A Kis-Helikon Nagyasszonya – Ferenczy Júlia festményei és pasztelljei Nagyváradon
Több mint nyolcvan festményen és rajzon keresztül ismerhetik meg az érdeklődők Ferenczy Júlia erdélyi magyar festőművész és grafikus gazdag életművét azon a kiállításon, amely november 6-án nyílt meg a nagyváradi Római Katolikus Barokk Püspöki Palotában. Az A Kis-Helikon Nagyasszonya – Pasztellek és festmények Ferenczy Júlia művészi hagyatékából című tárlat 2027 áprilisáig várja a látogatókat.
A kiállítás a püspöki palota második emeleti kiállítótermeiben kapott helyet. A mintegy 80 bemutatott olajfestmény, pasztell és rajz végigvezeti a közönséget a Barabás Miklós Céh egykori meghatározó alkotójának életművén, megismertetve a látogatókat jellegzetes színvilágával, lírai hangvételével és művészi látásmódjával.
A nagyváradi tárlatnyitón jelen volt a Fuhrmann-Ferenczy család kolozsvári és Amerikába szakadt ága, köszöntőt mondott Böcskei László megyéspüspök, a nyitóbeszédet Ferenczy Miklós református lelkész, a művész fogadott fia és Fuhrmann Ferenczy Anna, a hagyaték gondozója tartotta a Patachich-trió zenei közreműködésével.
A Barabás Miklós Céh meghatározó személyisége
Ferenczy Júlia (1909–1999) a két világháború közötti erdélyi magyar képzőművészet egyik jelentős alkotója volt. Ahhoz a művészgenerációhoz tartozott, amely a trianoni döntés és az impériumváltás után, megváltozott intézményi és kulturális körülmények között teremtette meg saját művészi pályáját. Az erdélyi magyar képzőművészek összefogásában fontos szerepet játszott az 1929-ben Marosvécsen megalakult Barabás Miklós Céh, amelynek Ferenczy Júlia nemcsak tagja, hanem egyik meghatározó szervezője és lelki motorja is volt.
A Céh fiatal művészeinek első jelentős közös bemutatkozására 1939. december 3-án került sor Kolozsváron. A Kós Károly kezdeményezésére és Bánffy Miklós támogatásával létrejött kiállításon tizenöt festő és szobrász mutatkozott be, akik később a Tizenötök néven váltak ismertté az erdélyi művészeti életben. Ferenczy Júlia ennek a nemzedéknek meghatározó képviselője volt.
Művészetében a hagyományos festészeti formákhoz ragaszkodott, nem kereste a látványos formai újításokat. Kivételes színérzéke, a reneszánsz kompozíciók és szerkezetek iránti vonzalma azonban egyéni karaktert adott alkotásainak. Festményeit a líraiság, a természet szeretete és a lélek melegsége hatotta át. Erdélyi tájak, elmélyült emberi tekintetek és virágcsendéletek jelentek meg vásznain és pasztellképein.
Művészi hitvallását egyszerűen fogalmazta meg: „Szeretem, ami egészségesen szép az életben.” Alkotásaiban ezt a szépség iránti érzékenységet közvetítette, a természet nyugalmát, a tiszta örömöt és az emberi kapcsolatok bensőségességét állítva a középpontba.
Művészeti otthon és szellemi találkozóhely Kolozsváron
Ferenczy Júlia Fuhrmann Károly kolozsvári ötvös- és iparművész feleségeként a város művészeti és szellemi életének fontos szereplőjévé vált. Otthonuk a magyar értelmiségi és művészeti élet számos jeles személyiségének találkozóhelye volt. Megfordult náluk többek között Szabó T. Attila, Entz Géza és Kós Károly, valamint Fülöp Antal Andor festőművész is.
A Kis-Helikon nagyasszonyaként emlegetett Ferenczy Júlia nem csupán alkotóként, hanem a közösségi és kulturális élet szervezőjeként is jelentős szerepet vállalt. Életműve és személyisége az erdélyi magyar művelődési élet egyik fontos értékévé vált. Munkásságát 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével ismerték el, amelyet Göncz Árpád köztársasági elnök adományozott számára.
A nagyváradi kiállítás nemcsak egy jelentős erdélyi magyar művész életművébe engedett betekintést, hanem arra is alkalmat adott, hogy a közönség közelebbről megismerje azt a kulturális közeget, amelyben Ferenczy Júlia alkotott, és amelynek megőrzéséért egész életében dolgozott.
