Vencsellei István parasztcsaládból származott, egy nyírségi tanyabokorból került Debrecenbe. 1951-ben érettségizett, majd cinkográfiát, fényképészetet tanult, közben segédmunkás, utána a Szabadság Lapnyomda nyomdai fényképésze volt. 1966-tól a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagja, 1986 és 91 között az elnökség tagja volt. 1982-ben és 83-ban SZOT-ösztöndíjas, 1960 és 90 között fényképész szaktanár volt a debreceni fényképész szakmunkásképző intézetben. 1961 és 74 között az Atommagkutató Intézet fényképészeként tevékenykedett, 1974-től a Dokumentum Stúdió igazgatóhelyetteseként. Vencsellei 1991-től a MÚOSZ Bálint György Újságíró Iskolájának kihelyezett fotóriporteri szakán tanított, 1995-ben a városi könyvtár dokumentációs stúdiójának vezetője volt, 1975-től a Balmazújvárosi Fotóművészeti Alkotóház egyik alapítója és művészeti vezetője.

1986-tól a Debreceni Fotóklub vezetője; a Hajdúsági Művésztelep állandó résztvevője volt. A művész szürrealisztikus montázsai, kollázsai, egymásra fényképezései, fekete-fehérre redukált (tónusmódosított) hortobágyi képei a legismertebbek. Munkásságának dokumentarista vonulata is volt, amely a hagyományos paraszti világ hiteles ábrázolását tűzte ki célul. Más művészeti területek is érdekelték, többek között tűzzománc fotókkal is kísérletezett ? írja az artportal.hu a fotóművészről.

A nagyváradi fotóstársak is búcsúztak a művésztől