Katonai tiszteletadás mellett vonták fel az Országzászlót Debrecenben március 15-én, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetének 171. évfordulóján. A hagyományoknak megfelelően ezt követően a Petőfi téren, a Petőfi-szobornál folytatódtak az események, majd az ünnepi menet a Kossuth térre, a városi ünnepség helyszínére vonult, ahol Papp László, Debrecen polgármestere mondott ünnepi beszédet. "Debrecen kiemelkedő jelentősége nemzetünk történelmében elvitathatatlan, de azt akarjuk, hogy hazánk jövőjének építésében betöltött szerepünk is megkaphassa a történelmi jelzőt. Ezért építjük az ország keleti részének legerősebb gazdaságát és ezzel párhuzamosan legnagyobb oktatási rendszerét. Ezért erősítjük a város kapcsolatrendszerét határon innen és túl, ezért segítjük az agglomeráció településeit." - mondta Papp László.

Március 15-én reggel gyerekek énekétől volt hangos a nagyváradi Petőfi park. Az itt álló Petőfi szobrot a hagyományokhoz híven óvodások, iskolások is megkoszorúzták. A délelőtt folyamán a nagyváradi politikai pártok, szervezetek, civil- és egyházi intézmények a város 1848/49-es emlékhelyein rótták le tiszteletüket a forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt.

Hagyományőrző huszárok az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából tartott ünnepélyes masírozáson, a debreceni Piac utcában 2019. március 15-én. MTI/Czeglédi Zsolt

?Debrecen ? a szabadság fővárosa? címmel, fél éven át tartó rendezvénysorozat emlékezik Debrecenben arra, hogy 1849. január elsejétől június elejéig a cívisváros volt a nemzet fővárosa. Hírportálunk Dr. Fleisz János, nagyváradi történész, egyetemi tanár ?Kossuth és Nagyvárad? című tanulmányából szerkesztett sorozattal idézi fel a ?másik főváros? szomszédságában történt eseményeket.

Debrecenben március 14-én, az 1848-as forradalom évfordulójának előestéjén, megtartották az immár hagyományos fáklyás felvonulást. A Déri téren Komolay Szabolcs köszöntötte az ünneplőket. Az alpolgármester beszédében párhuzamot vont az akkori és a mai kor között. Mint mondta, 1848-ban mi magyarok annyit akartunk, hogy saját magunk dönthessünk a sorsunkról. A nagyhatalmak azonban másképp gondolkodtak Magyarország sorsáról. 1849-hez hasonlóan ma is igyekeznek csorbítani szuverenitásunkat és önrendelkezésünket. Azt szeretnék, hogy bizonyos jogainkról önként mondjunk le, és engedjük át azokat egy központi irányításnak. Ma nem hadseregekkel kell megküzdenünk, hanem nemzetek feletti bürokráciával, annak jogszabályaival és civil emberáradattal. Pontosan a történelmünknek köszönhetően tisztában vagyunk azzal, hogy hosszú távon ez mivel jár a magyarság számára - mondta Komolay Szabolcs.