ettől függetlenül ezen a vasárnapon nagy élet van, még tart a Szent László Napok sorozata ? ahol Debrecen is többféle módon jelenik meg vendégként. (A vár szó hallatán a debreceniek gyakran azt érzik, mint amikor a folyók és hegyek hiánya a téma? S amire a nagyváradiak azt mondják: lehet, hogy nektek nincs váratok, hegyetek, folyótok, de van egy olyan városotok, ami másképpen szép.)"

A remek fotógalériát nézegedtve csak egyetérthetünk a Dehír riporterével: "Váradra vissza kell térni mihamarabb. Nincs messze Debrecentől, úgyhogy ide bármikor elgurulhatunk sétálni egy nagyot. Igaz, egy délelőtt vagy délután nem elég megnézni mindent ? arra három teljes nap kellene talán, s akkor a bohém váradi éjszakába is belevethetnénk magunkat."

A teljes cikk ITT olvasható.

Kiemelt kép: dehir.hu