??Drága jó Bandikámnak szegfű volt a kedvenc virága. Kérte, hogy a kis kertet ültessem teli szegfűvel. Úgy is tettem mindig. Emlékszem, hogy valahányszor hazajött, mindjárt kiment a kedves virágai közép, s egy szegfűt tűzött a gomblyukába. De egy szálat nem tépett le anélkül, hogy előbb külön engedélyt ne kért volna. ‘Drága Ides, megengedi, hogy megrövidítsem egy szál bordó szegfűvel?’ – kérdezte minden egyes alkalommal. Persze hogy boldogan megengedtem. A virágok között, az azóta már omladozó filagóriában szeretett olvasgatni. Nyári időben ott írta a verseit is. Azóta is ugyanúgy teleültetem a kertet minden évben szegfűvel. Most is otthoni szegfűből kötött csokrot hoztam a drágám sírjára.”
- I. 1961. 252. Ady Lőrincné: Az én ides Bandi fiam. Rádióélet 1936. február 7.
